Ügyészség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az ügyészség a büntetőeljárásban a közvádló szerepét betöltő, nyomozást, büntetés-végrehajtást és a közigazgatási és más intézmények működésének törvényességét felügyelő állami szerv.

Magyarország Ügyészsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország Ügyészségéről Magyarország Alaptörvénye 29. cikke rendelkezik. Eszerint az ügyészség az igazságszolgáltatás közreműködőjeként mint közvádló az állam büntetőigényének kizárólagos érvényesítője. Az ügyészség üldözi a bűncselekményeket, fellép más jogsértő cselekményekkel és mulasztásokkal szemben, valamint elősegíti a jogellenes cselekmények megelőzését. Jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben; képviseli a közvádat a bírósági eljárásban; felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett; a közérdek védelmezőjeként pedig az Alaptörvény vagy törvény által meghatározott további feladat- és hatásköröket gyakorol.

Az ügyészség nem önálló hatalmi ág (hatalmi ágak a törvényhozás, azaz az Országgyűlés, a végrehajtás, azaz a kormány, és az igazságszolgáltatás, azaz a bíróság), de önálló alkotmányos szerv. Az ügyészség nincs alárendelve az Országgyűlésnek.

Az ügyészek és az ügyészségi alkalmazottak foglalkoztatási jogviszonya hivatalosan "ügyészségi szolgálati viszony".

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középkorban királyi szervként működött hivatalos megnevezés szerint „a királyi ügyek igazgatója és a Szent Korona ügyésze”. 1848-tól Deák Ferenc egyes feladatok szétválasztásával „közvádlókat” nevezett ki, és 1849-től működött az „álladalmi ügyészi osztály”. A szabadságharc leverése után európai minta szerint megalkottatott az „államügyészség” intézménye, de ezt 1860-ban megszüntették. 1871-ben törvény született a királyi ügyészség felállításáról, az első főügyész Dr. Kozma Sándor volt. Az ügyészi szervezet innentől kezdve változtatásokkal bár, de folyamatosan működött. 1945-50-ig az államügyészség mellett népügyészség is működött, és ekkor a korra jellemző politikai helyzet a szervezetben is túlzott befolyást nyert. 1953-ban az addig Honvédelmi Minisztérium alá tartozó katonai ügyészek integrálódtak az ügyészségbe. A rendszerváltásig a szervezet működése döntően szakmai volt, utána pedig több törvénymódosításra is szükség volt helyzetének rendezéséhez.[1]

A Magyar Köztársaság Ügyészsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Köztársaság Ügyészségéről a Magyar Köztársaság Alkotmánya XI. fejezete rendelkezett. Eszerint az ügyészség gondoskodik a személyek és szervezetek jogainak védelméről, valamint az alkotmányos rendet és az ország biztonságát sértő minden cselekmény következetes üldözéséről. Jogokat gyakorol a nyomozással kapcsolatban, képviseli a vádat a bírósági eljárásban, felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett és fellép a törvényesség védelmében – mindezt kizárólag a törvényekben meghatározott esetekben és módon.

Szervezeti tagozódása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország ügyészi szervei

országos szinten:

  • Legfőbb Ügyészség (Katonai Főügyészség; Katonai Fellebbviteli Ügyészség; Központi Nyomozó Főügyészség)

régiós szinten:

  • fellebbviteli főügyészségek
  • területi katonai ügyészségek (ezek főügyészségi hatáskörben működnek több megyére kiterjedően)

megyei (fővárosi) szinten:

  • főügyészségek (nyomozó ügyészségek)

helyi (fővárosi kerületi) szinten:

  • helyi (járási, kerületi) ügyészségek

Az Országos Kriminológiai Intézet tudományos és kutató szerv, a Magyar Ügyészképző Központ pedig a hivatásra felkészítő képzést végzi.

A Legfőbb Ügyészség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Legfőbb Ügyészség az ügyészi szervek csúcsán helyezkedik el, székhelye Budapesten van. Főosztályokra, osztályokra és csoportokra tagolódik. Havonta megjelenő hivatalos lapja az Ügyészségi Közlöny.

A legfőbb ügyész közvetlen felügyelete alatt áll[2]:

  • Kabinetiroda
  • Nemzetközi és Európai Ügyek Főosztálya
  • Jogi Képviseleti Önálló Osztály
  • Belső Ellenőrzési Önálló Osztály

A büntetőjogi legfőbb ügyész helyettes közvetlen felügyelete alatt áll:

  • Nyomozás Felügyeleti és Vádelőkészítési Főosztály
  • Kiemelt és Katonai Ügyek Főosztálya
  • Büntetőbírósági Ügyek Főosztálya
  • Büntetés-végrehajtási Törvényességi Felügyeleti és Jogvédelmi Önálló Osztály
  • Gyermek- és Ifjúságvédelmi Önálló Osztály

A közjogi legfőbb ügyész helyettes közvetlen felügyelete alatt áll:

  • Közérdekvédelmi Főosztály
  • Személyügyi, Továbbképzési és Igazgatási Főosztály
  • Informatikai Főosztály
  • Gazdasági Főigazgatóság

A katonai főügyész közvetlen felügyelete alatt áll:

  • Katonai Ügyek Főosztálya
  • Személyügyi és Információs Önálló Osztály
  • Pénzügyi és Számviteli Önálló Osztály

A legfőbb ügyész[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ügyészi szervezetet (nem politikailag) a legfőbb ügyész vezeti és irányítja. A köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés választja meg 9 évre. A legfőbb ügyész a szervezet munkájáról az Országgyűlésnek évente köteles beszámolni.

A legfőbb ügyész nincs alárendelve és nem tartozik politikai felelősséggel az Országgyűlésnek, még közvetve sem utasítható egy adott döntés megváltoztatására vagy meghozatalára, pozíciójából a politikai vagy szakmai bizalom megrendülése esetén sem mozdítható el.

Részt vehet az Országgyűlés ülésein, törvény alkotását, módosítását javasolhatja. Kormánynál, minisztereknél, országos hatáskörű szervek vezetőinél jogszabály vagy utasítás kibocsátását kezdeményezheti. A mindenkori legfőbb ügyész egyben az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagja is.

A legfőbb ügyész az ügyészségre nézve utasításokat, körleveleket ad ki, megállapítja szervezeti és működési szabályzatát, létszámát. Munkáltatói jogkört gyakorol, kinevezi az ügyészségi alkalmazottakat, elismeréseket adományoz, javaslatot tesz állami kitüntetésre. Helyi ügyészség létrehozásáról vagy megszüntetéséről dönt, vagy javaslatot tesz az Országgyűlésnek nem helyi ügyészség létesítésére vagy megszüntetésére. Összeállítja az ügyészségi fejezet költségvetésére és ennek végrehajtására vonatkozó javaslatát, továbbá irányítja a közvetlen felügyelete alá tartozó főosztályokat és önálló osztályokat.

A legfőbb ügyésznek kettő helyettese van, úgymint büntetőjogi legfőbb ügyész helyettes, és a közjogi legfőbb ügyész helyettes. Őket a legfőbb ügyész javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. A tisztségviselői hierarchia szempontjából a legfőbb ügyész a miniszteri, a legfőbb ügyész helyettes pedig az államtitkári szinthez áll közel.

A koronaügyészek és a legfőbb ügyészek listája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dr. Kozma Sándor (1871–1896) h. koronaügyész

Dr. Hammersberg Jenő (1896–1902) koronaügyész

Dr. Székely Ferenc (1902–1910) koronaügyész

Dr. Pongrácz Jenő (1910–1923) koronaügyész

Dr. Vargha Ferenc (1923–1930) koronaügyész

Dr. Dabasi Halász Lajos (1930) koronaügyész

Dr. Magyar István (1930–1934) koronaügyész

Dr. Gáll Endre (1934–1935) koronaügyész

Dr. Finkey Ferenc (1935–1940) koronaügyész

Dr. Timkó Zoltán (1940–1944) koronaügyész

Dr. Mendelényi László (1944) koronaügyész

Dr. Domokos József (1945–1953) legfőbb államügyész

Dr. Czakó Kálmán (1953–1955) legfőbb ügyész

Dr. Nonn György (1955 – 1956. november 16.) legfőbb ügyész

Dr. Szénási Géza (1956. november 16. – 1975) legfőbb ügyész

Dr. Szíjártó Károly (1975–1990) legfőbb ügyész

Dr. Györgyi Kálmán (1990 – 2000. március 6.) legfőbb ügyész

Dr. Polt Péter (2000. május 16. – 2006. május 16.) legfőbb ügyész

Dr. Kovács Tamás (2006. október 9. – 2010. december 13.) legfőbb ügyész

Dr. Polt Péter (2010. december 13. –) legfőbb ügyész

Az ügyészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ügyészeket a legfőbb ügyész nevezi ki. Ügyésszé büntetlen előéletű, választójoggal rendelkező magyar állampolgár nevezhető ki, aki egyetemi jogi végzettséggel és jogi szakvizsgával rendelkezik. A kinevezést megelőzően legalább egy évig alügyészként, vagy más, jogi szakvizsgához kötött munkakörben dolgozik. Az alügyész kinevezésének feltétele, hogy legalább három év joggyakorlattal és jogi szakvizsgával rendelkezzen.

Ügyész nem lehet tagja pártnak, és politikai tevékenységet nem folytathat.

Az ügyész a legfőbb ügyésznek alárendelten működik, utasítást csak a legfőbb ügyész vagy felettes ügyész adhat neki (ha ezzel bűncselekményt vagy szabálysértést valósítana meg, természetesen köteles megtagadni a teljesítését). Tevékenységével kapcsolatban jogait és kötelességeit csakis törvény állapíthatja meg, és minden szerv köteles biztosítani, hogy munkavégzésükhöz jogaikat akadálytalanul gyakorolhassák.

A nyomozásban:

Biztosítja, hogy senkit törvényellenesen ne vonjanak büntetőjogi felelősségre, ne fosszanak meg személyi szabadságától, jogfosztás, korlátozás vagy zaklatás ne érjen. Elrendeli és felügyeli a nyomozást, felülvizsgálhatja a nyomozó szervek intézkedéseit, elbírálja a panaszokat.

A bírósági eljárásban:

Közvádas (hivatalból üldözendő) ügyekben képviseli a vádat, a bírósági tárgyaláson részt vehet és indítványokat tehet annak döntése előtt, büntetőügyek iratait magához kérheti, jogorvoslati jogokat gyakorol, polgári peres és nemperes eljárást indíthat.

Büntetés-végrehajtás törvényességének felügyelete:

Büntetés-végrehajtás ill. kényszerintézkedések törvényességének felügyelete során bármely időpontban ellenőrizheti ezek körülményeit, szabályait, iratait. Meghallgathatja a fogvatartottakat, felülvizsgálhatja a végrehajtással kapcsolatos panaszokat.

Törvényességi felügyelet:

A Kormánynál alacsonyabb szintű közigazgatási szervek által kibocsátott jogszabályokra és az állami irányítás egyéb jogi eszközeire terjed ki. Ennek során felhívással, illetve jelzéssel élhet, szabályzat kiadását vagy módosítását kezdeményezheti, iratokba betekinthet.

Az ügyészségi alkalmazottak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ügyészségi alkalmazott az ügyész, az alügyész, az ügyészségi fogalmazó, az ügyészségi nyomozó, az ügyészségi megbízott, az ügyészségi ügyintéző, a tisztviselő, az írnok és a fizikai alkalmazott.

Minden esetben feltétel a büntetlenség és a magyar állampolgárság. Az ügyészek, az alügyészek és a fogalmazók egyetemi jogi végzettséggel rendelkeznek. A nyomozónak, a tisztviselőnek legalább középfokú végzettsége van, írnokká vagy fizikai alkalmazottá pedig legalább alapfokú végzettségű személyt lehet kinevezni.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]