Nyisztor György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyisztor György

Nyisztor György (Szatmárnémeti, 1869. december 22. – Budapest, 1956. január 7.) földmunkás, politikus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja földmunkás, édesanyja cseléd volt. Gyermekkorában előbb mint cseléd, később mint gulyásbojtár dolgozott, majd kanász lett, utána pedig favágó. Ezután napszámos volt a szatmárnémeti szeszgyárban. A kubikosmozgaloba az 1890-es évek elején kapcsolódott be, a szocialista eszmékkel is megismerkedett, két társával együtt alapították meg Szatmárnémetiben az SZDP helyi szervezetét. Eljárt vidékre, ahol a magyar, illetve román munkások és földmunkások aratósztrájkjainak, valamint munkásmegmozdulásainak szervezésén munkálkodott. 1906. január 7-én a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségének alakuló ülése beválasztotta őt a központi vezetőségbe, utána a Szövetség titkára lett. Részt vett az ország különböző pontjain fellendülő sztrájkmozgalmakban függetlenített vezetőként, nemsokára annak egyik legismertebb agitátorrá lépett elő. Tehetséges szónokként ismerték, résztvevője volt a Mezőfi Vilmos és hívei ellen megrendezett vitákban. 1907-ben a pécsi szabadoktatási kongresszus munkájában is segédkezett. Cikkeit a Világszabadság, a földmunkások lapja közölte. A következetes baloldali álláspontot képviselte a szövetség vezetőségében.

Jelen volt azokon a szociáldemokrata megbeszéléseken, amelyek az 1918. októberi forradalmi megmozdulást előkészítették. Miután a köztársaságot kikiáltották, a baloldalhoz tartozott a párton belül. 1919 márciusában lett a KMP tagja, a Tanácsköztársaság alatt földművelésügyi népbiztosként tevékenykedett. A proletárdiktatúra bukását követően a Földmunkás Szövetség további fenntartását tűzte ki célül, azonban augusztus 5-én fogságába került. 1920-ban állították bíróság elé kilenc népbiztos társával együtt, és a népbiztosperben életfogytiglani fegyházbüntetést szabtak rá ki. 1921-ben a fogolycsere-egyezmény keretében került át a Szovjetunióba, ahonnan már mint nyugdíjas került haza 1945-ben, s haláláig pártmunkát végzett.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]