Kállay Tibor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kállay Tibor
Kállay Tibor pénzügyminiszter.jpg
Kállay Tibor (1910-es évek)
Született 1881. január 6.
Budapest
Elhunyt 1964.május 24. (83 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar magyar
Házastársa Mary Nietzsche, Oroszy Ilona
Foglalkozása politikus, közgazdász
pénzügyminiszter

Dr. Nagykállói Kállay Tibor (Budapest, 1881. január 6. – Budapest, 1964. május 24.) politikus, közgazdász, pénzügyminiszter a második Bethlen-kormányban.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kállay Rudolf (1853-1920) sebész, főorvos és Dobóczky Malvin (1860-1939) legidősebb gyermekeként született. Első felesége Mary Nietzsche, második Oroszy Ilona (1924-től). Egy gyermeke született, Tibor (1909-1983). Húga, Helén 1914-ben feleségül ment Kállay Miklóshoz, a későbbi miniszterelnökhöz.

Bethlen István és Kállay Tibor Londonban, 1923-ban, a jóvátételi tárgyalások idején

Pályakezdet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Debrecenben a Katolikus Főgimnáziumban érettségizett, majd a Budapesti Tudományegyetemen doktorátust szerzett (jog- és államtudományok). Katonaévét Bécsben, a 4. cs. és kir. huszárezredben szolgálta le.

1905-től a székesfőváros IV. kerületi adófelügyelőségénél dolgozott, de már 1906-tól a Wekerle Sándor által vezetett pénzügyminisztérium munkatársa. 1912-ben a minisztérium költségvetési osztályának vezetője lett, titkári rangban. A Tanácsköztársaság alatt a románok megszállta tiszántúli területekről először Szegedre, majd Bécsbe ment, ahol tevékenyen bekapcsolódott az antibolsevista szervezkedésekbe. 1919 őszén a külügyminisztérium államtitkárává, majd a Felszámoló Hivatal elnökévé nevezték ki. (A Felszámoló Hivatal végezte a Monarchia felbomlása után az osztrák, magyar, valamint a kivált utódállamok pénzügyi szétválasztását, a szanálást.) Funkciója révén a trianoni békedelegációnak is tagja volt. 1920-ban Korányi Frigyes báró visszahívta a pénzügyminisztériumba, ahol Kállay az adózási apparátus kiépítésének feladatát kapta.

Minisztersége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje, Hegedüs Lóránt menesztése után Kállay Tibor 1921. december 4-én kapta meg a pénzügyminiszteri tárcát, azzal a feladattal, hogy az államháztartást egyensúlyba hozza. Eleinte Hegedüs módszerét követve "bankópréssel", vagyis az infláció felpörgetésével kísérletezett, de belátva ennek sikertelenségét, 1922-től - hosszadalmas parlamenti harcok árán - adóreformot csikart ki és csökkentette az állami alkalmazottak számát. (Az adóreform, és különösen az azon belüli földadó körüli nézeteltérések miatt mondott le a nemzetgyűlés akkori elnöke, Gaál Gaszton, aki egyúttal az Egységes Pártból is kilépett.) Újdonság volt az adópolitikában, hogy megjelentek a helyi adók is, amelyet a városok saját hatáskörben vethettek ki. Még ugyanebben az évben, 1922-ben Kállayt a nagykanizsai választókerület képviselője lett.

Kállay Tibor és Bethlen István nevéhez fűződik az antant-hatalmakkal kötött megállapodás a fizetendő magyar pénzügyi jóvátételről, továbbá az ennek révén lehetővé váló népszövetségi kölcsön felvétele.[1] Minisztersége alatt készítették elő a Magyar Nemzeti Bank 1924-es létrehozását.

Lemondása, és azt követő pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1924. február 20-án a koronaderout megakadályozása céljából belső kényszerkölcsön felvételére kért felhatalmazást, a parlament leszavazta, ezért lemondott.

Egymillió koronás bankjegy 1923-ból, Kállay Tibor pénzügyminiszter aláírásával

1924-től 1926-ig az Egységes Párt fővárosi szervezését irányította, ennek egyik eleme a Polgári Egység Klub megalakítása volt 1926-ban. Szervezőmunkájának köszönhetően ebben az évben vele együtt négy egységes párti induló jutott be a fővárosban a képviselőházba.

A következő év elején a választójog titkosságáért, majd a hadikölcsönök felértékelése érdekében szólalt fel. Mivel úgy látta, hogy törekvéseit nem valósíthatja meg, az államvezetésben pedig növekszik az etatizmus, 1928-ban kilépett az Egységes Pártból és képviselői mandátumát is visszaadta. Különféle csoportosulások vezetői szerették volna megnyerni maguknak, hogy csatlakozzon hozzájuk (mások mellett például Rassay Károly szabadelvű politikus), de Kállay többé nem kötelezte el magát pártszínekben. Korábbi körzetében, Nagykanizsán azonban nagy szavazattöbbséggel függetlenként újraválasztották és 1935-ig két cikluson keresztül képviselő volt. 1935 után már nem indult országgyűlési választásokon, viszont számos részvénytársaságban és egyesületben vállalt vezető pozíciót, például a 30-as években a Jugoszláv-Magyar Közgazdasági Kamara és a Nemzetközi Bridzs Liga elnöki tisztét látta el.

Több írásában foglalkozott Wekerle Sándor életével és munkásságával[2], akit pragmatikus gazdasági nézetei miatt személyes példaképeként is emlegetett.

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A hit és tudás egysége (Bangha Béla-Herczeg Ferenc /szerk./: Napkelet és napnyugat - Élő szellemek hódolata az Oltáriszentség előtt, Pázmány kiadás, Budapest, 1938, 89-91. o.)
  • Kállay Tibor beadványa a Jóvátételi Bizottsághoz (Toldi, Budapest, 1923)
  • Katolikus elvek a közgazdaságban (Egyetemi Nyomda, Budapest, 1941)
  • Liberalizmus és haladás (1930) (Újraközlése: Befogadók. Írások az antiszemitizmus ellen 1882-1993 (Vál. és bev: Karsai László), Aura Kiadó, Budapest, 1993)
  • A munkanélküli jövedelemről és vagyonról - előadás a Cobden Szövetség Szemináriumában 1936 február 25-én (Cobden Szöv. /Fráter Nyomda/, Budapest, 1937)
  • Politikai hatalom és közgazdaság - a Magyar Cobden Szövetségben 1932. évi január 19-én tartott előadás (Cobden Szöv. /Hungária Nyomda/, Budapest, 1932)
  • Ungarn im neuen Europa (Stádium Ny., Budapest, 1942)
  • Választ a tőzsde: a Budapesti Áru- és Értéktőzsde 1943. évi május hó 28-i közgyűlésével kapcsolatos tőzsdetanácsosi választáshoz (Maros Imre /Tipográfiai Műintézet/, Budapest, 1943)
  • Wekerle Sándor serlegbeszéd (Hunnia Ny., Budapest, 1941)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magyarország 1923 áprilisában a Jóvátételi Bizottságtól 40-50 millió aranykorona rövid lejáratú és 650 millió aranykorona hosszú lejáratú kölcsönt kért, de végül összesen csak 250 milliót kapott, rendkívül rossz feltételekkel terhelten, melyek eredményeként 20 év alatt összesen 600 millió aranykoronát kellett visszafizetni.
  2. Lásd többek között a Magyarország történelme, földje, népe, élete, gazdasága, irodalma, művészete Vereckétől napjainkig I-V. (Franklin, Budapest, 1929) kiadvány Wekerle Sándor c. fejezetét, amit Kállay írt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]