Szapáry Gyula

Szapáry Gyula

Szapáry Gyula portréja. Koller Károly fényképfelvétele (1890)
Hivatali idő 1890. március 13. – 1892. november 17.. Magyarország miniszterelnöke
Előd	Tisza Kálmán
Utód	Wekerle Sándor

Született	Pest, Magyar Királyság 1832. november 1.
Elhunyt	Abbázia, Osztrák-Magyar Monarchia 1905. január 20. (72 évesen)
Párt	Szabadelvű Párt

Szapári, muraszombathi és széchyszigeti gróf Szapáry Gyula (Pest, 1832. november 1. – Abbázia, 1905. január 20.) politikus, Heves és Külső-Szolnok vármegye főispánja, miniszter, Magyarország miniszterelnöke volt.

Élete, munkássága[szerkesztés]

Portréja a Vasárnapi Újságban

Szapáry József gróf, udvari tanácsos és báró Orczy Anna fia. Még tanult, de már Heves és Külső-Szolnok vármegye szolgálatában állt, s annak gazdasági egyesületét vezette. Jogi tanulmányainak befejezése után a vármegye törvényhatóságát szolgálta, 1860-ban első alispánja lett. A felirati párt híveként kapott képviselői mandátumot 1861-ben és 1865-ben. Összesen kilencszer volt képviselő, 1867-től vármegyéje főispánja is. 1869-től belügyminiszteri tanácsos, 1870-től a Közlekedési Minisztérium államtitkára. Széll Kálmán visszalépése után a Tisza Kálmán vezette kormányban elvállalta a pénzügyi tárcát, s ebben a pozíciójában nagy érdemei voltak a magyar államháztartás konszolidációja terén. Szintén az ő érdeme az első járadék-konverzió is. Később egy ideig vezette a közlekedési tárcát is, 1889-től azonban már fölművelésügyi miniszterként szerepel.

Tisza Kálmán lemondása után, 1890. március 15-én Ferenc József Szapáryt bízta meg a kormányalakítással. E kormányban olyan nagy nevek szerepeltek, mint Wekerle Sándor, Szilágyi Dezső, Baross Gábor és Csáky Albin. A Szapáry-kabinet törvénybe iktatta a közigazgatás államosítását. 1892. november 21-én távozott kormányfői posztjáról, s nem is szerepelt a cselekvő politikában 1894-ig. Ekkor szakított a szabadelvű párttal, és az (első) Wekerle-kormánnyal, majd egyházpolitikai javaslatokat nyújtott be. 1900-ban elnyerte a tárnokmesteri méltóságot, s 1904-ben a Hitelbank elnökéül választotta.

Címei összegezve[szerkesztés]

Szolnok vármegye gazdasági egyesületének elnöke 1867-ig
Heves és Külső-Szolnok vármegye első alispánja 1860-től, majd főispánja 1867–69-ben
a felirati párt országgyűlési képviselője 1861-ben és 1865-ben
belügyminiszteri tanácsos 1869-től
közlekedési minisztériumi államtitkár 1870-1871
belügyminiszter 1873-75
pénzügyminiszter 1878-87 (közmunka- és közlekedésügyi miniszter is 1880. április-június)
földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi, majd földművelésügyi miniszter 1889-1890
miniszterelnök 1890-92 (egyidejűleg belügyminiszter is)
tárnokmester 1900-tól
a Hitelbank elnöke 1904-től