Szapáry Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szapáry Gyula
Szapáry Gyula.jpg
A Vasárnapi Ujságban, 1873
A Magyar Királyság 9. miniszterelnöke
Hivatali idő
1890. március 13.1892. november 17.
Előd Tisza Kálmán
Utód Wekerle Sándor

Született 1832. november 1.
Pest, Magyar Királyság
Elhunyt 1905. január 20. (72 évesen)
Flag of Austria-Hungary (1869-1918).svg Abbázia, Osztrák-Magyar Monarchia
Párt Szabadelvű Párt
Foglalkozás közgazdász
politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szapáry Gyula témájú médiaállományokat.

Szapári, muraszombathi és szécsiszigeti gróf Szapáry Gyula (Pest, 1832. november 1.Abbázia, 1905. január 20.) politikus, Heves és Külső-Szolnok vármegye főispánja, miniszter, Magyarország miniszterelnöke volt.

Élete, munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Portréja (Koller Károly fényképe, 1890)

Szapáry József gróf, udvari tanácsos és báró Orczy Anna fia. Már egyetem alatt Heves és Külső-Szolnok vármegye szolgálatában állt, s annak gazdasági egyesületét vezette. Jogi tanulmányainak befejezése után a vármegye törvényhatóságát szolgálta, 1860-ban annak első alispánja lett. A felirati párt híveként kapott képviselői mandátumot 1861-ben és 1865-ben. Összesen kilencszer volt képviselő, 1867-től vármegyéje főispánja is. 1869-től belügyminiszteri tanácsos, 1870-től a Közlekedési Minisztérium államtitkára. Széll Kálmán visszalépése után a Tisza Kálmán vezette kormányban elvállalta a pénzügyi tárcát, s ebben a pozíciójában nagy érdemei voltak a magyar államháztartás konszolidációja terén. Szintén az ő érdeme az első járadék-konverzió is. Később egy ideig vezette a közlekedési tárcát is, 1889-től azonban már fölművelésügyi miniszterként szerepel.

Tisza Kálmán lemondása után, 1890. március 15-én Ferenc József Szapáryt bízta meg a kormányalakítással. E kormányban olyan nagy nevek szerepeltek, mint Wekerle Sándor, Szilágyi Dezső, Baross Gábor és Csáky Albin. A Szapáry-kabinet törvénybe iktatta a közigazgatás államosítását. 1892. november 21-én távozott kormányfői posztjáról, s nem is szerepelt aktívan a politikában 1894-ig. Ekkor szakított a szabadelvű párttal, és az (első) Wekerle-kormánnyal, majd egyházpolitikai javaslatokat nyújtott be. 1900-ban elnyerte a tárnokmesteri méltóságot, s 1904-ben a Hitelbank elnökéül választotta.

Címei összegezve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szolnok vármegye gazdasági egyesületének elnöke 1867-ig
  • Heves és Külső-Szolnok vármegye első alispánja 1860-től, majd főispánja 1867–69-ben
  • a felirati párt országgyűlési képviselője 1861-ben és 1865-ben
  • belügyminiszteri tanácsos 1869-től
  • közlekedési minisztériumi államtitkár 1870-1871
  • belügyminiszter 1873-75
  • pénzügyminiszter 1878-87 (közmunka- és közlekedésügyi miniszter is 1880. április-június)
  • földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi, majd földművelésügyi miniszter 1889-1890
  • miniszterelnök 1890-92 (egyidejűleg belügyminiszter is)
  • tárnokmester 1900-tól
  • a Hitelbank elnöke 1904-től

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szapáry Gyula témájú médiaállományokat.

1874. május 30-án, Budapesten feleségül vette tolnai gróf Festetics Karolinát, akitől hét gyermeke született:

Dédunokája, Szapáry György (sz. 1938) magyar közgazdász, a Magyar Nemzeti Bank volt alelnöke (1993-1999, 2001-2007), 2011-től washingtoni nagykövet.


Elődje:
Tisza Kálmán ideiglenesen
Magyarország pénzügyminisztere
1878-1887
Utódja:
Tisza Kálmán ideiglenesen
Elődje:
Tisza Kálmán
Magyarország miniszterelnöke
1890–1892
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
Utódja:
Wekerle Sándor

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Markó László. A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Helikon Kiadó Kft., 483. o. ISBN 963-208-970-7 (2006) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]