Bartha Albert

Bartha Albert
Született	Kolozsvár, 1877. augusztus 12.
Elhunyt	New York, 1960. december 2.
Nemzetisége	magyar
Szolgálati ideje	1906–1949
Rendfokozata	vezérezredes
Csatái	első világháború

Nagyborosnyói Bartha Albert (Kolozsvár, 1877. augusztus 12. – New York, 1960. december 2.) magyar katonatiszt, politikus, honvédelmi miniszter (előbb a Bánságé, majd Magyarországé).

Élete

A Bécsi Hadi Iskolán tanított 1906 és 1910 között.

Katonai pályafutása

Az első világháború alatt 1917-től a balkáni 11. hadsereg vezérkari főnöke, majd az erdélyi II. hadsereg vezérkari főnöke volt. 1918-ban Temesváron teljesített szolgálatot, s neki kellett a Bánság ellen várhatóan bekövetkező szerb-francia támadást meggátolni, ami Szerbiának a térségre vonatkozó igényeit elégítette volna ki. Rövidesen a szerb-egyesülést ellenző vezetők kikiáltották a Bánáti Köztársaságot, amelynek fegyveres erejét továbbra is Bartha irányította és a honvédelmi ügyek intézésével Róth Ottó a köztársaság elnöke őt bízta meg. A rövidesen bekövetkező szerb-francia együttes támadást Bartha kis létszámú és gyengén felszerelt csapatai nem tudták feltartóztatni, így az állam megsemmisült. Bartha a trianoni béke után az új nemzeti hadseregben tevékenykedett tovább.

A Vörös Hadsereg megérkeztekor már legyengült, beteg volt, az ostrom során egy bombarepesz megsértette bal szemét. 1945. október 1-jén vezérezredesi rangot kapott. Tombor Jenő halála után, 1946. augusztus 21-én honvédelmi miniszterré nevezik ki, mely tisztséget 7 hónapig, 1947. március 14-éig viselte, meglehetősen korlátozott hatáskörrel. 1949-ben Farkas Mihály minisztersége alatt elvették rendfokozatát.

2005-ben a Honvédelmi Minisztérium rehabilitációs bizottsága a több évtizede Bécsben élő Haas György író és újságíró 2003-as kezdeményezésének eleget téve posztumusz visszaadta Bartha Albert vezérezredesi rendfokozatát.

Politikai pályafutása

Az őszirózsás forradalom után előbb a Bánát kormánybiztosa volt, majd 1918.november 9. és december 12. között a Károlyi Mihály-kormány hadügyminisztere.

Gyökeresen szakított elődje pacifista politikájával, kiáltványt adott ki a adott ki a magyar határok védelméről, megkezdte az ország számára akkor engedélyezett létszámú hadsereg szervezését (november végére mintegy 30 ezer főt sikerült besoroznia), s megpróbálta fenntartani a bomlófélben lévő egységek fegyelmét. Szakály Sándor hadtörténész szerint „Legfőbb érdeme, hogy felismerte a katonai kiszolgáltatottságot, és kijelentette, hogy az országot minden támadás ellen meg kell védeni”. Azonban a Katonatanáccsal szembekerült, és lemondani kényszerült. A Tanácsköztársaság alatt bebörtönözték, majd ennek bukása után kizárták a hadseregből. A Horthy-korszak idején „minden vád alól” felmentették, és 1930-tól kezdve miniszteri nyugdíjat is kapott.

1922-ben alapító tagja volt a Függetlenségi 48-as és Kossuth Pártnak, melynek 1925 és 1944 között vezetői közé tartozott. 1922 és 1925 között Törökországban teljesített katonai diplomáciai megbízatást. Fontosabb szerepet csak akkor játszott ismét, amikor a második világháború alatt bekapcsolódott a polgári ellenállási mozgalomba. 1943 nyarán a széthulló Országos Kossuth Párt folytatásaként megalapította a Független Magyar Polgári Pártot, melynek elnöke is lett, s 1943. augusztus 5-én csatlakozott a kisgazda-szociáldemokrata koalícióhoz. 1945 február elején pedig pártját beolvasztotta a Független Kisgazdapártba, melynek színeiben 1945–1947 között nemzetgyűlési képviselő volt.

Egy ideig ő látta el a hadsereg igazoló eljárásaiban részt vevő, illetve a kisgazdapárt katonapolitikáját koordináló Véderő Bizottság elnöki tisztét. Tombor Jenő halála után, 1946. augusztus 21-én honvédelmi miniszterré nevezik ki, mely tisztséget 7 hónapig, 1947. március 14-éig viselte, meglehetősen korlátozott hatáskörrel. Szakály Sándor hadtörténész szerint akkoriban „jóformán még egy főhadnagyot sem nevezhetett ki a honvédelmi miniszter a szovjetek vagy a Katonapolitikai Osztályt vezető Pálffy György beleegyezése nélkül”. 1947 márciusában a kommunisták egyre erősödő nyomására mondott le hivataláról, de csak a „fordulat éve”, 1948 végén emigrált. A Mindszenty József hercegprímás letartóztatását követő napon – emlékiratai szerint úgy tudta, a főpappal közös perben szándékoznak vele is leszámolni – feleségével Sopron közelében átszökött a vasfüggöny egy (erdőirtás miatt) szabadon hagyott résén.

1949 és 1956 között a Magyar Nemzeti Bizottmány tagja volt. Mivel kommunistaszimpátiával vádolták, nem kapott azonnal menedékjogot az USA-ba, ezért először Belgiumban élt és utána Venezuelában, de később megadták neki a bevándorlási engedélyt, és haláláig az Amerikai Egyesült Államokban lakott. A családja és a leszármazottjai a dél-amerikai országban élnek mai napig.

Fontosabb művei

• Az aradi 13 vértanú pörének és kivégzésének hiteles története (1930);
• A lég- és gázvédelem kézikönyve (1938).
• Kétszer szemben a kommunizmussal

Irodalom

• Haas György: A szabadság tábornoka, 2002
• Bartha Albert az országgyűlési almanachban

Elődje: Linder Béla

Honvédelmi miniszter 1918. november 9. – december 12.

Utódja: Festetics Sándor

Elődje: Nagy Ferenc

Honvédelmi miniszter 1946. augusztus 21. – 1947. március 14.

Utódja: Dinnyés Lajos