Vázsonyi Vilmos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vázsonyi Vilmos
Vázsonyi Vilmos.jpg
Születéskori neve Weiszfeld Vilmos
Született 1868. március 22.
 Osztrák–Magyar Monarchia, Sümeg
Elhunyt 1926. május 29. (58 évesen)
 Ausztria, Baden bei Wien
Nemzetisége Flag of Hungary.svg, magyar
Foglalkozása ügyvéd, politikus

Vázsonyi Vilmos, született: Weiszfeld (Sümeg, 1868. március 22.Baden bei Wien, 1926. május 29.) ügyvéd, liberális- polgári demokrata politikus, miniszter.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Izraelita családban született, családja a Weiszfeld nevet magyarosította Vázsonyira. A Budapesti Egyetemen szerzett jogi diplomát és ügyvéd lett.

1894-ben megalakította a községi Demokrata Pártot, s még ugyanebben az évben bekerült Budapest törvényhatóságába is. 1900-ban pártját Polgári Demokrata Párt néven országos szervezetté alakította, s egyben Új Század néven politikai hetilapot is indított. Az 1896-os választásokon még nem jutott be a parlamentbe, de az 1901-esen már igen; a budapesti Terézváros országgyűlési képviselőjévé választották. Ezt az eredményt sikerült megismételnie az 1905-ös, az 1906-os és az 1910-es általános választásokon is, s mivel az első világháború miatt többször már nem rendeztek választásokat, az őszirózsás forradalom győzelméig képviselő maradt.

Ügyvédként több ügyet képviselt sikerrel, így 1904-ben a vasutassztrájk idején részt vett a kormánnyal való tárgyalásokon, majd védte a perbe fogott vasutasokat. Az 1905–1906-os magyarországi belpolitikai válság idején egyike volt a budapesti „nemzeti ellenállás” (a kormánnyal és a kormánypárttal szembeni obstrukció, ellenállás) vezéregyéniségeinek. 1917-ben az Esterházy-, majd annak bukása után a következő, harmadik Wekerle-kormány tagja volt, mint igazságügy-miniszter illetve a választójogi törvény reformjával megbízott tárca nélküli miniszter.

Az őszirózsás forradalom 1918 októberi győzelmekor korábbi antibolsevista kijelentései miatt Bécsbe emigrált, csak jóval a Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után, 1921-ben tért vissza Magyarországra. Ekkor Nemzeti Demokrata Polgári Párt néven (Gál Jenővel együtt) újjászervezte pártját, s IV. Károly magyar király visszatérésének ügyével kapcsolatban a legitimistákat támogatta. Az 1922-es választásokon régi választókerülete (amit azóta a IX. kerülethez csatoltak) küldte ismét az Országgyűlésbe.

A frankhamisítási ügy parlamenti tárgyalásán a kisebbségi vélemény egyik szerkesztője volt, amivel a nacionalista körök ellenszenvét váltotta ki. Megromlott egészségi állapota miatt külföldi gyógykezelésre utazott, a Bécshez közeli Badenben halt meg. A demokrata párt elnöke ezután fia, Vázsonyi János lett.

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vázsonyi Vilmos

Nevezetesebb munkái a főleg újságokban megjelent publikációi mellett:

  • "Önkormányzat" (1890),
  • "A Választási elv a Külföldi Közigazgatásban" (1891),
  • "A Szavazás Deczentralizácziója" (1892),
  • "A Királyi Placetum a Magyar Alkotmányban" (1893),

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vázsonyi, Vilmos (angol nyelven). yivoencyclopedia.org. (Hozzáférés: 2011. május 29.)
  • Vázsonyi Vilmos szobra (magyar nyelven). Elhelyezkedés: Budapest (VI. kerület), Váci út 1-3 a Westend Városközpont tetőteraszán. szoborlap.hu. (Hozzáférés: 2011. május 29.)
  • Életrajza a Parlamenti Almanach 1922-1927-ben

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vázsonyi Vilmos témájú médiaállományokat.
  • Lőrinc László: Példaképtelenség. Vázsonyi Vilmos, az ősdemokrata. Heti Világgazdaság 2010. augusztus 25.
  • Tőkéczki László: Vázsonyi Vilmos eszmei-politikai arca. Budapest. XX. Század Intézet, 2005
  • Vázsonyi Vilmos beszédei és írásai I.-II. Apponyi Albert előszavával. Bp, 1927
  • Vázsonyi Vilmos emlékezete. Konferencia Vázsonyi Vilmos életművéről. A Vázsonyi Vilmos Emlékbizottság alakuló ülése Budapest, 1994. március 25-én. Szerk. Kőszeg Ferenc. Budapest, AB-Beszélő kiadó, 1995.
  • Vázsonyi Vilmosné: Az én uram. (Bp.), én. Genius