Bokros Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bokros Lajos
Születéskori neve Bokros Lajos
Született 1954. június 26. (60 éves)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása közgazdász, politikus
Iskolái Budapesti Corvinus Egyetem

Bokros Lajos András (Budapest, 1954. június 26.) közgazdász (PhD[1]), egyetemi tanár, politikus, 2009-től az Európai Parlament képviselője, korábban a Horn-kormány második pénzügyminisztere, az 1990-es évek magyar költségvetési kiigazítási csomagjának névadója, a Közép-európai Egyetem korábbi vezérigazgatója. A róla elnevezett Bokros-csomag a rendszerváltozás óta a legnagyobb méretű gazdasági kiigazítás volt Magyarországon. A 2010-es magyarországi országgyűlési választáson az MDF miniszterelnök-jelöltje volt.[2]

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Saját beszámolója szerint nagyszülői ágon kisparaszti-kispolgári családból származik. Apja és anyja a második világháború idején a Soli Deo Gloria ifjúsági mozgalomban tevékenykedtek, antifasiszta-népfrontos rendezvényeken vettek részt. Apja a háború után egy ideig Kis Sándor, a Parasztszövetség igazgatója titkára volt. A családja ellenzéki hátteréről egy időben elterjedt vélekedés azonban legenda, szüleinek igazából nem volt különösebb szerepe.

Édesapja, Bokros Lajos közgazdász és református presbiter.[3] A családban erősen továbbélt a református hagyomány, Bokros nővérének keresztapja a Klauzál téri vezető lelkész volt, Bokros apja pedig a lelkész legkisebb lányának a keresztapja. Maga Bokros Lajos azonban már gyerekkorában sem volt hívő. „Ezt a szüleim már akkor is tiszteletben tartották. De erkölcsi értelemben hatott rám és mindmáig hat ez a családi környezet, beleértve a hívő ember teljes megbecsülését, feltétlen tiszteletét is” - mondta egy interjúban. Részben a családi hagyományoknak tulajdonította a szorgalomra és a saját erejéből való boldogulásra való késztetéseit is: „Ezen a ponton már a saját egyéniségem nagyobb súllyal esik latba. Én nem tagadom, hogy mindig büszke voltam a sikereimre, az eredményeimre, szerettem tanulni, versenyezni, nyerni. Például 16-szor voltam kitűnő tanuló az általános iskolában, aminek persze önmagában semmi értelme, de mégis. A tanulmányi versenyeket sorra megnyertem a felsőbb osztályosok előtt. Gimnáziumban én javítottam az egész suli földrajzdolgozatait. Az egyetem első félévében a harmadik legjobb eredményem volt, és három évig népköztársasági ösztöndíjas voltam.”[4] Felesége Gyetvai Mária.[5]

Tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közgazdaságtant tanult a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen (jelenleg Budapesti Corvinus Egyetem), népgazdaság tervezése szakon. 1976-ban, ötödévesként megpályázott egy ösztöndíjat Panamában. A feltétel az volt, hogy rövid idő alatt felsőfokon meg kellett tanulni spanyolul. Visszaemlékezése szerint 200 pályázóból öten nyerték el az ösztöndíjat.

Egy évet hallgatott nyelvészetet, irodalmat, gazdaságtörténetet és gazdaságpolitikát a panamai Állami Egyetemen. A katonai diktatúrából a polgári demokráciába való átmenetben lévő Panamában megtapasztalta a sajátos, USA-ellenes latin-amerikai baloldali légkört. Panamában és Costa Ricában ekkor gyűjtötte össze későbbi doktori disszertációja anyagát. (A közép-amerikai iparosítás és integráció, a közép-amerikai közös piac fejlődéséről.)

Diplomáját 1978-ban szerezte, majd 1980-ban közgazdasági doktori értekezését védte meg (az országos légvédelmi parancsnokság pénzügyi tisztjeként, mert miután hazatért, másodszor is behívták.)

Politikában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Karrierje a rendszerváltásig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1980 és 1986 közt a Pénzügyminisztériumhoz tartozó Pénzügykutató Intézetben dolgozott. A nyolcvanas években „Rikárdó Dávid” néven írt a szamizdatokban közgazdasági cikkeket. 1987 és 1989 között a Magyar Nemzeti Bank (MNB) közgazdasági főosztályvezető-helyettese volt, 1989 és 1991 közt az MNB ügyvezetője. 1990 és 1995 között a Budapesti Értéktőzsde elnöke, ezzel párhuzamosan 1990 és 1991 között az Állami Vagyonügynökség vezetője, majd 1991 és 1995 között a Budapest Bank elnök-vezérigazgatója volt. Az 1990-es választásokon a budapesti területi listáról az MSZP színeiben került be a parlamentbe, azonban két hónappal később lemondott. Az MSZP-be hol belépett, hol elhagyta. Párttagságát saját elmondása szerint 1991-ig tartotta meg.

Pénzügyminiszterként (1995-96)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1995. március 1-je és 1996. február 29-e között pénzügyminiszter volt. Ugyanazon a napon lett pénzügyminiszter, amikor a kiigazítási csomagja társszerzőjének tekintett Surányi György a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Miniszterként Békesi Lászlót követte, utóda a későbbi miniszterelnök, Medgyessy Péter volt. (A gazdasági kiigazítást sürgető Békesi lemondása után Horn Gyula miniszterelnök először Medgyessyt kérte fel pénzügyminiszternek, aki azonban nem vállalta, illetve más forrás szerint[6] a koalíciós partner SZDSZ őt nem fogadta el. Békesi egyben Horn pártbéli riválisa is volt, a párton kívüli Bokros, akit Suchman Tamás ajánlott és végül elvállalta a posztot, azonban nem.)

Politikusként Bokros Lajos máig (2009 márciusa) tartja a népszerűtlenségi rekordot (1995 októberében a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet 9%-os „népszerűségi” rátát mért a számára[7]).

Politikai helyzetének megromlásához hozzájárult végkielégítési ügye, illetve a bankkonszolidációból kimaradt Budapest Banknak titokban nyújtott 12 milliárd forintos tőkejuttatás ügye.

Rövid, de konfliktusokkal teli pénzügyminisztersége idején többször is azzal fenyegetett, hogy le fog mondani, erről viccek is születtek. Amikor végül tényleg távozott, a kormányülésen egy kollégájától kért papírra írta meg lemondását, majd egy napra kikapcsolta a telefonját is.[8]

A „Bokros-csomag”[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bokros Lajos nevéhez fűződő, 1995 márciusában bejelentett „Bokros-csomaggal” pénzügyminiszterként meghatározó szerepet játszott az ország gazdasági stabilitásának megteremtésében: elkezdte a szociális ellátórendszerek reformját, a felgyorsuló privatizáció bevételeit az államháztartás adósságainak törlesztésére használta fel. Pénzügyminisztersége idején a kormány és a Magyar Nemzeti Bank a hatalmasra duzzadt folyó fizetési mérleg hiányt aktív árfolyampolitikával fogta vissza, a forint csúszó leértékelésével kiszámíthatóbb gazdasági környezetet teremtett.

A „Bokros-csomag” intézkedéseit sok politikai, közgazdasági, illetve alkotmányjogi kritika érte.[9] Sokan még a szükségességét is vitatták, vagy pedig a rendszerváltás utáni elhibázott gazdaságpolitika miatti tűzoltásnak tartották.[10] A baloldalon is sokan (például Ferge Zsuzsa[11]) túlzottan radikálisnak értékelték a pénzügyi megszorításokat. A csomag meghirdetése után bizonyos társadalmi csoportok (például az egyetemisták) tüntetésekkel tiltakoztak ellene. A magyar közgazdászok is csak a csúszó leértékelést és a vámpótlék bevezetését fogadták egyöntetű szakmai elismeréssel, a többi pénzügyminiszteri intézkedés megalapozottsága vitákat váltott ki és egy részüket az Alkotmánybíróság megsemmisítette. A kiigazítás egészét viszont a nemzetközi pénzügyi intézmények és a befektetők is üdvözölték.

A Horn-kormány a csomag hatására veszített népszerűségéből, ezért sokan ma is ezt tartják az 1998-as választási vereség legfőbb okának – noha mások szerint viszont a reformfolyamat megtorpanása, a politikai demagógia térnyerése, illetve a Tocsik-ügy tehető felelőssé érte. Bokros Lajos kinevezése után alig egy évvel lemondott, azonban miniszteri tevékenysége megteremtette az alapot Magyarország OECD-be való belépéséhez. Számos értékelés szerint a „Bokros-csomag” és a Horn-kormány első időszakában végrehajtott radikális privatizációs program (elsősorban a bankrendszer magánosítása) hozzájárult az 1996 és 2000 közötti időszak gyors gazdasági növekedésének megalapozásához.[forrás?]

A „Bokros-csomag” a korabeli művészvilágot is megmozgatta, ennek legismertebb megjelenése Verebes István és Kern András kabaré-kisfilmje volt, A főgonosz címmel.[12]

Köztes évek (1998–2009)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miniszteri posztjáról való lemondását követően rövid időn belül külföldre távozott: a Világbank Európáért és Közép-Ázsiáért felelős igazgatója lett, többek között Horvátországban és Lengyelországban dolgozott kormánytanácsadóként. 2009 februárjában a Nemzetközi Valutaalap tanácsadójaként járt a krízis sújtotta Ukrajnában.

Burány Sándor, az MSZP kispesti elnöke szerint Bokros 1996-ban újra belépett az MSZP-be, a kispesti szervezetbe, de tagsága később megszűnt, mert nem járt se pártrendezvényekre, se tagdíjat nem fizetett. Maga Bokros azonban határozottan tagadta, hogy belépett volna a pártba.[13][14][15]

Rendszeresen publikál külföldön és Magyarországon; 2003 decembere végén az Élet és Irodalomban (ÉS) megjelent, a nagy elosztórendszerek radikális reformját sürgető 130 pontja jelentős visszhangot váltott ki. Az ÉS 2004 tavaszán könyv formájában kiadta az újságban megjelent cikkeit.

Pénzügyminiszterségének tizedik évfordulóján (2005. március) kitüntették volna a Magyar Köztársaság egyik magas állami kitüntetésével, de ezt visszautasította, mivel nem találta megfelelőnek az indoklást. (Kimaradt belőle pénzügyminiszterként végzett munkájának méltatása.)

A Közép-európai Egyetem (CEU) professzora. 2005 decemberétől[16] az intézmény gazdasági irányításáért felelős vezérigazgatójává nevezték ki, ezt a posztot 2008 végéig töltötte be.[17] 2006 januárjában az oktatási és a pénzügyminiszter az Eötvös Loránd Tudományegyetem Gazdasági Tanácsának vezetőjévé nevezte ki. A CEU-n makroökonómiát, költségvetési politikát és a rendszerváltó országok gazdaságpolitikai alternatíváit oktatja.

Angol, spanyol és orosz nyelven felsőfokon beszél, németül középfokon tud,[18] valamint beszél horvátul és románul.[forrás?] Alapfokú szlovák nyelvismerettel rendelkezik.[19]

Bokros Lajos neve több más magyar közgazdászéval együtt (mint Surányi György, Király Júlia, Simor András) szóba került a magyar médiában mint Járai Zsigmond 2007 márciusában távozó Magyar Nemzeti Bank-elnök lehetséges utódja.

2009 januárjában az Élet és Irodalomban A reform kritikus tömege címmel jelentetett meg egy tanulmányt a válságból kivezető úttal kapcsolatban, ami jelentős vitát váltott ki.[20][21] A tanulmány folytatása februárban jelent meg a Népszabadságban A reform kritikus hiánya címmel.[22]

Az Európai Parlamentben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2009-ig csak viszonylag távoli kapcsolatot őrzött meg a politikával, bár voltak időszakok, amikor e kapcsolat kevésbé volt távoli. 2006. januárjában Bokrost tiszteletbeli elnökének választotta az MSZP Ésszerűség és felelősség platformja. 2007 májusában azonban lemondott erről a tisztről, miután több kérdésben is vitába keveredett a platformmal, többek közt a platformtól eltérően és az SZDSZ-hez hasonlóan támogatta a több-biztosítós egészségügyi rendszer bevezetését.[23]

2009-ben a Magyar Demokrata Fórum (MDF) országos elnöksége őt kérte fel a párt EP-listavezetőjének. A döntést az MDF országos választmánya 48 : 44 arányban március 7-én megszavazta és ezután többen (például Kószó Péter, Olajos Péter, Csáky András) jelezték, hogy emiatt kilépnek a pártból.[24] Másnap a Hír TV kérdésére válaszolva Bokros nem zárt ki egy MSZPSZDSZ–MDF válságkoalíciót, amelyet ő vezetne.[25] A 2009-es EP-választáson végül az MDF 5,3 százalékot kapott, így Bokros európai parlamenti mandátumot szerzett.

Kormányfőjelöltsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2009. március 9-én az MDF elnöke azt javasolta, hogy az Országgyűlés konstruktív bizalmatlansági indítványról szavazva Bokrost állítsa Gyurcsány Ferenc kormányfő helyére.[26]

Amikor Gyurcsány Ferenc 2009. március 21-én az MSZP kongresszusán felajánlotta távozását, a szóba jöhető utódok közül Bokros elsőként jelezte, hogy vállalná a miniszterelnökséget.[27] Bokros jóval korábban, már a 2006-os zavargások után jelezte, hogy elvállalná a kormányfői posztot, akkor azonban nem volt politikai támogatása. Miután Surányi György nem vállalta a felkérést, az SZDSZ - a további tárgyalásokat megszakítva - március 27-én Bokros Lajost nevezte meg jelöltjének, ahogy korábban az MDF is. A külföldről hazatérő Bokros azonban másnap bejelentette, hogy nem vállalja a felkérést, mivel a szocialisták már elutasították programját.[28]

2009. december 12-én az MDF országos küldöttgyűlése nagy többséggel Bokrost választotta a párt miniszterelnök-jelöltjévé a 2010-es országgyűlési választásokra.[2] Az MDF mindössze 2,66%-ot ért el a választásokon, így kiesett a parlamentből. Bokros sem tudott egyéniben győzni, így a továbbiakban az Európai Parlamentben politizál.

Később[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2011. április 21-én létrehozta a Szabadság és Reform Intézetet, az azt fenntartó alapítványnak pedig a kuratóriumi elnöke lett.[29]

2013. április 21-én létrehozta a Modern Magyarország Mozgalom pártot. A párt az egyén, a piac, a magán- és szellemi tulajdon szabadságát akarja képviselni.[30]

Magánélete, karaktere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár nem vallásos, elmondása szerint a református családi hagyomány protestáns etikai sajátosságai nagy hatással voltak életére és egyéniségére.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Faculty - Academic Year 2009-2010 | CEU Department of Economics
  2. ^ a b Bokros az MDF miniszterelnök-jelöltje, Index.hu, 2009. december 12.
  3. Bokros Lajos hazudott a diplomájáról! (+bizonyíték) Barikád.hu, 2009. március 23.
  4. Bossányi Katalin interjúja (1996)
  5. A pénzügyminiszter pénztárosa Elite online magazin, 2010. március
  6. Bauer Tamás: 1995 (Beszélő, 2000)
  7. Romló közhangulat, stabilizálódó Fidesz-előny
  8. Visnovitz Péter: "A Lajos egyáltalán nem hibátlan" - politikai portré Bokros Lajosról (origo.hu 2009. március 19.)
  9. http://web.archive.org/20020113223659/eszmelet.tripod.com/40/andor40.html
  10. Bokros-csomag: a tények a mítosz mögött
  11. História 2002/03. - FERGE ZSUZSA:A magyar szociális törvénykezés tíz éve
  12. Viták kereszttüzében: a Bokros-csomag, vg.hu, 2008. december 15.
  13. Bokrost megcsalta az emlékezete
  14. Bokros "rosszul emlékezett": mégis tagja volt az MSZP-nek (inforadio.hu, 2009. március 20.)
  15. Index (index.hu | 2009. március 20.)
  16. A CEU vezérigazgatója lett Bokros Lajos
  17. Bokros Lajos már nem a CEU vezérigazgatója
  18. FN.hu
  19. Bokros Lajos szlovákul szólalt fel a szlovák nyelvtörvény vitájában
  20. Bokros Lajos: A reform kritikus tömege. Élet és Irodalom, 2009. január 23
  21. Bozóky Tamás; Csizmadia Ervin–Franczel Richárd–Horváth Péter–Novák Zoltán: A közeg nélküli magyar reform. Élet és Irodalom, 2009. február 20
  22. Népszabadság: A reform kritikus hiánya
  23. Bokros Lajos lemondott az MSZP egyik platformjának tiszteletbeli elnöki posztjáról (ma.hu, 2007. május 7.)
  24. Megint a megszűnés szélén az MDF-frakció. Index, 2009. március 8
  25. Bokros elvállalná a miniszterelnökséget is (+videó). Hír TV, 2009. március 8
  26. Dávid alapszabályt sértett Bokros miniszterelnöki jelölésével. Index, 2009. március 9
  27. Bokros azonnal ajánlkozott kormányfőnek. Index, 2009. március 8
  28. Bokros Lajos nem vállalja a jelöltséget (MTI, 2009. március 28.)
  29. Megalakult Bokrosék alapítványaHírszerző, 2011. április 21.
  30. HVG: Bokros megalapította pártját

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Elődje:
Békesi László
Magyarország pénzügyminisztere
19951996
Utódja:
Medgyessy Péter