Révész Géza (katona)

Révész Géza
A Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere
Hivatali idő 1957. május 9. – 1960. május 17.
Előd	Münnich Ferenc
Utód	Czinege Lajos
Született	1902. augusztus 31. Sátoraljaújhely
Elhunyt	1977. január 22. (74 évesen) Budapest
Párt	MSZMP
Foglalkozás	hivatásos katona (vezérezredes)
Díjak	Vörös Zászló érdemrend (1958)

Révész Géza (Sátoraljaújhely, 1902. augusztus 31. – Budapest, 1977. január 22.) mérnök-vezérezredes, honvédelmi miniszter, diplomata.

Élete

1915-ben Budapesten ezüstkovács szakmát tanult. Részt vett a budapesti Szabadság Munkásképző Egylet szervezésében. Megalakulásától tagja volt a KMP-nek (1918. november 24.). A Tanácsköztársaság idején harcolt a Vörös Hadseregben, a Tanácsköztársaság bukása után Ausztriába, majd Csehszlovákiába emigrált. Hazatérése után a KIMSZ-ben végzett szervező munkát. 1922-ben letartóztatták, 10 évi fegyházra ítélték (1923. május 12.).

Közel egy év raboskodást követően, fogolycserével a Szovjetunióba került (1924. március 21.). Itt elvégezte a műegyetemet (1934) és I. osztályú mérnök-tiszt lett a szovjet Vörös Hadseregben. 1943-ban műszaki parancsnokhelyettes Cseljabinszkban. 1944. szeptemberben a kijevi partizániskola parancsnoka lett.

A szovjet hadsereg soraiban részt vett a magyarországi harcokban. 1945-től 1947-ig az MKP Központi Vezetősége káderosztályának vezetőhelyettese, illetve a Karhatalmi Osztály vezetője volt. 1947–48-ban rendkívüli és meghatalmazott varsói követ. 1948-ban altábornagyként Katonapolitikai főcsoportfőnöki beosztást kapott a Honvédelmi Minisztériumban. Később a néphadsereg főfelügyelője.

1950-ben, mint a katonai elhárítás vezetője – Farkas Mihály, akkori honvédelmi miniszter utasítására – információkat gyűjtött a tábornoki kar tagjairól. Később ezek a kompromittáló adatokat használták fel a tábornokok perében. Ebben a perben Révész maga is részt vett, mint ülnök.

1955–57-ben az Országos Tervhivatal katonai elnökhelyettese volt. 1957. februártól májusig a kormány tagja, 1957. május 9.-től 1960. május 17-éig vezérezredes, honvédelmi miniszter, jelentős szerepet játszott a hadsereg újjászervezésében. Az MSZMP Központi Bizottságának tagja. 1958-tól Bács-Kiskun megye országgyűlési képviselője (1958–67).

1960. május 17. Az Elnöki Tanács fölmentette a honvédelmi miniszteri posztból és kinevezte moszkvai nagykövetté. Ezt a tisztséget 1963-ig töltötte be.

A Magyar–Szovjet Baráti Társaság (MSZBT) alelnöke (1967–77) és a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság tagja (1969–77) volt.

Elismerései

• Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozat (1946)
• Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje 1948)
• Magyar Népköztársasági Érdemrend I. és IV. fokozata (1950)
• Vörös Csillag Érdemrend (1953)
• Munkás-paraszt Hatalomért emlékérem (1957)
• Vörös Zászló érdemrend (1958)
• Munka Vörös Zászló érdemrendje (1962)
• Vörös Zászló Rend (szovjet, 1965)
• Szocialista Hazáért Érdemrend (1967)
• Munka Vörös Zászló érdemrendje (1968)
• Felszabadulási Jubileumi emlékérem (1970)

Források

• Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2009. július 20.)
• Az 1960. év históriája (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2009. július 20.)
• ↑ Baráth-Gecsényi: Baráth Magdolna – Gecsényi Lajos: Főkonzulok, követek és nagykövetek 1945-1990. Budapest: Történettudományi Intézet. 2015. = Magyar történelmi emlékek, ISBN 978-963-416-007-6  

Elődje: Münnich Ferenc

Honvédelmi miniszter 1957. május 9. – 1960. május 17.

Utódja: Czinege Lajos