Peidl Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Peidl Gyula
Peidl Gyula.jpg
Peidl Gyula
Magyarország miniszterelnöke
Hivatali idő
1919. augusztus 1.1919. augusztus 6.
Előd Garbai Sándor
Utód Friedrich István

Született 1873. április 4.
Ravazd
Elhunyt 1943. január 22. (69 évesen)
Budapest

Peidl Gyula, (Ravazd, Győr vármegye, 1873. április 4.Budapest, 1943. január 22.) politikus, miniszterelnök.

Pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredeti foglalkozása szerint betűszedő, lapszerkesztő. A Franklin Társulat nyomdájában lett betűszedő segéd. Felszabadulása után bejárta Ausztriát, Svájcot, Németországot. Hazatérte után hamarosan a nyomdászok egyik vezetője, 1904-ben az Általános Fogyasztási Szövetkezet (ÁFOSZ) egyik alapítója, majd 1908-ban titkára lett. 1900-tól 1918-ig a Typographia, emellett 1909-től a Szövetkezeti Értesítő című heti szaklap szerkesztője.

Politikusi szerepe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Peidl Gyula sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34-2-82.

Az Országos Munkásbiztosító Pénztár igazgatósági és elnökségi tagja. 1909-től az SZDP vezetőségének tagja, 1919. január 19-étől március 21-éig a Berinkey-kormány munkaügyi és népjóléti minisztere. Ellenezte a két munkáspárt egyesülését és a proletárdiktatúra kikiáltását. A Tanácsköztársaság létrejötte után lemondott vezető tisztségeiről.

1919. augusztus 1-jétől 6-ig az ún. szakszervezeti kormány elnöke. A Budapestre bevonuló román csapatok egy általuk írt és az antanttal nem egyeztetett békediktátumot nyújtottak át kormányának. Peidl elutasította ennek elfogadását. A tényleges hatalommal nem rendelkező kormányt megdöntve, augusztus 6-án Friedrich István vette át a hatalmat néhány hívére és a román hadsereg katonáira támaszkodva. A Peidl-kormányt egy kormányülésről szó szoros értelmében elzavarták.[1]

Miután átadta a hatalmat a puccsista Friedrichéknek, részt vett az SZDP újjászervezésében. 1919 végétől 1921 novemberéig Bécsben és Radegundban élt. Hazatérte után a Nyomdász Szakszervezet és az ÁFOSZ elnöke, a pártvezetőség tagja, 1922-től 1931-ig nemzetgyűlési, illetve országgyűlési képviselő volt.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bencsik Gábor: Horthy Miklós, p. 82.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Miákits Ferenc
Magyarország pénzügyminisztere
1919
Utódja:
Grünn János
Elődje:
Berinkey Dénes
Magyarország miniszterelnöke
1919
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
Utódja:
Friedrich István