Simonyi Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Simonyi Lajos
Született 1824. április 13.
Tarnopol
Elhunyt 1894. december 12. (70 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása politikus,
miniszter

Simonyi Lajos, báró (Tarnopol, 1824. április 13.Budapest, 1894. december 12.) politikus, miniszter.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Simonyi Lajos Simonyi József "óbester" huszár ezredes fia volt, 1824-ben született a Lengyelországi Tarnopolban, Galiciában.

Kassán végezte jogi tanulmányait, majd 1847-től Pesten, 1848-ban Debrecenben volt országgyűlés követ, majd az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt a honvédségben harcolt, Görgey mellett teljesített futárszolgálatot, melyért várfogságra ítélték.

Az osztrák várfogság után Arad vármegyei birtokára vonult vissza.

1861-ben a határozati párt tagja. 1865-ben és 1869-től a balközép híve, a Deák-párttal való fúzió egyik fő előkészítője volt.

1875. március 2-től 1876. augusztus 21-ig ipar- és kereskedelemügyi miniszter volt a Wenckheim-, illetve a Tisza-kormányban.

1878-ban ellentétbe került Tisza Kálmánnal, lemondott mandátumáról és visszavonult.

1894. december 12-én halt meg Budapesten, Vadászon helyezték örök nyugalomra 1894. december 16-án.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Baloldali értekezlet Aradon (Arad, 1875)
  • Külön vélemények a vámszerződés…tárgyában (Budapest, 1878).

Források és irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]