Bánffy Dániel (miniszter)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bánffy Dániel
A Magyar Királyság földművelésügyi minisztere
Hivatali idő
1940. december 30.1944. március 22.
Előd Teleki Mihály
Utód Jurcsek Béla

Született 1893. szeptember 18.
 Osztrák–Magyar Monarchia, Nagyenyed
Elhunyt (61 évesen)
 Magyarország, Budapest
Párt Erdélyi Párt

Foglalkozás nagybirtokos, politikus

Losonczi báró Bánffy Dániel (Nagyenyed, 1893. szeptember 18.Budapest, 1955. április 7.) nagybirtokos, politikus. 1940 októberében a Képviselőház tagja lett Észak-Erdély képviseletében. Az Erdélyi Párt elnöke, 1940. december 30-tól 1944. március 22-ig pedig földművelési miniszter volt.[1][2]

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása és családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A család bárói ágából származott, Bánffy Kazimír (1866–1922) és báró Pálffy Mária (1868–1941) két gyermeke közül a fiatalabb volt.

1925. július 8-án, Kolozsváron feleségül vette Atzél Lindát, akitől azonban 1928-án elvált. Második házasságát 1935. október 15-én, Vajdaszentiványban kötötte Zichy Mária Hubertával. Hét gyermekük született:

Átépíttette a fugadi Bánffy-kastélyt: két lépcsőházat toldott hozzá és egy emeletet emelt rá, a domb alatt pedig pincerendszert alakított ki.[3] Maroshévízen nyaralót építtetett a tágabb család számára Bánffy-fürdő néven.[4]

Politikusi pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1940 októberében a Képviselőház tagja lett Észak-Erdély képviseletében; az Erdélyi Párt elnöke. Teleki Pál felkérésére Budapestre költözött és 1940. december 30-tól földművelési miniszter lett. Ezt a tisztséget az egymást követő kormányokban 1944. március 22-ig töltötte be.[2][4][5]

1944 szeptemberében haladéktalan fegyverszünetet követelt az erdélyi érdekek képviseletében.[2] A nyilasok halálra ítélték; barátai álruhában (nyilasnak öltözve) szabadították ki a Margit körúti fogházból.[5]

A háború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kommunisták 1951-ben családjával együtt kitelepítették rózsadombi házából egy húsraktárba. Később balesetet szenvedett és lebénult.[4]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Miroslav Marek: Bánffy de Losoncz 4 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2006. március 9. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
  2. ^ a b c Bánffy Dániel (magyar nyelven). Holokauszt Emlékközpont, 2011. (Hozzáférés: 2012. augusztus 10.)
  3. Gazda Árpád: Egy Bánffy báró a színromán Fugadon (magyar nyelven). Krónika, 2011. május 20. (Hozzáférés: 2012. augusztus 15.)
  4. ^ a b c Az ősökre legyünk büszkék, ne önmagunkra (magyar nyelven). Krónika, 2008. október 3. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
  5. ^ a b Váradi Aranka: Naplóm (részletek) (magyar nyelven). Korunk, 2002. december. (Hozzáférés: 2012. augusztus 15.)
  6. Miroslav Marek: Bánffy de Losoncz 2 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2009. január 30. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
  7. Miroslav Marek: Kemény 2 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2009. január 30. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)
  8. Miroslav Marek: Bánffy de Losoncz 3 (angol nyelven). Genealogy.eu, 2008. február 15. (Hozzáférés: 2012. augusztus 9.)