Vázsonyi Vilmos

Vázsonyi Vilmos
Születéskori neve	Weiszfeld Vilmos
Született	Osztrák–Magyar Monarchia, Sümeg 1868. március 22.
Elhunyt	Ausztria, Baden bei Wien 1926. május 29. (58 évesen)
Nemzetisége	, magyar
Foglalkozása	ügyvéd, politikus

Vázsonyi Vilmos, született: Weiszfeld (Sümeg, 1868. március 22. – Baden bei Wien, 1926. május 29.) ügyvéd, liberális- polgári demokrata politikus, miniszter.

Életpályája

Izraelita családban született, családja a Weiszfeld nevet magyarosította Vázsonyira. A Budapesti Egyetemen szerzett jogi diplomát és ügyvéd lett.

1894-ben megalakította a községi Demokrata Pártot, s még ugyanebben az évben bekerült Budapest törvényhatóságába is. 1900-ban pártját Polgári Demokrata Párt néven országos szervezetté alakította, s egyben Új Század néven politikai hetilapot is indított. Az 1896-os választásokon még nem jutott be a parlamentbe, de az 1901-esen már igen; a budapesti Terézváros országgyűlési képviselőjévé választották. Ezt az eredményt sikerült megismételnie az 1905-ös, az 1906-os és az 1910-es általános választásokon is, s mivel az első világháború miatt többször már nem rendeztek választásokat, az őszirózsás forradalom győzelméig képviselő maradt.

Ügyvédként több ügyet képviselt sikerrel, így 1904-ben a vasutassztrájk idején részt vett a kormánnyal való tárgyalásokon, majd védte a perbe fogott vasutasokat. Az 1905–1906-os magyarországi belpolitikai válság idején egyike volt a budapesti „nemzeti ellenállás” (a kormánnyal és a kormánypárttal szembeni obstrukció, ellenállás) vezéregyéniségeinek. 1917-ben az Esterházy-, majd annak bukása után a következő, harmadik Wekerle-kormány tagja volt, mint igazságügy-miniszter illetve a választójogi törvény reformjával megbízott tárca nélküli miniszter.

Az őszirózsás forradalom 1918 októberi győzelmekor korábbi antibolsevista kijelentései miatt Bécsbe emigrált, csak jóval a Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után, 1921-ben tért vissza Magyarországra. Ekkor Nemzeti Demokrata Polgári Párt néven (Gál Jenővel együtt) újjászervezte pártját, s IV. Károly magyar király visszatérésének ügyével kapcsolatban a legitimistákat támogatta. Az 1922-es választásokon régi választókerülete (amit azóta a IX. kerülethez csatoltak) küldte ismét az Országgyűlésbe.

A frankhamisítási ügy parlamenti tárgyalásán a kisebbségi vélemény egyik szerkesztője volt, amivel a nacionalista körök ellenszenvét váltotta ki. Megromlott egészségi állapota miatt külföldi gyógykezelésre utazott, a Bécshez közeli Badenben halt meg. A demokrata párt elnöke ezután fia, Vázsonyi János lett.

Írásai

Vázsonyi Vilmos

Nevezetesebb munkái a főleg újságokban megjelent publikációi mellett:

• "Önkormányzat" (1890),
• "A Választási elv a Külföldi Közigazgatásban" (1891),
• "A Szavazás Deczentralizácziója" (1892),
• "A Királyi Placetum a Magyar Alkotmányban" (1893),

Források

• Magyar életrajzi lexikon
• Magyar nagylexikon XVIII. (Unh–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 288–289. o. ISBN 963-9257-19-2

További információk

• Vázsonyi, Vilmos (angol nyelven). yivoencyclopedia.org. (Hozzáférés: 2011. május 29.)
• Vázsonyi Vilmos szobra (magyar nyelven). Elhelyezkedés: Budapest (VI. kerület), Váci út 1-3 a Westend Városközpont tetőteraszán. szoborlap.hu. (Hozzáférés: 2011. május 29.)
• Életrajza a Parlamenti Almanach 1922-1927-ben

Irodalom

• Lőrinc László: Példaképtelenség. Vázsonyi Vilmos, az ősdemokrata. Heti Világgazdaság 2010. augusztus 25.
• Tőkéczki László: Vázsonyi Vilmos eszmei-politikai arca. Budapest. XX. Század Intézet, 2005
• Vázsonyi Vilmos beszédei és írásai I.-II. Apponyi Albert előszavával. Bp, 1927
• Vázsonyi Vilmos emlékezete. Konferencia Vázsonyi Vilmos életművéről. A Vázsonyi Vilmos Emlékbizottság alakuló ülése Budapest, 1994. március 25-én. Szerk. Kőszeg Ferenc. Budapest, AB-Beszélő kiadó, 1995.
• Vázsonyi Vilmosné: Az én uram. (Bp.), én. Genius