Kupa Mihály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Kupa Mihály (Budapest, 1941. április 3. –) magyar közgazdász, politikus, volt pénzügyminiszter.

Kupa Mihály a Szárszó 1993 Konferencián

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1958-ban összeesküvés vádjával 10 hónapi börtönbüntetésre ítélték. 1959-ben a Chinoin segédmunkása, majd szakmunkása. 1965-ben a Mikrobiológiai Laboratórium kísérleti üzemének vezetője lett. 1964-ben, munka mellett kezdett el tanulni a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen, ahol 1969-ben végzett.

Közgazdászi pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Diplomájának megszerzése után a Fővárosi Statisztikai Hivatal főelőadója, majd csoportvezetője lett. 1971-ben átment a Központi Statisztikai Hivatalhoz, ahol főelőadóként kezdett dolgozni. 1975-ben rövid ideig a Felsőoktatási Kutatóközpont tudományos munkatársa volt. Ugyanebben az évben doktorált. Később a Pénzügykutató Intézet tudományos főmunkatársaként dolgozott 1984-ig. Ezalatt 1980-tól két évig az intézet osztályvezetője, majd 1984-ig igazgatóhelyettese volt. Ezután rövid időre Angolába utazott, tanácsadói megbízással.

Hazatérése után a Pénzügyminisztérium pénzügypolitikai főosztályvezetője lett, majd 1987 és 1988 között a lakossági adók főosztályát vezette. Ezután került az Adóreform Titkársághoz, melynek vezetőjévé nevezték ki, majd 1989-ben a Költségvetési Reformbizottság titkárságát vezette. 1990-ben rövid időre a DRT Hungary Kft. budapesti ügyvezetőjeként dolgozott.

Politikai pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1990-ben, Rabár Ferenc akkori pénzügyminiszter lemondása után Antall József miniszterelnök behívta kormányába Rabár utódjának. Miután Németh Miklós 1991-ben lemondott Szerencsen szerzett egyéni mandátumáról, az emiatt kiírt időközi választást Kupa nyerte független jelöltként. Megválasztása után a Magyar Demokrata Fórum frakciójához csatlakozott.

Pénzügyminisztersége alatt a kormány gazdasági kabinetjének volt a vezetője, ill. 1992 és 1993 között az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank kormányzótanácsának alelnökeként is dolgozott, valamint a Világbank és az IMF Közgyűlésének elnökeként is tevékenykedett.

1993-ban távozott a Pénzügyminisztériumtól, ekkor kilépett az MDF-frakcióból is, a ciklus végéig független képviselőként dolgozott. 1994-ben független országgyűlési képviselő-jelölt volt, de mandátumot nem szerzett. 1996-ban a Magyar Piacszövetség elnökévé választották.

Az 1998-as országgyűlési választáson sikeresen indult Szerencsen független képviselő-jelöltként, így egyetlen független képviselőként kezdte meg az országgyűlési ciklust. Ekkor lemondott a Piacszövetségben betöltött elnöki pozíciójáról.

2001-ben megalapította a Harmadik Oldal Magyarországért Mozgalmat, melynek tiszteletbeli elnökévé választották. A mozgalom és több más párt együttműködéséből alakult Centrum Párt alapító elnökévé választották. A 2002-es országgyűlési választáson a párt országos listáját vezette. Mivel a párt nem érte el az 5%-os küszöböt, mandátumot nem szerzett. Egyéni választókerületében a második forduló előtt visszalépett.

2004-ben lemondott pártelnöki posztjáról, de pár hónappal később újra elfoglalta azt. 2007-ben végleg távozott az elnöki székből.

Több vállalat igazgatóságának, ill. felügyelő-bizottságának tagja volt.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nős, második házasságában él. Négy gyermek (egy fiú, három lány) édesapja.

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
Rabár Ferenc
Magyarország pénzügyminisztere
1990-1993
Utódja:
Szabó Iván