Jurcsek Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Jurcsek Béla (Tiszatarján, 1893. augusztus 30.Kitzbühel, Ausztria, 1945 tavaszán) nyilas politikus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szálasi-kormány (Jurcsek Béla az álló sorban balról a negyedik)

Birtokos családból származott. Nagykárolyban járt középiskolába, majd gazdasági akadémiát végzett Debrecenben; ezután külföldi tanulmányutakat tett, és egy ideig dolgozott is Németországban. Családi birtokán gazdálkodva az első világháborút követően aktívan részt vett a Fejér vármegyei közéletben: 1916-tól a vármegyei törvényhatóság tagja volt, elnöke lett a Társadalmi Egyesületek Szövetsége sárbogárdi csoportjának, továbbá ő alakította meg a Revíziós Liga helyi szervezetét. Eközben újabb, politikai jellegű tanulmányutakat tett Ausztriában, Olaszországban és Németországban, illetve a Nemzeti Egység Pártja sárbogárdi szervezetének elnökségét is megszerezte. 1935-ben és 1939-ben a Nemzeti Egység Pártja programjával országgyűlési képviselővé választották a sárbogárdi körzetben.

A parlamentben főleg mezőgazdasági és szociálpolitikai témákban szólalt fel. Tagja volt a zsidókérdés tanulmányozására kiküldött pártbizottságnak, illetve az alsó- és felsőház között a II. zsidótörvény kapcsán kialakult ellentétek elsimítására alakított különbizottságnak. 1940 júniusától 1941 februárjáig mezőgazdasági termelési és értékesítési kormánybiztosként működött. 1942-től 1944-ig közellátási államtitkár, egyúttal a földművelésügyi minisztérium által létesített Magyarországi Oltóanyagtermelő Intézet elnöke volt. Államtitkárként dolgozta ki a róla utóbb Jurcsek-rendszernek nevezett, teljes beszolgáltatás rendszerét, ami a második világháború miatt romló ellátási helyzeten próbált javítani az első világháborúban tapasztalt feketepiac és a rejtegetés kiküszöbölésével.[1]

1944. március 22-től 1944. október 16-ig a Sztójay- és a Lakatos-kormányban, majd a nyilas puccs után a Szálasi-kormányban is földművelésügyi (ideiglenesen megbízott közellátásügyi) miniszter. Ebbéli tisztségében állította fel beszolgáltatási rendszerét, ami mindent alávetett a német hadsereg totális kiszolgálásának (a magyar hadsereg és lakosság hátrányára). A szovjetek elől Ausztriába menekült. Mikor a Vörös Hadsereg Zell am See-be érkezett, öngyilkos lett. Az általa kidolgozott beszolgáltatási rendszert a háború végeztével is fenntartották az ellátási nehézségek kiküszöbölésére.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Bp., Osiris, 2005. p. 258

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jurcsek Béla. In Országgyűlési almanach: Az 1935-1939. évi országgyűlésről. Szerk. Haeffler István. Budapest: (kiadó nélkül). 1940 291. o.  
  • Jurcsek Béla. In Országgyűlési almanach: Az 1939-1944. évi országgyűlésről. Szerk. Haeffler István. Budapest: (kiadó nélkül). 1940 215. o.  
  • Életrajza A Magyar életrajzi lexikonban