Reményi-Schneller Lajos
Reményi-Schneller Lajos (Budapest, 1892. március 15. – Budapest, 1946. augusztus 24.) politikus, pénzügyi szakember, pénzügyminiszter 1938-1945 között. A háború után a népbíróságok halálra ítélték és kivégezték.
Tartalomjegyzék |
Pénzügyi karrierje [szerkesztés]
Evangélikus családból származott. Iskoláit Budapesten végezte, és a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát. Pályafutását a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Banknál kezdte, aminek 1923-ban igazgatója lett. 1926-ban végrehajtotta a Viktória-malom szanálását és megalapította az Egyesült Malomipari Rt.-t. A Pénzintézeti Központ megbízásából rövidesen kilépett a Leszámítóló Banktól, és átvette a válsághelyzetben lévő Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár vezetését, és a pénzintézetet sikerült talpra állítania. Ennek köszönhetően a cég 1928-as átalakulásakor az újonnan létrejött Budapesti Székesfővárosi Községi Takarékpénztár vezérigazgatója lett, amit a magyar pénzügyi-gazdasági élet meghatározó szereplőjévé fejlesztett. 1935-ben a Községi Takarékpénztárt is elhagyta, és novembertől a Gömbös-kormány földbirtok-politikai műveleteinek ellátásával megbízott Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségének vezérigazgatója volt. Vezetésével három korábbi intézmény összeolvadásából 1936-ban létrejött az Országos Földhitelintézet.
Politikai pályafutása [szerkesztés]
1935-ben a bajai kerületben kormánypárti programmal országgyűlési képviselővé választották. Képviselőként főleg bizottsági munkát végzett, de pénzügyi-gazdasági kérdések megvitatásában is részt vett. Fabinyi Tihamér lemondása nyomán 1938. március 9-től pénzügyminiszter volt a Darányi-kormányban, és tárcáját ezután 1944. október 16-ig megtarthatta az Imrédy-, a második Teleki-, a Bárdossy-, a Kállay-, a Sztójay- és a Lakatos-kormányban is. A Teleki-, a Bárdossy- és a Kállay- kormányban ún. gazdasági csúcsminiszteri megbízatása is volt.
Miniszterként még a második világháború előtt népszerű intézkedéseket hozott: megváltotta a szeszgyárakat, csökkentette a cukor árát, rendelkezett az álláshalmozás megtiltásáról, továbbá lépéseket tett a tisztviselők helyzetének javítására. Sokat tett a Balaton, és különösen a balatoni vitorlássport fejlesztéséért, aminek maga is elkötelezett művelője volt.
A háború során szélsőségesen németbarát politikát folytatott, rendszeresen informálta a németeket a magyarországi politikai fejleményekről, hatéves pénzügyminiszteri működésével jelentősen előmozdította az ország gazdasági kiszolgáltatását a náci Németországnak. Tárcáját az 1944. október 16-án megalakult Szálasi-kormányban is megtartotta. Vele párhuzamosan 1944. decmeber 22-től az ideiglenes nemzeti kormány is rendelkezett pénzügyminiszterrel Vásáry István személyében. A háború után Nyugatra menekült, de amerikai fogságba esett, akik háborús főbűnösként kiadták Magyarországnak. A Népbíróság a Sztójay-perben halálra ítélte és kötél által kivégezték.
Díjai, kitüntetései [szerkesztés]
Forrás [szerkesztés]
- Reményi-Schneller Lajos. In Országgyűlési almanach: Az 1935-1939. évi országgyűlésről. Szerk. Haeffler István. Budapest. 1940. 353-354. o. Online hozzáférés
- Reményi-Schneller Lajos. In Országgyűlési almanach: Az 1939-1944. évi országgyűlésről. Szerk. Haeffler István. Budapest. 1940. 295-296. o. Online hozzáférés
- http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC12527/12884.htm
| Elődje: Fabinyi Tihamér |
|
Utódja: Vásáry István |
