Landler Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Landler Jenő
Eugene-landler-comisario-hungría--outlawsdiary00tormuoft.jpg
Született
1875. november 22.
Elhunyt
1928. február 24. (52 évesen)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Landler Jenő témájú médiaállományokat.

Landler Jenő (Landler Jenő Matesz, Gelse, 1875. november 23.Cannes, 1928. február 25.) magyar kommunista politikus, Landler Ernő testvére.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Landler Adolf és Spitzer Gizella fiaként született zsidó családban. 1908-ban lépett be a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. 1912. augusztus 17-én Budapesten, az Erzsébetvárosban feleségül vette a római katolikus vallású Horváth Ilonát, Horváth Sándor és Varga Julianna lányát.[1] Szociáldemokrata politikusként a Tanácsköztársaság idején belügyi és kereskedelmi népbiztos, majd a magyar Vörös Hadsereg 3. hadtestének parancsnoka, később a MÁV vezérigazgatója, és júliustól a Vörös Hadsereg főparancsnoka, a felvidéki sikeres hadjárat egyik irányítója. A bukás után Ausztriába emigrált.

Szerepe volt a bukás után feloszlatott, majd a Bethlen–Peyer-paktum után ismét legálissá vált MSZDP újjászervezésében, valamint a legálisan működő kommunista párt, az MSZMP megszervezésében (melyet azonban három évvel az alakulás után feloszlattak). Szívelégtelenségben halt meg 1928-ban, a Kreml falában díszsírhelyen helyezték el hamvait.

A szocialista időszakban a MÁV egyik legfontosabb járműjavító üzeme, a valamikori Istvántelki főműhely az ő nevét viselte, mint MÁV Landler Jenő Járműjavító.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Egy mindnyájunkért, mindnyájan egyért (Budapest, 1918)
  • Válogatott beszédek és írások (Budapest, 1960)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A házasságkötés bejegyezve a Budapest VII. ker. polgári házassági akv. 1185/1912. folyószáma alatt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.