Simonyi Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Simonyi Lajos, báró (Tarnopol, 1824. április 13.Budapest, 1894. december 12.) politikus, miniszter.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Simonyi Lajos Simonyi József "óbester" huszár ezredes fia volt, 1824-ben született a Lengyelországi Tarnopolban, Galiciában.

Kassán végezte jogi tanulmányait, majd 1847-től Pesten, 1848-ban Debrecenben volt országgyűlés követ, majd az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt a honvédségben harcolt, Görgey mellett teljesített futárszolgálatot, melyért várfogságra ítélték.

Az osztrák várfogság után Arad vármegyei birtokára vonult vissza.

1861-ben a határozati párt tagja. 1865-ben és 1869-től a balközép híve, a Deák-párttal való fúzió egyik fő előkészítője volt.

1875. március 2-től 1876. augusztus 21-ig ipar- és kereskedelemügyi miniszter volt a Wenckheim-, illetve a Tisza-kormányban.

1878-ban ellentétbe került Tisza Kálmánnal, lemondott mandátumáról és visszavonult.

1894. december 12-én halt meg Budapesten, Vadászon helyezték örök nyugalomra 1894. december 16-án.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Baloldali értekezlet Aradon (Arad, 1875)
  • Külön vélemények a vámszerződés…tárgyában (Budapest, 1878).

Források és irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]