Szende Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szende Pál
Született 1879. február 7.
Nyírbátor
Elhunyt 1934. július 15. (55 évesen)
Szinérváralja, Románia
Foglalkozása közgazdasági író,
politikus,
miniszter

Szende Pál (Nyírbátor, 1879. február 7.Szinérváralja, Románia, 1934. július 15.) közgazdasági író, polgári radikális politikus, 1918-1919-ben a Károlyi Mihály-kormányban majd az azt követő Berinkey-kormányban is pénzügyminiszter.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyírbátorban született, ahol apja volt a községi orvos. Anyja jómódú zsidó parasztcsaládból származott. Középiskolai tanulmányait a nyíregyházi evangélikus gimnáziumban, a jogi egyetemet Budapesten végezte el. 1901-1902-ben önkéntes katonai szolgálatot teljesített a budai vártüzéreknél. 1904-ben tett ügyvédi vizsgát. A fővárosban anyai nagybátyja, Acsády Ignác segítette, akivel közeli barátságba kerültek.

1905-ben ismerkedett meg a Huszadik Század folyóirat körül csoportosulókkal, akik közül Jászi Oszkárral kötött mély barátságot, a politikával is rajta keresztül ismerkedett meg. Az ő hatására csatlakozott a polgári radikális irányzathoz és a szabadkőművességhez is, illetve lett 1914-ben alapító tagja a Polgári Radikális Pártnak is. Valamivel korábban keveredett ismeretségbe a neves liberális politikussal, Sándor Pállal, akin keresztül 1908-ban bekapcsolódott az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés (OMKE) tevékenységébe, melynek főtitkári tisztségét egészen 1918-ig viselte.

Az első világháború kezdetén önkéntesként vonult be a hadseregbe, ahol a keleti frontra vezényelték. A szolgálat alól később az OMKE kérésére felmentették, hogy gazdasági ismereteit a háborús gazdaság szolgálatába állíthassák. OMKE-beli pozíciójából az őszirózsás forradalom sodorta ki, amibe teljes erejével bekapcsolódott pártja színeiben. 1918. október 31-én, azaz a forradalom délutánján alakult Károlyi Mihály-kormányban pénzügyi államtitkárrá nevezték ki. November 25-én pénzügyminiszter lett, tisztségét a Berinkey-kormányban is megtartotta, mígnem 1919. március 21-én a proletárforradalom a kormányával együtt el nem sodorta.

1919 májusban Kun Béla diktatúrája elől Bécsbe költözött, ahol élénk antikommunista publicisztikai tevékenységet fejtett ki. Ennek ellenére politikai beállítottsága és korábbi politikai szerepvállalása miatt úgy döntött inkább Bécsben telepszik meg. Itt csatlakozott az emigráns szociáldemokraták Világosság nevű csoportjához, később pedig még az osztrák szociáldemokrata pártba is belépett. 1925-től kezdve rendszeresen járt Párizsba, ahol megtanult annyira franciául, hogy előadásokat tarthasson, aminek eredményeként tanári állást kapott az egyik főiskolánál. Később az Emberi Jogi Liga munkájába, illetve a francia baloldali politikai életbe is bekapcsolódott. 1928-ban szívroham érte, aminek hatására részben visszavonult az aktív politikai élettől.

1934 elején az osztrák polgárháború elől Csehszlovákiába menekült, ahol Jan Masaryk meleg fogadtatásban részesítette. Vele még 1918-ban tárgyaltak a határrevízióról (ez a magyar belpolitikai helyzet miatt kútba esett) ekkor kötöttek ismeretséget. Masarykon keresztül bejárása volt több magas rangú csehszlovák kormánytisztviselőhöz is, de túl sokat nem tudott tenni a magyar ügyért; májusban Prágában súlyosan megbetegedett. Ebből júniusra látszólag sikeresen kigyógyult és el tudott utazni Erdélybe, azon belül is Szinérváraljába anyjához és húgához. Náluk kezdett neki a cseh nyelv megtanulásának, amit céljai elérése érdekében szükségesek látott. Eközben kapott július 15-én egy újabb szívrohamot, amit már nem élt túl.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Önálló vámterület és osztályharc (Bp., 1907)
  • A magyar adórendszer igazságtalanságai (Bp., 1908)
  • Nemzeti jog és demokratikus fejlődés (Bp., 1911)
  • Adóreform és osztálytagozódás (Bp., 1913)
  • Az adóreform (Bp., 1914)
  • Háborús adópolitika (Bp., 1917)
  • Die Krise der mitteleuropäischen Revolution (Heidelberg, 1921)
  • Új október felé (Bécs, 1922)
  • Verhüllung und Enthüllung (Leipzig, 1922)
  • Eine soziologische Theorie der Abstraktion (1923).

Szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gyurgyák János szerk: Szende Pál, 1879-1934, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Budapest, 1985.
  • Szabó Géza: Szende Pál élete és munkássága (1879-1934) Életrajz és bibliográfia, Nyíregyháza, 1986.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
Károlyi Mihály
Magyarország pénzügyminisztere
1918. nov. 25. –1919. márc. 21.
Utódja:
Varga Jenő