Farkas Mihály (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Farkas Mihály
Farkas Mihály politikus 1945.jpg
Farkas Mihály (1945)
A Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere
Hivatali idő
1948. szeptember 91953. július 4.
Előd Veres Péter
Utód Bata István
Született 1904. július 18.
Abaújszántó
Elhunyt 1965. december 6. (61 évesen)
Budapest
Párt MKP, MDP, MSZMP

Házastársa Löwy Regina, Käthe Rüdiger
Foglalkozás politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Farkas Mihály témájú médiaállományokat.

Farkas Mihály (született Lőwy Hermann, Abaújszántó, 1904. július 18.Budapest, 1965. december 6.) kommunista politikus, honvédelmi miniszter, a Rákosi-korszak meghatározó személyisége, a teljhatalmú „négyesfogat” és a szűkebb ún. „trojka” tagja volt. Fia, Farkas Vladimir hírhedt ÁVH-s kihallgatótiszt volt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ifjú évek, emigráció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Farkas (középen) és Rónai Sándor (mögötte) üzemlátogatáson a Német Szocialista Egységpárt IV. kongresszusának szünetében Berlinben, 1954. április 5-én

Anyja Lőwy Janka, szepesófalui születésű, 24 éves cselédlány. Apja ismeretlen. A trianoni békeszerződés után Kassán, Csehszlovákiában maradt családjával. Az 1920-as évektől Kassán és Prágában kommunista pártmunkás volt, 1925-1929 között e tevékenysége miatt börtönben ült. Szabadulása után részt vett a spanyol polgárháború harcaiban, majd a Szovjetunióba került. A második világháború idején részt vett a Moszkvából irányított és végzett háborúellenes propagandatevékenységben. Első felesége, Löwy Regina emigrálása után 1931-ben vette feleségül Käthe Rüdigert a Szovjetunióban.

Az átmenet évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legtöbb moszkovitához hasonlóan 1944 végén érkezett Magyarországra. Ez idő tájt változtatta meg a nevét Farkasra. Rákosi Mátyás, Gerő Ernő és Révai József mellett vezető szerepet töltött be a fokozatosan állampárttá váló kommunista tömörülésben. 1945 májusától tagja volt a Magyar Kommunista Párt (MKP) Központi Vezetőségének (KV), Politikai Bizottságának (PB) és titkárságának. 1945-ben belügyi államtitkár lett. 1946-ban pártfőtitkár-helyettessé választották, és az MKP Szervező Bizottságát vezette. 1948-ban az MKP és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt egyesüléséből létrejött Magyar Dolgozók Pártja (MDP) főtitkárhelyettese lett Kádár János és Marosán György mellett.

Szerepe a diktatúrában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1948. szeptember 9-étől 1953. július 2-áig honvédelmi miniszterként tevékenykedett, 1950 novemberétől pedig a KV előtt is eltitkolt Honvédelmi Bizottság (HB) tagja lett Rákosi és Gerő mellett. (A bizalmatlanul kezelt Révai nélküli hármasukat szokás „trojka” névvel illetni.) Kinevezése alkalmával vezérezredesi, majd 1950. november 15-től hadseregtábornoki rangot viselt. Miniszterként egyik fő feladatának tekintette, hogy a honvédség átalakítása során a régi ludovikásokat eltüntesse. Szervezőként részt vett a tábornokok perében. Az belügyminisztériumtól 1949-ben különvált és a HB alá rendelt ÁVO, majd az ÁVH vezetőjeként az alatta elkövetett törvénysértő cselekedetek egyik irányítója volt. 1949-ben Kádár János belügyminiszter mellett tevékeny szerepet vállalt Rajk László koncepciós perének lebonyolításában.

1953-ban, a fordulat idején önkritikát kellett gyakorolnia, elvesztette miniszteri tárcáját és Révaival együtt kizárták a PB-ből. Az 1956-os forradalmat megelőző napokban a diákság egyik követelése Rákosi és Farkas népbíróság elé állítása volt. A forradalom leverését követően 1957 tavaszán és nyarán a csúcsvezetők közül egyedüliként, az ÁVH-t vezető Péter Gáborhoz hasonlóan „a személyi kultusz éveiben” elkövetett bűnökért és törvénysértésekért bíróság elé állították, és tizenhat évnyi börtönbüntetésre ítélték, ahonnan 1961-ben szabadult.

Utolsó évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szabadulása után a Gondolat Könyvkiadó lektoraként dolgozott. Sohasem rejtette véka alá a kommunizmusba vetett hitét, s mindvégig kiállt saját ártatlansága mellett. Munkatársai és főnökei meg voltak elégedve munkájával, s többször kitüntetésre is előterjesztették, amit azonban a Központi Bizottság megvétózott. Míg első, '20-as évekbeli bebörtönzésekor felesége hagyta el, a második rabsága fiától szakította el. Mindezek, valamint a központi pártbizottság vele szemben megnyilvánuló magatartása, amely világossá tette számára, hogy nincs helye a további politikai életben, mély depresszióba sodorták, s végül öngyilkosságba kergették.

Első feleségétől született fia, Farkas Vladimir az ÁVH egyik leghírhedtebb tagja volt, akit Mihállyal együtt a Rákosi- és a Kádár-rendszer is bűnbaknak kiáltott ki az 1950-es évek eleji sztálinista terrorért (noha abban gyakorlatilag a teljes korabeli pártvezetés különböző mértékben ugyan, de érintett volt).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar életrajzi lexikon 1000-1990.
  • Bölöny József, Hubai László. Magyarország kormányai 1848–2004, 5. kiadás, Budapest: Akadémiai (2004). ISBN 963058106X 
  • Életrajza az 1947-1949-es országgyűlési almanachban, Budapest, 2005

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Farkas Mihály. Száz rejtély a magyar történelemből. Szerkesztette: Halmos Ferenc. Gesta Könyvkiadó, Budapest, 1997.


előző miniszter
Veres Péter
1947. szeptember 24.1948. szeptember 9.

honvédelmi miniszter
Coat of arms of Hungary (1949-1956).svg

1948. szeptember 9.1953. július 4.

következő miniszter
Bata István
1953. július 4.1956. október 24.