Közjegyző

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Közjegyzői iroda bejárata, Vigo, Spanyolország

A közjegyző olyan hivatalos személy, akit a törvény közhitelességgel ruház fel, hogy a jogviták megelőzése érdekében a feleknek pártatlan jogi szolgáltatást nyújtson. A közjegyző hatáskörébe tartozik többek között közjegyzői okiratok szerkesztése, tanúsítványok kiállítása, hagyatéki eljárások lefolytatása, letétek kezelése. Nem tévesztendő össze a jegyzővel.

Közjegyzők Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közjegyzők (angolul: public notary) szerepét a feudális Magyarországon a hiteleshelyek töltötték be. A közjegyzői intézmény a 19. század második felétől létezik hazánkban. Jogállásukat, feladat- és hatáskörüket ma Magyarországon a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény szabályozza, végrehajtásáról a 13/1991. (XI. 26.) IM rendelet gondoskodik. A közjegyző nem utasítható, csak a törvénynek van alárendelve. Az első pesti közjegyző Szekrényessy József volt.

A kinevezés előfeltételei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közjegyzői iroda táblája Makón
  • A közjegyzőket – területi elv figyelembe vételével – az igazságügyi és rendészeti miniszter nevezi ki a megfelelő személyek közül, határozatlan időre. Végső soron a közjegyzők számát is az igazságügyminiszter határozza meg.

A törvény szerint Magyarországon közjegyzővé az nevezhető ki, aki

  • magyar állampolgár,
  • büntetlen előéletű,
  • állam- és jogtudományi egyetemi végzettséggel rendelkezik,
  • a jogi szakvizsgát letette,
  • legalább 3 évi közjegyzőhelyettesi, bírói, ügyészi, ügyvédi, jogtanácsosi vagy közjegyzői gyakorlatot igazol.

A közjegyző feladatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • közjegyzői okiratok készítése: a közjegyző egyik fő feladata bármely szerződés (pl. kölcsön, öröklési, tartási, házassági, ajándékozási, adásvételi, társasági szerződés stb.) és jognyilatkozat (pl. végrendelet, befogadó- és tartozáselismerő nyilatkozat, meghatalmazás) közjegyzői okiratba foglalása. A közjegyző az okiratok eredeti példányát megőrzi, arról hiteles kiadványt és másolatot ad ki. A közjegyzői okirat nem selejtezhető, nem veszhet el. Az őrzés folyamatosságát a közjegyző személyétől függetlenül a közjegyzői irattárak is biztosítják. A közjegyzői okiratnak különleges bizonyító ereje van, arra nézve, hogy a nyilatkozatot az okiratban szereplő személy megtette, mégpedig akkor, ott és olyan módon, ahogyan az a közokiratban szerepel. A közjegyzői okirat alapján közvetlen bírósági végrehajtásnak van helye, azaz megelőző bírósági eljárás nélkül bírósági végrehajtást kérhető.
  • magánokiratokon az aláíró személyének tanúsítása;
  • hiteles másolatok készítése: a hitelesítés alkalmával a közjegyző aláírást és másolatot hitelesít, vagy más jelentős tényt különös bizonyító erővel tanúsít. Hitelesítések körébe tartozik továbbá a közhitelű nyilvántartások például: cég-, ingatlan-, zálogjogi nyilvántartás adatairól kiállított igazolás.
  • letétek megőrzése;
  • hagyatéki eljárás: a hagyatéki eljárás a meghalt személy vagyonában történő jogutódlást állapítja meg és igazolja. Az eljárás célja, hogy az örökléssel kapcsolatos valamennyi kérdés jogvita nélkül rendeződjék és ehhez az érdekeltek a kellő jogi tájékoztatást megkapják. A hagyatéki ügyek lefolytatására az elhunyt utolsó lakóhelye szerinti, a halál időpontja által behatárolt közjegyző jogosult. A hagyatéki eljárásban megállapításra kerül az örökhagyó ingatlan és ingó vagyona, a vagyont terhelő tartozások mértéke, továbbá az, hogy a vagyont mely örökösök, milyen arányban és milyen jogcímen öröklik meg. Hagyatéki vagyon hiányában, ha az örökösöknek kizárólag az örökösi minőségük igazolására van szükségük, öröklési bizonyítványt ad ki.
  • fizetési meghagyásos eljárás, amely 2010. június 1-jétől, a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény értelmében, a bíróságoktól a közjegyzők hatáskörébe került.
  • egyéb nemperes eljárások lefolytatása;
  • jogszolgáltató hatósági tevékenység.

Működésének felügyelete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közjegyző tevékenységét az igazságügyi szervek és a közjegyzői kamara ellenőrzi.

A közjegyzők önkormányzati szervei: a területi közjegyzői kamara, a területi kamara elnöksége, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara.

Az önkormányzati szervek jogi személyek, jogosultak az állami címer használatára.

A közjegyző a kinevezésével a területi kamara tagjává válik. A közjegyzőjelölt és a közjegyző-helyettes a kamarai névjegyzékbe történő bejegyzésével válik a területi kamara tagjává. A közjegyzői önkormányzat képviseli és védi a közjegyzői kar érdekét és tekintélyét, közreműködik a közjegyzőkre vonatkozó jogszabályok előkészítésében.

A területi közjegyzői kamara köztestület, amelyet az ugyanazon területi kamara illetékességi területére kinevezett közjegyzők, illetve a kamarai névjegyzékbe bejegyzett közjegyző-helyettesek és -jelöltek alkotnak.

A Magyar Köztársaság területén öt területi kamara működik.

Közjegyzői díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közjegyzői díj az az összeg, amit a közjegyzőnek kell kifizetni az általa nyújtott szolgáltatásért. Mértékét a 14/1991.(!) (XI. 26.) IM rendelet állapítja meg. [1]

Közjegyzői okirat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olyan okirat, amely közjegyző által aláírtan tanúsítja az okiratba foglalt nyilatkozat megtételét, annak helyét, idejét és módját, illetve, hogy az okirattal tanúsított adatok és tények a valóságnak megfelelnek.

Közjegyzők más országokban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közjegyzők országonként más és más feladatokat látnak el. Az angol-szász jogrend országaiban a közjegyzők nem jogászok, míg a kontinentális jogrend országaiban kötelező a jogi végzettség. A világ országainak többségében a kontinentális jogrend szerinti közjegyzőség működik.

Az eltérés oka a bizonyítási rendszerek közötti különbségben gyökeredzik. A kontinentális jogrendben széles körben elterjedt a közokirat. A közokirat bizonyítási előnyhöz juttatja az azt felhasználó személyt. Közokiratot csak állami hatóság, bíróság vagy a közjegyző, mint hatóság állíthat ki.

A közjegyzők Ausztriában képviseletet is vállalhatnak, Franciaországban az ingatlanközvetítésben van monopóliumuk.

Közép-Európában a közjegyzőség német eredetű és a volt Osztrák–Magyar Monarchia utódállamaiban többnyire azonos (okiratszerkesztő, tanúsító, egyes nem peres eljárásokban eljáró) hatáskörökben jár el.

Az EU-s polgárok határon átnyúló hagyatéki ügyeiben a saját országa közjegyzője csak a kinti ingóságokról rendelkezhet, az ingatlan tulajdonjogának megállapítása marad az annak fekvési helye szerint illetékes bíróságnál, az szignálja ki a helyi közjegyzőnek.

Az angol-amerikai jog közjegyzője csak aláírásokat hitelesít. Jelentősége – minthogy a közokirat sem általánosan elismert –, meg sem közelíti a kontinentális közjegyző szerepét.

A közjegyző intézményének kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már az ókorban megjelent az igény arra, hogy mások szerződéseit harmadik, pártatlan személy is megerősítse, illetve felek között pártatlanul eljárva tényeket vagy ezek hiányát hitelesen megállapítsa.

A közjegyzői foglalkozás kialakulása, a történelem tanúsága szerint, a több ezer éves írnoki mesterségből, az írástudó, feljegyző foglalkozásból származtatható. Ilyen írnokszobor-ábrázolások már Mezopotámiában készültek.

Érdekes, hogy a jogilag képzett (civil law alapján működő) és a „laikus” (common law alapján működő) közjegyző is ugyanazt a római „őst” vallja magáénak, a notariust. De a jogi végzettségű közjegyző ma alig hasonlít római elődjére. Azok ugyanis egyszerű gyorsírók voltak, akik nagyurakat szolgáltak és kinevezésüket a helyi kormányzat bíróságának és hivatalainak a jegyzőjétől kapták. A rómaiaknál volt ugyanis egy magántisztviselői foglalkozás is, a tabellio. A tabellionesnek a fórumokon vagy a piactereken volt „irodája” és a polgárok tőle kértek tanácsot és jogi segítséget. Ő készített jogi okiratokat. Később a magánjogászok kapták meg a tabellio (v.ö. magyar tábla-) címet, és ők alkalmazták a notariusokat, mint írnokokat/jegyzőket.

A középkorban a nótárius hivatala kibővült, ő lett a bírósági hivatalvezető, és ő hitelesítette a bírósági iratokat. A reneszánszra bíróságtól független határozatokat saját maguk is hitelesíthettek.

Az Egyesült Államokban az alkotmány az államokra bízza a közjegyzői rendszert. A legtöbb helyen a közjegyzők az ingatlanok adásvételével és nyilvántartásával voltak és vannak elfoglalva. Feladatuk azonosítani a szerződő feleket, tanúsítani az aláírás aktusát, a felektől megtudni, hogy a szerződés valóban az ő szándékaik szerint készült-e. Ők vették át az ingatlanra vonatkozó egyéb okmányokat, megterhelésről, jelzálogról stb., és végül ők bélyegezték le, hitelesítették az iratokat.

Ezeket a feladatokat később az állami nyilvántartással foglalkozó közhivatalok átvették (nálunk például a Földhivatalok), az ügyvédek pedig a birtokba adás és az okiratkészítés feladatait. Ennek ellenére fontos maradt a közjegyzői funkció, mert a szakképzés nem jellemformálás, és az egyéb jogi foglalkozások óhatatlanul összekapcsolódnak bűnözőkkel, hol az üldözés, hol a pártfogás oldalán.

A magyar közjegyző dolga tehát:

Minden kétséget kizáróan meggyőződni arról, hogy egy írásos szerződés szerződő fele az, akinek mondja magát, tehát azonosítja az aláírót.

Megtapasztalja, hogy a szerződő felek írják alá a szerződést, és hogy elolvasás után tényleg tisztában vannak annak tartalmával, továbbá meggyőződik arról, hogy az aláírók a szándékuknak megfelelő szerződést írják alá.

Olyan megkülönböztető jelet vagy jelzést alkalmaz, amely biztosítja, hogy az eredeti szöveget utólag nem lehet megmásítani.

Biztosítja, hogy egy adott okmány azt a konkrét szerződést vagy megállapodást tartalmazza, amelyet érvényesíteni és hatályba léptetni akarnak – vagyis megállapítja az okirat valódiságát, eredetiségét.

Az angol meghatározás szerint a közjegyző (l. „rendes ember”) „a citizen of high moral character and integrity and an impartial witness appointed to perform notarial acts of a non-legal or ministerial nature.”

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Közjegyzői díj. BankRáció.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)