Mészáros Lázár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mészáros Lázár
Mészáros Lázár honvédaltábornagy.jpg
Mészáros Lázár, Eduard Kaiser litográfiája (1838)
Született 1796. február 20.
Baja
Meghalt 1858. november 16. (62 évesen)
Eywood
Nemzetisége magyar
Fegyvernem huszár
Szolgálati ideje 1813 - 1849
Rendfokozata altábornagy
Egysége 5., 7. huszárzered, felső magyarországi hadtest
Csatái Napóleoni háborúk, 1848–49-es forradalom és szabadságharc

Mészáros Lázár (Baja, 1796. február 20.Eywood, Anglia, 1858. november 16.)[1] honvédaltábornagy, hadügyminiszter.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Köznemesi birtokos családba született. Szülei négyéves korában meghaltak, ezért – rokonai között vándorolva – iskoláit Baján, Szabadkán, Pesten és Pécsett végezte. Jogi tanulmányait megszakítva lépett katonai pályára. 1813. augusztus 1-jétől főhadnagy volt egy Bács-Bodrog vármegyei lovassági alakulatnál. Részt vett a napóleoni háborúkban. 1816-tól a 7., 1837-től az 5. huszárezred tisztje lett. Ezredével több mint tizennyolc évet töltött Itáliában. Radetzky tábornagy felfigyelt a tehetséges huszártisztre, az ő javaslatára léptették elő 1845. október 20-án ezredessé és ezredének parancsnokává.

Mészáros Lázár rendkívül nagy műveltségű tiszt volt. Hét nyelven beszélt, és elmélyült ismeretei voltak a katonai tudományok mellett a társadalommal és a gazdasággal kapcsolatos egyéb tudományágakban is. 1837-től levelezett Széchenyi Istvánnal. 1844. december 21-én a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választották. Székfoglalójában a modern polgári társadalmak hadseregét választotta témául.

Kossuth Lajos javaslatára Batthyány Lajos 1848. március 22-én felkérte, hogy vállalja el az első felelős magyar kormányban a hadügyminiszteri posztot. Hivatalát az itáliai hadszíntérről visszatérve május 23-án vette át, rövid idővel ezután császári és királyi vezérőrnaggyá léptették elő, és elöljárója lett a Magyarországon állomásozó császári haderőnek. Mészáros Lázár elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar honvédsereg megszervezésében, joggal nevezik a magyar honvédség megteremtőjének. Hadügyminiszterként ő készítette el az ország védelmére szükséges katonai erő kiállításáról szóló törvényjavaslatot. Júniusban Baja országgyűlési képviselője lett. Augusztus végétől a déli hadszíntéren kialakult kritikus helyzet miatt egy hónapon keresztül ő volt a délvidéki magyar hadsereg főparancsnoka, így Jellasics szeptember 11-ei támadásakor nem volt miniszteri hivatalában. Szeptember 20-án sikertelenül ostromolta a szerb felkelők táborát, Szenttamást. Szeptember 30-án tért vissza a fővárosba. Ő volt a Batthyány-kormány egyetlen minisztere, aki nem mondott le, hadügyminiszterként lett a megalakuló Országos Honvédelmi Bizottmány tagja.

Mészáros Lázár emléktáblája a bajai Szent Rókus-kápolna falán

December 13-ától átvette a mintegy tízezer fős felső-magyarországi hadtest parancsnokságát, de ezúttal sem bizonyult sikeres vezénylő tábornoknak. 1849. január 4-én a kassai ütközetben vereséget szenvedett Franz von Schlik császári altábornagytól. Január 9-én felmentették hadtestparancsnoki beosztásából, de a Függetlenségi Nyilatkozat kiadásáig továbbra is hadügyminiszterként tevékenykedett. Ettől kezdve május 6-áig volt ideiglenes hadügyminiszter, majd július 1-jén Kossuth Lajos a leváltott Görgei helyére főparancsnokká nevezte ki. Ténylegesen csak a közép-tiszai hadsereget bocsátották rendelkezése alá, és az ezt vezető Perczel Mór tábornok is saját elképzelése szerint irányította a hadműveleteket, ezért Mészáros július 26-án lemondott. Július 30-ától az új főparancsnok, Henryk Dembiński vezérkari főnökeként működött. A temesvári csata után augusztus 14-én az Oszmán Birodalomba távozott. Törökországban, Franciaországban és Angliában élt, majd az Egyesült Államokban, Iowa államban farmerkedéssel is próbálkozott, egy ideig farmján vele dolgoztak emigráns társai, Katona Miklós honvédalezredes, Wratislaw Ede hadosztály-vezérkari tiszt, Dancs Lajos honvédkapitány. 1858 októberében – rövid idővel halála előtt – tért vissza Angliába.

Végrendeletében úgy rendelkezett, hogy nem kíván hazájába visszatérni mindaddig, amíg az ország területén idegen hatalom katonái tartózkodnak. Hamvait 1991. március 15-én helyezték végső nyugalomra a bajai Szent Rókus-kápolnában.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A Hadtudományi Lexikonban (főszerk. Szabó József; Budapest : Magyar Hadtudományi Társaság, 1995. 921. p.) halálának időpontja: 1858. október 25.

Felhasznált források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hermann Róbert: Az 1848-1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN 9633273676
  • Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó – 1985, ISBN 9633263379
  • Bona Gábor: Az 1848-49-es honvédsereg felső vezetői (Rubicon 1999/4)
  • Nemeskürty István: 1848-49 – „Kik érted haltak szent világszabadság”, LAP-ICS Könyvkiadó – 1998, ISBN 9634343325

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mészáros Lázár témájú médiaállományokat.
Elődje:
Batthyány Lajos és
Deák Ferenc - ideiglenesen
Honvédelmi miniszter
1848. május 23.1849. április 15-éig (ideiglenesen 1849. május 5-ig)
Insignia Hungary Army shield v2.svg
Utódja:
Görgey Artúr