Jászi Oszkár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jászi Oszkár
Jászi Oszkár.jpg
Született 1875. március 2.
magyar 1867-1918 Nagykároly
Elhunyt 1957. február 13. (81 évesen)
amerikai Oberlin, USA

Jászi Oszkár (Nagykároly, 1875. március 2.Oberlin, USA, 1957. február 13.) társadalomtudós, szerkesztő, politikus, a Magyar Nemzeti Tanács tagja, a Károlyi-kormány nemzetiségi ügyekkel megbízott tárca nélküli minisztere, majd emigráns politikus, egyetemi professzor. A liberalizmus elvein és társadalmi, politikai és nemzetiségpolitikai reformelképzeléseken alapuló radikális rendszerkritikával bírálta a korabeli Magyarország viszonyait. A konföderáció eszméjére alapuló nemzetiségi politikája és demokratikus eszmerendszere minden autokratikus huszadik századi magyar rezsim ellenségévé tette.

Családja és tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középosztálybeli zsidó családban született, apja, Jászi Ferenc (18381910) egy becsületes, emberséges, szabadgondolkodó orvos, publicista; édesanyja Liebermann Róza (18531931) édesapja második felesége volt. A zsidó hagyománytól és vallástól rég elszakadt család 1881-ben a keleti országrészben elterjedt református vallásra tért át.[1] Jászi egész életében híve maradt a zsidó asszimilációnak és a vallási türelemnek. – Testvérei voltak: Jászi Viktor (18681915) jogász, a Debreceni Református Kollégium tanára, majd a Debreceni Egyetem professzora; Jászi Alice (18771935) táncművész – 1913 és 1918 közt Lesznai Anna (18851966) írónő és iparművész volt az első felesége.

Gimnáziumi tanulmányait kitűnő eredménnyel végezte el a nagykárolyi piaristáknál.[2] Tizenhét évesen iratkozott be a budapesti egyetem állam- és jogtudományi karára, ahol 1896-ban doktorált, majd a Földművelésügyi Minisztériumnál vállalt állást. 1906-tól csak tudományos és politikai törekvéseinek élt.

Huszadik Század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két egyetemi tanára, Pulszky Ágost és Pikler Gyula körül alakult ki az a szellemi kör, amely a modern társadalomtudományi gondolkodás, a szociológia módszereit és szempontjait magáévá téve fordult szembe a nemzeti historizmus történet- és társadalomszemléletével. 1900-ban Jászi e kör tagjaként egyike volt a Huszadik Század című társadalomtudományi folyóirat megalapítóinak, s hamarosan a lap két évtizeden át meghatározó szerkesztőjévé és szerzőjévé vált. Tagja volt az 1901-ben Pulszky Ágost elnökletével megalakult Társadalomtudományi Társaságnak is.

A Huszadik Század szerkesztése mellett megindította a Társadalomtudományi Könyvtár című sorozatot és megszervezte a Társadalomtudományok Szabad Iskoláját. A korabeli közállapotokat bírálva mindenekelőtt az általános és titkos választójog és a földreform mellett, illetve a magyar nyelv használatát előtérbe helyező magyarosítás mellett érvelt. "Az anyanyelvükön élő és boldoguló népmilliók gazdagodása és kultúrája jogot és kenyeret adna nemcsak elmaradt nemzetiségeinknek, hanem az ipar, a műveltség és a szabadság nem is sejtett fokára emelné az egész magyar államot és biztosítaná függetlenségét minden külpolitikai komplikációval szemben" – írta.

Polgári radikalizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Huszadik Század és a Társadalomtudományi Társaság élesen rendszerkritikus, demokrata, liberális köreiből formálódott a „polgári radikalizmus” eszmei és politikai irányzattá 1906 derekára. A folyóirat 1907. januári számának élére írt programadó cikkében (Az új Magyarország felé) Jászi olyan radikális függetlenségi politikát körvonalazott, amely megteremti a (Monarchiával szembeni) gazdasági önállóságot, az önkormányzatokat, a közoktatási reformot, az egyházi birtokok szekularizációját, a teljes gondolat-, sajtó-, gyülekezési és sztrájkszabadságot, továbbá szakít a kisebbségek magyarosításával és azon lesz, hogy lehetetlenné tegyen minden nacionalista izgatást. 1914. június 6-án Budapesten megalakult az Polgári Radikális Párt, amelynek Jászi lett az elnöke. A párt nagyváradi alakuló gyűlésére írta az elnöki tanács tagjává választott Ady Endre a Várnak a táborozók című versét.

Háború és őszirózsás forradalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1914. június 28-ai szarajevói merénylet után a háborús hisztéria közepette Jászi amellett érvelt, hogy nem a fegyveres bosszú, hanem „az általános választójog és a demokratikus népállam gondolatának” kellene felerősödnie. A háború kitörése előtt azt írta Adynak: „Ha valami csoda nem jön, a világtörténelem legnagyobb katasztrófája előtt állunk.” 1915 őszétől 1917 derekáig maga is haditudósítóként járta a frontokat.

1918 októberében, az őszirózsás forradalom előtt részt vett a Magyar Nemzeti Tanács megalakításában, majd a Károlyi-kormány nemzetiségi ügyekkel megbízott tárca nélküli minisztere lett. Megbeszéléseket folytatott az ország nemzeteinek/nemzetiségeinek képviselőivel. Az elszakadásra készülő nemzetiségi vezetőknek Magyarország "Keleti Svájccá” alakítását, vagyis föderalizálását ajánlotta. A Magyarországot alkotó nemzetiségeknek, így a ruszinoknak, németeknek, szlovéneknek olyan jogokat kívánt biztosítani, amelyekben autonóm entitások hozhatnak létre. Ennek megfelelően mondták ki a nemzetiségileg rendkívül sokszínű Bánságban a Bánáti Köztársaságot, melyet a szerb-francia csapatok lerohantak, majd Románia és Szerbia osztotta föl, továbbá tervezték nyugaton a Vendvidéken ún. Szlovenszka krajina létrehozását, ami végül inkább egyesült a Szerb–Horvát–Szlovén Állam részét képező Szlovéniával egyesült (ezzel kapcsolatban Jászi muraközi-vendvidéki közös autonómia létrehozását javasolta a terület kis mérete okán). A felvidéki szlovák és ruszin önkormányzat kialakítását is célul tűzte ki, ahol Slovenská krajina és Ruska krajina néven alakítottak volna entitásokat, de ez sem sikerült.– A Károlyi Mihály miniszterelnök vezette kormányküldöttségtagjaként Belgrádban részt vett a belgrádi egyezmény aláírását megelőző tárgyalásokon. A kormány által kezdeményezett, és Erdély szempontjából meghatározó jelentőségű, a Román Nemzeti Tanács vezetővel folytatott aradi tanácskozások (1918. november 13–14) irányítója volt.[3] – Törekvései kudarccal jártak, ezért 1919. január 19-én lemondott. Jászi Károlyi legfőbb külpolitikai tanácsadója is volt, 1919 tavaszán a Külügyi Tanács elnökévé is kinevezték.

Emigráció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jászi a Károlyi-kormány bukása után hatalomra került Tanácsköztársaságot "új középkornak" nevezte, s bizonyos volt benne, hogy a bolsevik diktatúrát "fehérterror" követi majd. 1919. április 30-án elhagyta az országot és Bécsben telepedett le. Épp olyan élesen támadta a Tanácsköztársaságot, mint a rá következő Horthy-rendszert, és sokáig bizakodott, hogy rövid időn belül az utóbbi is megbukik, s ismét az őszirózsás forradalom demokratizmusa lehet úrrá az országban. Ez nem következett be, őt magát pedig a budapesti egyetem 1920-ban megfosztotta professzori címétől, s a Horthy-korszak hatóságai mindvégig legfőbb ellenségeik közt tartották számon.

1925-től 1942-es nyugdíjazásáig az Egyesült Államokban volt az Ohio állambeli Oberlin College politológiaprofesszora. Évente látogatott Európába, de Magyarországra nem is próbált beutazási engedélyt kérni. A második világháború vége után egy ideig abban bízott, hogy a szovjet katonai jelenlét dacára lehetővé válik Magyarország demokratizálódása és a dunai népek összefogása, de amikor 1947-ben Budapestre látogatott, be kellett látnia e remény hiúságát.

Károlyi Mihállyal való politikai egyetértése, amely az őszirózsás forradalmat megelőzően és a Károlyi-kormány idején teljes volt, az emigrációban egyre inkább megbomlott. Jászi igyekezett hozzájárulni Károlyi forradalomban játszott szerepének tisztázásához, az őt ért rágalmak szertefoszlatásához, de élesen szembefordult a bolsevizmussal, és egyre keserűbben szemlélte Károlyi rokonszenvét a szovjet rendszer iránt. 1948-ban végül, Károlyinak a magyar kommunisták mellett vállalt szerepe miatt hosszú időre felfüggesztette vele barátságát. Levelezésük hangvétele csak később enyhült, s mint L. Nagy Zsuzsa Jászi amerikai irathagyatékát áttekintő tanulmányából kiderül, Jászi halála előtt Károlyi életrajzát kezdte el írni, amelyből csak néhány fejezet vázlata készült el.

1956 októberében már súlyos beteg volt, a forradalom hírei nem juthattak el tudatáig.

Szabadkőműves pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jászi 1906-ban már ismert teoretikusként lépett be a szabadkőművességbe (Demokratia páholy) és annak radikális irányvonalát szerette volna megerősíteni. Páholyából 1908-ban kilépett, hogy másokkal együtt megalapíthassa a radikális Martinovics páholyt, amelyben 1911-ben főmesterré választották. Ennek a páholynak lett - Jászi hívására - barátja, Ady Endre is a tagja. Jászi a Martinovics páhollyal és a többi radikális páhollyal együtt próbálta a szabadkőművesség egészét progresszívabb irányba fordítani. Küzdöttek a szekularizáció, az általános és titkos választójog szabadkőművesi programponttá emelése érdekében. Ennek érdekében terelték egyre radikálisabb irányba a szabadkőműves Világ című újságot is.

Jásziék csalódtak a magyar szabadkőművességben politikailag: a szövetség nem tette magáévá a radikalizmus eszméit, nem vált a társadalmi haladás magyarországi zászlóvivőjévé; s a Martinovics-páholy szándéka a szövetség progresszív intézmények iránti anyagi támogatását illetően is csak részlegesen vált valóra. A "Magyar kálvária magyar föltámadás" című könyvében keserűen emlékezett meg a korabeli magyar szabadkőművesség opportunizmusáról.[4]

1947. őszi hazalátogatása során Jászi, a Martinovics páholy alapítója, páholyában több mint félezres hallgatóság előtt mondott beszédet.[5]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jászi Oszkár sírja Budapesten. Farkasréti temető: 8/2-1-45/46.

1991-ben valósulhatott meg végakarata, aminek értelmében hamvait hazahozták Oberlinből, és szülei farkasréti sírjában magyar földbe temették. A szertartáson méltatta a köztársasági elnök és az országgyűlés elnöke is.

Sírja – édesapja és édesanyja sírjával együtt – a Farkasréti Temető 8/2. (8/B.) parcella 1-45/46 sírhelye.

Sírfelirata: "S hogy folyósan szélesedtek az ő utjai, ugy ömölgettek felé mindenünnen a magyar becsületesek és intellektuelek utjai." (Ady Endre)[6]

Műveiből[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jászi Oszkár műveinek válogatott bibliográfiája – Jászi Oszkár Társaság – Hozzáférés ideje: 2012. november 20.
  • Jászi Oszkár bibliográfia – Szerkesztette: Gyurgyák János és Litván György – MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 1991. 166 o. – ISBN 963-8311-79-7.
  • Jászi Oszkár naplója 1919–1923 – sajtó alá rendezte Litván György – MTA Történettudományi Intézete, Budapest, 2001. 415 o. – ISBN 963-8312-75-0.
  • Válogatott levelei – összeállította, jegyzetekkel ellátta: Litván György és Varga F. János – Magvető Kiadó, Budapest, 1991. 624 o. – ISBN 963-14-1687-9 – Hozzáférés ideje: 2012. november 20.
  • Kulturális elmaradottságunk okairól – Politzer, Budapest, 1905. 30 o. (A huszadik század könyvtára; 13.).
  • A demokrácia jövője – Deutsch Zsigmond Könyvkereskedése, Budapest, 1906. 35 o.
  • Új Magyarország felé – Beszélgetések a szocializmusról – Deutsch Zsigmond Könyvkereskedése, Budapest, 1907. 188 o.
  • A történelmi materializmus állambölcselete. – Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1908². 186 o. (Társadalomtudományi Könyvtár; 3.) – Hozzáférés ideje: 2012. november 20.
  • Mi a szociológia? – Dautsch Zsigmond és Társa Könyvkereskedése, Budapest, 1908. 66 o. (Természet és társadalom sorozat) – Hozzáférés ideje: 2012. november 20.
  • Művészet és erkölcs – Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1908. 468 o. (Társadalomtudományi Könyvtár) – Hozzáférés ideje: 2012. november 20.
  • Kormányzóságom története: utópia Henry George gazdasági rendszere alapján – Athenaeum, Budapest, 1912. 131 o.
  • A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés – Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest, 1912. 566 o. – (Társadalomtudományi Könyvtár. Új sorozat; 24) – Hozzáférés ideje: 2012. november 20.
  • A szabadgondolkodás lényege és alapelvei – Mi a programunk? – Szabadgondolkodók Selmecbányai Köre, Selmecbánya. 1912. 17 o. – Hozzáférés ideje: 2012. november 20.
  • Mi a radikalizmus? – Az Országos Radikális Párt Kiadása, Budapest, 1918. 20 o. – Hozzáférés ideje: 2012. november 20.
  • Magyarország jövője és a dunai egyesült államok – Az új Magyarország Részvénytársaság, Budapest, 1918. 128 o. – (A Morarchia jövője című munka második kiadása) – Hozzáférés ideje: 2012. november 20.
  • Múlt és jövő határán – Pallas, Budapest, 1918. 246 o.
  • Jászi Oszkár publicisztikája (Válogatás) – Válogatta, szerkesztette és a jegyzeteket készítette Litván György és Varga F. János – Magvető Kiadó, Budapest, 1982. 590 o. – ISBN 963-271-150-5 – Hozzáférés ideje: 2012. november 20.
  • Marxizmus vagy liberális szocializmus – Szerkesztette és bevezetéssel ellátta Kende Péter – Dialogus Européens, Paris, 1983. 223 o. (Magyar Füzetek könyvei; 6).
  • A Habsburg-monarchia felbomlása – Gondola Kiadó, Budapest, 1983. 597 o. – ISBN 963-281-217-4.
  • A Monarchia jövője – A dualizmus bukása és a dunai egyesült államok – Maecenas, Budapest, 1988. – ISBN 963 292 054 6 – Hozzáférés ideje: 2012. november 20.
  • A kommunizmus kilátástalansága és a szocializmus reformációja – válogatás politikaelméleti írásaiból – Szerkesztette Gyurgyák János és Kövér Szilárd – Héttorony Kiadó, Budapest, 1989. 343 o. – (Századvég füzetek; 1) – ISBN 963-02-6195-2.
  • Magyar kálvária, magyar föltámadás: a két forradalom értelme, jelentősége és tanulságai – Magyar Hírlap könyvek, Budapest, 1989. 253 o. – ISBN 963-026-465-X.
  • Duna-völgyi barátságok és viták – Jászi Oszkár közép-európai dossziéja – összeállította, a bevezetőt írta és a jegyzeteket készítette Litván György és Szarka László – Gondolat Kiadó, Budapest, 1991. 283 o. (Regio könyvek) – ISBN 963-282-264-1.
  • Előadása a Martinovics szabadkőműves páholyban, 1947-ből – Magyarországi Szabadkőműves Egyesület – Hozzáférés ideje: 2012. november 25.
  • The dissolution of the Habsburg Monarchy – Univ. of Chicago Press, Chicago, 1929. XXIV, 488 o.
  • Revolution and counter-revolution in Hungary – Howard Fertig, New York, 1969. 239 o. (Az 1924-es londoni kiadás reprintje).

Az irodalomból és források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ady Endre: Jászi Oszkár könyve (A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés) – Nyugat, 1912. 10. szám – Hozzáférés ideje: 2012. november 25.
  • Hanák Péter: Jászi Oszkár dunai patriotizmusa – Magvető Kiadó, Budapest, 1985. 178 o. – ISBN 963-14-0327-0.
  • Ihász István: A dunai megbékélés apostola – Európai Utas, XI. évfolyam, 2000. 1. szám . – Hozzáférés ideje: 2012. november 25.
  • Jászi Oszkár hazatérése – Szerkesztő: Litván György –Társadalomtudományi Társaság, Budapest, 1996. 119 o. (A Társadalomtudományi Társaság füzetei) – ISBN 963-379-209-6.
  • Kajetán Endre: A második Mohács: három év, 1918–1919–1920, krónikája: Jászi Oszkár, Károlyi Mihály, Kun Béla – Szenci Molnár Társaság, Budapest, 1992. 113 o. (Új kincsestár) – ISBN 963-04-2603-X.
  • Litván György: Fate calls me... – Jászi Oszkár 1947 végi Duna-völgyi búcsúlátogatása – Beszélő, 1997. 12. szám – Hozzáférés ideje: 2012. november 25.
  • Litván György: Jászi Oszkár – Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 508 o. – ISBN 963-389-391-7.
  • Litván György: Jászi Oszkár és a zsidókérdés – In: A Holokauszt Magyarországon európai perspektívában – Szerk. Molnár Judit – Balassi, Budapest, 2005. 45–53. o. – ISBN 963-506-628-7 – Hozzáférés ideje: 2012. november 25.
  • L. Nagy Zsuzsa: Jászi Oszkár amerikai hagyatékáról – Századok, 107. évfolyam, 1973. 1. szám, 198–211. o.
  • Pelle János: Jászi Oszkár – Életrajzi, eszme- és kortörténeti esszé – Kairosz Kiadó, Budapest, 2001. 301 o. – ISBN 963-9406-29-5.
  • Pók Attila: A magyarországi radikális demokrata ideológia kialakulása – Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990. 193 o. – ISBN 963-05-5596-4.
  • Trianon és a magyar politikai gondolkodás 1920–1953 – Tanulmányok – Osiris Kiadó, Budapest, 1998. 240 o. – ISBN 963-379-447-1.
  • Fischer, Holger: Oszkár Jászi und Mihály Károlyi: ein Beitrag zur Nationalitätenpolitik der bürgerlich-demokratischen Opposition in Ungarn von 1900 bis 1918 und ihre Verwirklichung in der bürgerlich-demokratischen Regierung von 1918 bis 1919 – Ungarisches Institut: Trofenik, München, 1978. 300 o. (Studia Hungarica).
  • Haslinger, Peter: Arad November 1918. Oszkár Jászi und die Rumänen in Ungarn 1900–1918 – Böhlau Verlag, Wien, 1994.
  • Hauszmann, Janos: Bürgerlicher Radikalismus und demokratisches Denken im Ungarn des 20. Jahrhunderts: der Jászi-Kreis um „Huszadik Század” (1900–1949) – Lang, cop., Frankfurt, 1988. 367 o.
  • Litván, György: A twentieth-century prophet: Oszkár Jászi, 1875–1957. – Central European University Press, Budapest, 2006. 550 o.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A család, 1881-ben változtatta a nevét Jakobuvitsról Jászira.
  2. A gimnáziumi évei alatt megismerkedett Ady Endrével, aki a nagykárolyi piarista gimnázium fiatalabb tanulójaként két osztállyal lejjebb követte őt. Barátság csak felnőtti életkorukban alakult köztük.
  3. – Szabó Viktor: Háború és diplomácia Magyarországon, 1918–1919 – Prima Forma Tudományos Egyesület, Budapest, 2009. 124 o. – ISBN 978-963-06-8672-3 – Hozzáférés ideje: 2012. november 27.
    Az aradi tárgyalások – In: Erdély története – Három kötetben – főszerkesztő: Köpeczi Béla – Akadémiai Kiadó, Budapest, 1986. – III. kötet: Erdély története 1830-tól napjainkig – írta Szász Zoltán – XIV. fejezet: Forradalmak és nemzeti mozgalmak a Monarchia összeomlása után (1918–1919) – 1711–1715. o. – ISBN 963-05-4203-X – Hozzáférés ideje: 2012. november 27.
    – Jászi Oszkár: Visszaemlékezés a Román Nemzeti Komitéval folytatott aradi tárgyalásaimra – Wien, 1921. november havában – Napkelet (Kolozsvár), 1921. évfolyam 1345–1356. o. – In: Jászi Oszkár publicisztikája – Válogatás – Válogatta és szerkesztette: Litván György, Varga F. János – Magvető Kiadó, Budapest, 1982. [2. rész] 312–328. o. – Hozzáférés ideje: 2012. november 27.
    – Szarka László: Iratok az 1918. novemberi aradi magyar-román tárgyalások történetéhez – Regio. Kisebbségi Szemle, 1994. 5. évfolyam 3. szám.– Hozzáférés ideje: 2012. november 27.
  4. Jászi Oszkár a szabadkőművességről 1920-ban – Hozzáférés ideje: 2013. április 11.
  5. Jászi Oszkár előadása a Martinovics-páholyban 1947-ben – Hozzáférés ideje: 2013. április 11.
  6. „S hogy folyósan szélesedtek az ő útjai, úgy ömölgettek felé mindenünnen a többi hazárdul kezdett s végre boldog találkozáshoz ért vak utacskák, a magyar becsületesek és intellektuelek útjai. S ez úttalan Magyarországon, melynek útnélküliségéről annyit tud ő, a történelem ihletett bebarangolója, most már a legszebbeket, legvakmerőbbeket is lehet akarni és kezdeni: utak vannak.” – Ady Endre: Jászi Oszkár könyve – Nyugat, 1912. május 16.

Kiegészítő információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Faludy György: Két vers Jászi Oszkárhoz – Jászi Oszkár; Jászi ünneplése.
  • Litván György: Jászi Oszkár életrajza elé – Élet és Irodalom, XLVII. évfolyam 51-52. szám, 2003. december 29.
  • Jászi Oszkár – Litván György életrajzi monográfiája – Rubicon, 2004/02.
  • Litván György: Jászi Oszkár – Rubikon, 1999/8. 9–13. o.
  • Litván György: Politikusok akik tisztelték egymást – Károlyi Mihály és Jászi Oszkár kapcsolata – hetek, 2000. 03. 18. (IV/12) – Hozzáférés ideje: 2012. november 25.
  • Pelle János: A horthyzmus Scyllája és a bolsevizmus Charibdise között – Magyar Szemle, Új folyam XIII. 3. szám – 2004. június 1. – Hozzáférés ideje: 2012. november 25.
  • Jászi Oszkár. Szabadkőműves Wikipédia. (Hozzáférés: 2012. június 3.)
  • Jászi Oszkár emléknap – I–IX. You Tube videó – Jászi Oszkár hamvai hazai földbe helyezésének 20. évfordulója alkalmából 2011. május 13-án a Jászi Oszkár Külpolitikai Társaság, a Bibó István Közéleti Társaság és a Magyarországi Nagyoriens által szervezett emléknap előadásai.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jászi Oszkár témájú médiaállományokat.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]