Friedrich István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Friedrich István
István Friedrich Hungarian Prime Minister.jpg
A Magyar Királyság 23. miniszterelnöke
Hivatali idő
1919. augusztus 6.november 24.
Előd Peidl Gyula
Utód Huszár Károly

Született 1883. július 1.
Malacka, Osztrák–Magyar Monarchia
Elhunyt 1951. november 25. (68 évesen)
Vác, Magyar Népköztársaság
Párt Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (előtte Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt)

Foglalkozás mérnök
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich István témájú médiaállományokat.

Friedrich István (Malacka, 1883. július 1.Vác, 1951. november 25.) magyar miniszterelnök, labdarúgó-játékvezető, sportvezető, politikus, gépgyáros.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja gyógyszerész és gyártulajdonos volt. A pozsonyi főreáliskolában érettségizett, majd a budapesti ill. a charlottenburgi műegyetemen szerzett mérnöki diplomát, majd a budapesti és berlini egyetemen jogot hallgatott. Kezdetben Berlinben dolgozott főmérnökként, majd 1908-ban Mátyásföldön előbb gépjavító műhelyt, majd vas- és felvonógépgyárat alapított, amelyet 1920-ig birtokolt.

1912-ben belépett a Függetlenségi és 48-as Pártba és kapcsolatba került a szabadkőműves-mozgalommal is. 1914-ben Károlyi Mihály társaságában az USA-ba utazott, a visszaúton Franciaországban a háború kitörése miatt rövid időre internálták. Az első világháború során tüzérfőhadnagyként, de valójában gépkocsizó parancsőrtisztként szolgált, az Önkéntes Királyi Magyar Automobiltestület tagjaként. Az őszirózsás forradalom idején az ún. "lánchídi csata" (1918. október 28.) egyik hangadója, sebesültje, a Károlyi Mihály-kormányban, majd a Berinkeyi-kormányban a hadügyminiszter politikai államtitkára (1918. november–1919. január). A Tanácsköztársaság idején mint az egyik ellenforradalmi csoport vezetőjét letartóztatták, de megszökött.

A proletárdiktatúra alatt ellenforradalmi szervezkedést vezetett a Zala megyei Mindszenty József, Szmrecsányi György és Fangler Béla helyi mozgalmával közreműködvén[1]; 1919. augusztus 6-án a Fehérház Bajtársi Egyesület elnevezésű ellenforradalmi csoport vezetőjeként a megszálló román csapatok beleegyezésével letartóztatta Peidl Gyula szakszervezeti kormányának tagjait, és megalakította saját, ideiglenes kormányát. József főherceg megbízása alapján 1919. augusztus 7-étől 1919. november 24-éig miniszterelnök, egyben kereskedelemügyi és belügyminiszter is. Rövid miniszterelnöksége alatt folytatta a Tanácsköztársaság rendelkezéseinek érvénytelenítését, és megalkotta az új választójogi rendeletet (1919. évi 5895/1919 ME), amely 1922-ig maradt hatályban. Az antant és a budapesti román megszálló csapatok nyomására november 24-én lemondott.

Az 1919 végén alakult Keresztény Nemzeti Párt elnöke lett, amely a nemzetgyűlési választásokra egyesült a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjával (KNEP). Ekkor még olyan illúziókban ringatta magát, hogy az antant egyre gyengül, „feltétlenül letűnőben van”, formálódik vele szemben „a letiport, talán a becsapott, félrevezetett nemzeteknek az új szövetsége”, amelyeknek a sora „a németektől az arabokig” terjed, „a világháborúnak még távolról sincs vége”, „átkozott az a kéz, amely aláírja a békeszerződést”.[2]

1919. novemberétől 1920. március 15-éig az ún. koncentrációs kormányban, a Huszár-kormány hadügyminiszter. 1920–1930 között különböző ellenzéki pártok élén országgyűlési képviselő. 1920 áprilisában kilépett a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjából és külön pártot alapított, amely 1922-ben egyesült Andrássy csoportjával és felvette a Szövetkezett Keresztény Ellenzék nevet. Az 1920-as évek elején megalapította a „szittyák tábora” elnevezésű szélsőjobboldali szervezetet. Az 1920-as választásokon Budapest belvárosi kerületében szerzett mandátumot Wekerle Sándorral szemben.

Friedrich István a Huszár-kormány tagjaként. A hátsó sorban jobbról a harmadik.

1921-ben a Tisza-gyilkosságban való részvétel gyanújával rövid időre letartóztatták. A Tisza István meggyilkolását feltáró Tisza-per miatt saját kérésére felfüggesztették mentelmi jogát, és mint felbujtót hallgatták meg, de az ellene emelt vádat ejtették. Demény Pál szerint ő volt az, aki közvetítőkön keresztül a Tisza István elleni harmadik merénylet (1916) elkövetőjének, Lékai Jánosnak a revolvert adta.[3] Károlyi Mihály visszaemlékezéseiben[4] őt tartotta a Tisza-gyilkosság értelmi szerzőjének. Ennek ellenére kormányában hadügyi államtitkári posztot biztosított neki.

1922-ben az újjáalakult, erősen ellenzéki Keresztény Nemzeti Párt (Andrássy–Friedrich párt) budapesti déli listájának vezetőjeként, 1926-ban a Keresztény Gazdasági Párt színeiben, 1928-ban a budapesti déli kerület egyéni képviselőjeként nyert mandátumot, 1931-ben és 1935-ben a budapesti északi választókerület egyéni képviselője lett. Képviselősége alatt a Pesti Napló-ba több, a kormányt támadó, jellegzetesen ellenzéki vezércikket is írt. 1938-ban már nem szerzett mandátumot, kikerült a politika élvonalából. 1939-ben a parlamentbe sem került be.

1951-ben mint politikus már elfeledettnek számított, de júliusban mégis letartóztatták Grősz József koncepciós perének kapcsán, majd augusztusban a budapesti Fővárosi Bíróság a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezésének és vezetésének hamis vádjával 15 évi börtönbüntetésre ítélte, amelyet szeptemberben a Legfelsőbb Bíróság jogerőre emelt; augusztusban a váci börtönbe szállították, ahol november 25-én meghalt. Az 1990-ben hozott törvény alapján büntetését semmisnek nyilvánították és rehabilitálták.[forrás?]

Sportpályafutás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Labdarúgás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1904-ben jobbszélsőként tagja volt az Ausztria ellen vereséget szenvedő magyar labdarúgó válogatottnak a MAFC játékosaként. Ő az egyetlen magyar miniszterelnök, aki tagja volt a labdarúgó válogatottunknak.

Mérkőzése a válogatottban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Dátum Helyszín Ellenfél Eredmény Kiírás Esemény
1. 1904. október 9. Bécs  Ausztria 4 – 5 barátságos

Magyarázat: A felsorolt válogatott labdarúgó-mérkőzések eredményei mindig a labdarúgó (csapat) szempontjából értendők. A zöld háttér győztes, a halványpiros háttér vesztes, míg a sárga háttér döntetlennel zárult mérkőzést jelent. A fehér hátterű mérkőzések nem számítanak hivatalos felnőtt válogatott labdarúgó-mérkőzésnek.

Rövidítések: Eb – labdarúgó-Európa-bajnokság, vb – labdarúgó-világbajnokság, h. u. – hosszabbítás után.

Játékvezetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiváló játékvezetői képességekkel rendelkezett. A futballbíráskodás második generációjának legnagyobbjai között említi őt az MLSZ 25. születésnapjára kiadott kötet.

MLSZ elnök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Labdarúgó-szövetség pénztárnoka. 1921-be Füzeséry Árpád dr. visszavonult a szövetség elnökségétől, helyét a közgyűlés betöltetlenül hagyta. Hosszabb szünet után, 1922-ben, az MLSZ elnöki tisztére egyhangúan Friedrich Istvánt (1922-1923), Magyarország volt miniszterelnökét választották. Az erős kéz politikája megmentette a szövetség autonómiáját, amely nagy veszélyben forgott különösen azok részéről, akik nem is a hatalomra, de inkább az MLSZ vagyonára aspiráltak. Az MLSZ Gazdasági Bizottsága kidolgozta olimpiai adó tervezetét, mely 1923. március 1-jén életbe is lépett és a labdarúgó-mérkőzések bevételének 10%-át juttatta az úgynevezett olimpiai alapba. A Párizsi olimpiai kiküldetések sikere érdekében az MLSZ Friedrich Istvánt, Csányi József dr.-t és Fischer Mórt delegálta az olimpiai bizottságba, ugyanakkor Malaky Mihályt alelnökké választotta. 1923. május 20-ára hívta össze a FIFA kongresszusát, Genfbe. Itt kellett tisztázni az a sportpolitikai feszültséget, amely a világháborúban szemben álló országok között - még mindig fennmaradt. Egyedül Németországot zárták a nemzetközi sportversenyek résztvevői közül. Franciaországban, Párizs volt a házigazdája a VIII., az 1924. évi nyári olimpiai játékok labdarúgó tornáját, ahol a magyar csapat az előzetes várakozások ellenére csúfosan leszerepelt. Az elnökség úgy érezte, hogy egyedül nem vállalhatja a felelősséget a kudarcért, ezért a beszámoló tanácsülésen lemondott. Sportpályafutása során szerzett érdemeinek elismeréseként az MLSZ tiszteletbeli elnöke.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.regnumportal.hu/node/716
  2. Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés, Osiris Könyvkiadó, Budapest
  3. Demény Pál: Rabságaim, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1989, 16. old.
  4. Károlyi Mihály: Hit, illúziók nélkül, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1982, jegyzet a 416. oldalon:"Az az ember, akit a Tisza-gyilkosság sugalmazójának tartok – Friedrich István –, később a fehérterror egyik vezéralakja lett."

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich István témájú médiaállományokat.


Elődje:
Peidl Gyula
Magyarország miniszterelnöke
1919
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
Utódja:
Huszár Károly
Elődje:
Schnetzer Ferenc
Honvédelmi miniszter
1919. november 24.1920. március 15.
Insignia Hungary Army shield v2.svg
Utódja:
Sréter István