Fejérváry Géza

báró Fejérváry Géza
1906
A Magyar Királyság 18. miniszterelnöke
Hivatali idő 1905. június 18. – 1906. április 8.
Előd	Tisza István
Utód	Wekerle Sándor
A Magyar Királyság ideiglenes pénzügyminisztere
Hivatali idő 1905. június 18. – 1906. március 6.
Előd	Lukács László
Utód	Hegedűs Ferenc
A király személye körüli miniszter
Hivatali idő 1905. június 18. – 1906. április 8.
Előd	Khuen-Héderváry Károly
Utód	Zichy Aladár
A Magyar Királyság honvédelmi minisztere
Hivatali idő 1884. október 28. – 1903. június 27.
Előd	Orczy Béla
Utód	Kolossváry Dezső
A király személye körüli miniszter (hadügyminiszterként, ideiglenesen)
Hivatali idő 1895. január 15. – 1895. január 18.
Előd	ifj. Andrássy Gyula
Utód	Jósika Sámuel
A király személye körüli miniszter (hadügyminiszterként, ideiglenesen)
Hivatali idő 1892. október 24. – 1892. november 19.
Előd	Szőgyény-Marich László
Utód	Tisza Lajos
Született	Josefstadt 1833. március 15.
Elhunyt	Bécs 1914. április 25. (81 évesen)
Párt	pártonkívüli
Választókerület	Budapest I. kerülete (1886-1892) Temesvár (1896-1901)
Foglalkozás	katona, politikus

Komlóskeresztesi báró Fejérváry Géza (Josefstadt, Csehország, 1833. március 15. – Bécs, 1914. április 25.) magyar nemes, katonatiszt és politikus, 1884 és 1903 között hadügyminiszter, 1905–1906 között Magyarország miniszterelnöke.

Családja

Fejérváry József és Paulich Antónia gyermekeként született. Feleségül vette üszöghi és mosgói Biedermann Saroltát, több gyermekük is született:

• Gizella (1863. október 22. - 1943. január 5.), férje: báró Gerliczy Ferenc (1859-1914)
• Imre (1866. február 20. - 1952. december 5.), Baranya vármegye és Pécs város főispánja, felesége: Szilassy Laura Paulina Erzsébet (1874-1929), az ő fiuk volt Fejérváry Géza Gyula herpetólógus
• Olga (1867. - 1933.), férje: gróf Burián István (1855-1922) közös pénzügyminiszter
• Irma (1869. május 10. - 1950. augusztus 3.), férje: gróf Kornis Károly (1869-1918)
• Emília (1871. február 3. - 1901. december 13.), férje: Friedrich von Thurn-Valsassina-Como-Vercelli gróf (1836-?)

Élete

A bécsújhelyi katonai akadémián végzett. 1851-től hadnagy. 1859-ben mint vezérkari kapitány részt vett a solferinói ütközetben. 1862-ben osztrák, 1875-ben magyar bárói rangot kapott. 1865-től őrnagy és Ferenc József szárnysegédje. Részt vett az 1866-os porosz háborúban. 1868-ban alezredes a monarchia hadseregében, majd a honvédségbe megy át. Itt államtitkár, 1884. október 28-ától 1903. június 27-éig honvédelmi miniszter, majd az uralkodó testőrségének kapitánya.

1886-ban Budapest I. kerülete juttatta a parlamentbe egy időközi választáson, amit az 1887-es választásokon megismételt. Az 1892-es választásokon szintén képviselői mandátumot nyert, amit azonban az ellenzék megtámadott, mire arról lemondott és az alsóházból átült az érdemei elismeréséül még korábban kapott felsőházi székébe. A soros, 1896-os választásokon aztán újból indult, ezúttal Temesváron, amit megnyert, így újra a képviselőház tagja lett. 1900-ban súlyosan megbetegedett, amiből szerencsésen felgyógyult, de az 1901-es választásokon nem indult, helyette újra a felsőházban foglalta el székét, melynek haláláig tagja maradt.

Magyarországon ő kapta a legtöbb kitüntetést az uralkodótól.

Miniszterelnöksége

Miután Tisza István addig példátlanul erőszakos politizálási módszerei „Szövetkezett Ellenzék” néven egységfrontba tömörítették a „48-as” (a kiegyezést különböző mértékben, de elutasító) parlamenti ellenzéket, ami meg is nyerte az 1905-ös választásokat, a király felségjogaival élve az eredmény negligálásával előbb meghagyta Tiszát és minisztereit ügyvezető kabinetnek, majd 1905. június 18-án Fejérváryt nevezte ki miniszterelnökké. A döntés súlyos belpolitikai válságba sodorta a Magyar Királyságot. A Szövetkezett Ellenzék pártjai élesen támadták Fejérváry ún. „darabont” kormányát, azt alkotmányellenesnek nevezve, illetve választóikat adó- és újoncmegtagadásra szólították fel. Az ilyetén módon megszervezett „nemzeti ellenállás” teljesen lebénította a kabinetet.

Egyebek mellett (a „vörös péntek” hatására, ahol a szociáldemokraták százezres tüntetést szerveztek az általános és titkos választójog azonnali bevezetését követelve) Fejérváryék még az általános választójog bevezetését is kilátásba helyezték a koalíció és a közvélemény megpuhítására, de mind ez, mind más próbálkozásaik rendre elbuktak. Miután a koalícióba tömörült pártok vezetősége a háttértárgyalások során fokozatosan feladta követeléseit, az ő közvetítésével létrejött a megegyezés köztük és az uralkodó között. Ezt követően 1906. április 8-án kormányával együtt lemondott, helyét Wekerle Sándor, a koalíció miniszterelnök-jelöltje vette át, valamint kiírták az 1906-os választásokat.

Későbbi pályafutása

Lemondása után ismét elfoglalta a királyi darabont-testőrség kapitányi állását. Haláláig aktív maradt a felsőházban; 81 éves korában Bécsben érte a halál.

Emlékezete

Pécsett laktanyát és utcát neveztek el róla (1885-1946).

Források

• Izsák-Pölöskei-Romsics-Szerencsés-Urbán: Magyarország miniszterelnökei. Budapest, Cégér, 1993. ISBN 963 810702 2
• Életrajza az 1910-1918-as országgyűlés almanachjában

Külső hivatkozások

• Magyar életrajzi lexikon
• Életrajz (ezenanapon.hu)

Elődje: Tisza István

Magyarország miniszterelnöke 1905–1906

Utódja: Wekerle Sándor

Elődje: Báró Orczy Béla

Honvédelmi miniszter 1884. október 28. – 1903. június 27.

Utódja: Kolossváry Dezső

Elődje: Lukács László

Magyarország pénzügyminisztere 1905–1906

Utódja: Hegedűs Ferenc