Ivánka Imre

Ivánka Imre képe Borovszky Samu Hont vármegye és Selmecbánya monográfiájában

Az Ivánka család címere

Draskóczi és jordánföldi Ivánka Imre (Felsőszemeréd, 1818. december 9. – Máriabesnyő, 1896. július 27.) 1848-as honvéd ezredes, Batthyány Lajos miniszterelnök titkára, politikus.

Tanulmányok-katonai pályafutása

Előbb Sopronban, majd 1831-től a tullni katonai akadémián tanult, ahol tanulótársa volt Görgey Artúr és Klapka György is. Az akadémia elvégzése után a Hessen-Homburg sorezredbe kerül, 1838-tól a 12. huszárezredben, az ún. nádor huszároknál teljesített hadnagyként, ill. főhadnagyként szolgálatot Észak-Csehországban, István nádor hadsegéde volt.

1848

Batthyány Lajos májusi felhívása után, mely felszólítja a kilépett katonatiszteket, hogy álljanak be az új hadseregbe, csatlakozik az alakuló magyar nemzetőrséghez, ahol százados, majd július 1-jétől Batthyány miniszterelnök titkára lett. A kapitánytól lefelé való kinevezések, egyszerű adminisztrációs kiadványok aláírása volt reá bízva , és részt vesz a felállítandó honvédsereg szervezésében. Augusztus 17-én őrnaggyá és a dunáninneni nemzetőrség parancsnokává nevezték ki, augusztus 27-én Kazinczy Lajos főhadnagy lett a segédtisztje. A győztes pákozdi csatában (szeptember 29.) a jobbszárnyon harcolt. A győzelem után, október 9-én alezredesi rangot kapott. Októberben a honvédsereg Ausztriába való betörésekor a jobbszárny hadműveleteit fedezte. Október 12-én ezredessé, 19-én a magyar fősereg jobbszárnyának parancsnokává nevezték ki. Október 25-én a magyar sereg ultimátumával Dobay Ágoston nemzetőr százados kíséretében Windisch-Grätzhez küldték egyezkedés céljából, a császári fővezér azonban azt válaszolta: „...lázadókkal nem tárgyalok!”. Visszafelé jöttükben Ivánkát a hadijog megsértésével Jellasics elfogatta. A magyar kormány szerette volna őt kicserélni Fligelli táborkari őrnagyért, Roth és Philippovics tábornokért, de sikertelenül.

Politikai és közéleti tevékenysége

Königgrätzi (ma Hradec Králové, Csehország) rabságából 1850-ben szabadult császári kegyelemmel, majd megnősült. 1861-ben Pest megye főjegyzőjévé választották (mint ilyen kezdeményezte Petőfi születési házának a megkeresését), majd határozati párti programmal a dunapataji kerület országgyűlési képviselője lett. 1865-től 1895-ig megszakítás nélkül tagja volt a képviselőháznak; eleinte a Balközép, 1875 majd a Szabadelvű Párt tagja. 1895-ben főrendiházi taggá nevezték ki. 1878-tól 1891-ig az Északkeleti Vasúttársaság vezérigazgatója. Ferenc József 1878-ban kitüntette a harmadik osztályú Vaskorona-renddel. Tevékenyen részt vett Magyar Vöröskereszt megalapításának, melynek gondnoka lett (1881-1890). Társadalmi tevékenységéért 1882-ben megkapta a Szent István-rend kiskeresztjét. 1884-ben a Nemzetközi Vöröskereszt II. értekezletén Genfben német nyelven számol be a Magyar Vöröskereszt tevékenységéről. Részt vállalt az Országos Honvédegylet alapításában, a magyarországi szabadkőművesek nagymestere volt.

Írásai

• A magyar hadsereg, mint szervezendőnek képzelve (Pest, 1861)
• Gőzhajózás a magyar Dunán tájékozásul (Pest, 1862)
• Négyhavi szolgálatom a magyar hadseregben 1848 június végétől október végéig (Budapest, 1881)
• A népfelkelésről (Budapest, 1884 németül is)

Források

• Magyar életrajzi lexikon 1000-1990
• Egy huszártiszt a főrendiházban
• Borovszky Samu- Magyarország vármegyéi és városai -Hont vármegye és Selmecbánya, 1906

Külső hivatkozások

• Csáky Károly:„Lázadókkal nem tárgyalok”. Ivánka Imre történész, a szabadságharc ezredese, Honismeret, 2007/2.
• Ivánka Imre. szk.wikispaces.com (Szabadkőműves Wiki). (Hozzáférés: 2012. május 22.)