Böhm Vilmos

Böhm Vilmos

Böhm Vilmos (néhol Bőhm, Budapest, 1880. január 20. – Stockholm, 1949. október 28.) magyar szociáldemokrata politikus, hadügyi államtitkár (1918–1919) és hadügyminiszter (1919).

Életpályája

Böhm Lipót és Rosenzweig Rozália gyermekeként született, zsidó származású volt. Az 1900-as években műszaki hivatalnokként dolgozott. 1905. december 26-án Budapesten, az Erzsébetvárosban házasságot kötött a szintén izraelita vallású Steiner Máriával, Steiner Ignác és Schwarz Franciska lányával. Böhm ekkoriban az István út 42 szám alatt lakott.

Ifjúmunkásként kapcsolódott be a munkásmozgalomba, majd a Vas- és Fémmunkások Országos Szövetségének („vasasszakszervezet”) titkára lett. 1911-ben beválasztották a Szakszervezeti Tanácsba. 1913 októberében, a XX. pártgyűlésen beválasztották az MSZDP vezetőségébe. Az MSZDP centrumához tartozott. Az I. világháború idején főhadnagyi rangot ér el. 1918-ban az általános sztrájk idején letartóztatják.

Aktívan részt vett az 1918. évi őszirózsás forradalomban, majd a 1919 januárjában a Berinkey-kormány hadügyminisztere lett, államtitkárként maga mellé véve a háború hősét, Stromfeld Aurélt. Nevezetes a Szatmáron, a székely katonák előtt elmondott beszéde, melyben így foglalt állást: "Szét akarják darabolni Magyarországot. (…) Figyelmeztetem azokat, akik Párizsban a békéről tanácskoznak, hogy (…) Magyarország feldarabolása azt jelenti, hogy (…) elveszik a megélhetésünket, és akkor már nincs mit veszítenünk, és már csak az élet és halál kérdése marad meg számunkra" (közli: Népszava, 1919. március 4-ei száma). Az őszirózsás forradalom túlzott pacifizmusától 1919 márciusára tehát eljutott a haza fegyveres védelmének gondolatáig.

Szociáldemokrata részről részt vett a KMP-vel a pártegyesítésről folytatott tárgyaláson. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg szociális népbiztosa, majd hadügyi népbiztos, a „Tiszántúli Vörös Hadsereg” főparancsnoka, majd a Vörös Hadsereg főparancsnoka. 1919 májusában lemond, de ezt nem fogadják el. A politikai vezetésnek viszont a tagja maradt.1919 júliusában bécsi követ volt. A magyar kommün bukása után emigrációba kényszerült, és az emigráns szociáldemokraták egyik csoportjának ("Világosság-csoport") vezéralakja lett, Kunfi Zsigmond és Garbai Sándor mellett.

1920 után Bécsben maradt, bekapcsolódva a nemzetközi szociáldemokrata mozgalom munkájába is. 1934-től Csehszlovákiában, majd 1938-tól Svédországban élt. Csak 1945. december 30-án tért haza. Politikai vereségként élte meg, hogy 1945 után nem az oktobrista elvekhez tértek vissza - külön sérelmezte, hogy nem Károlyi Mihály lett az új köztársaság elnöke, hanem a koalíciós korszak egyre inkább látszatdemokráciává, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság által irányított háttéralkuk korszakává vált.

1946. május 1-jétől ismét Svédországban dolgozott, előbb mint követ, majd 1948-tól ismét mint emigráns. 1949. június 3-án megfosztották magyar állampolgárságától, és még ugyanebben az évben, október 28-án elhunyt. Magyarországon meg sem emlékeztek a haláláról.

Az utóbbi időben elterjesztették róla, hogy titkosügynökként közreműködött Raoul Wallenberg szovjet kézre juttatásában, de a történettudomány hivatalos álláspontja ezt nem erősíti meg. Valószínűleg e "kutatások" a feldolgozhatatlan és ép ésszel érthetetlen Wallenberg-rejtély körüli "városi legendák" részét képezik.

Források

• Böhm Vilmos a Magyar életrajzi lexikonban (képpel)
• Szűcs László: Böhm Vilmos politikai pályája. = Szabó Éva - Szűcs László (szerk.): Böhm Vilmos válogatott politikai levelei, 1914-1949. Napvilág Kiadó, Bp. 1997.

Főbb művei

• Két forradalom tüzében. München, 1923. Bp. 1946.
• Másodszor emigrációban. Progresszió Kiadó, Bp. 1990.
• Böhm Vilmos válogatott politikai levelei, 1914-1949 (szerk.: Szabó Éva - Szűcs László). Napvilág Kiadó, Bp. 1997.

Külső hivatkozások

Elődje: Festetics Sándor

Honvédelmi miniszter 1919. január 18. – március 21.

Utódja: Haubrich József

Elődje: Haubrich József

Honvédelmi miniszter 1919. június 24. – július 31. Párhuzamosan:Horthy Miklóssal

Utódja: Haubrich József