Rátz Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rátz Jenő
Jenő Rátz (1882 - 1949).jpg
Született
1882. szeptember 20.
Nagybecskerek,
Elhunyt
1949 (66 évesen)
Budapest, 1949
Nemzetisége Flag of Hungary.svg magyar
Fegyvernem gyalogos
Szolgálati ideje 1904–1945
Rendfokozata altábornagy
Csatái Első világháború, Második világháború

vitéz Rátz Jenő (Nagybecskerek, 1882. szeptember 20.Budapest, 1949) magyar katonatiszt, honvédelmi miniszter, miniszterelnök-helyettes.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első világháborúban a fronton harcolt, a Tanácsköztársaság idején visszavonult a szolgálattól, majd 1920-tól belépett a Nemzeti Hadseregbe. 1922-től a honvéd hadiiskolában tanított, majd 1928 - 1930 között a vezérkar főnökségen teljesített szolgálatot. 1923-ban ezredessé, 1930-ban tábornokká, 1936-ban altábornaggyá léptették elő. 1935 - 1936 között a vezérkari főnök helyettese, 1936 október 1-jétől honvéd vezérkari főnök lett. 1938-ban gyalogsági tábornokká léptették elő, majd még ugyanebben az évben honvédelmi miniszter lett az Imrédy-kormányban. A kormány bukása után 1938-tól 1944-ig országgyűlési képviselő volt. A Magyar Megújulás Pártjának pártvezérhelyettese és a Magyar Megújulás Nemzetiszocialista Pártszövetség elnöke. 1944. március 22-étől július 19-éig miniszterelnök-helyettes, tárca nélküli miniszter volt a Sztójay-kormányban. Emiatt a háború után háborús főbűnösként népbíróság elé állították, majd a Sztójay Döme nevével fémjelzett perben golyó általi halálra ítélték. Az ítéletet életfogytiglani börtönbüntetésre módosították. A börtönben súlyosan legyengült, majd 1949-ben meghalt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
Rőder Vilmos
Honvédelmi miniszter
1938. május 14.november 15.
Insignia Hungary Army shield v2.svg
Utódja:
Vitéz dálnokfalvi Bartha Károly