Európai Néppárt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
European People's Party
(Európai Néppárt)
EPP logo.svg
Adatok
Elnök Joseph Daul (FR)

Alapítva 1976. július 8.
Székház Rue du Commerce / Handelsstraat 10, Brüsszel, B-1000

Ideológia kereszténydemokrácia
konzervativizmus
Politikai elhelyezkedés jobbközép
EP-frakció Európai Néppárt (Kereszténydemokraták)
Hivatalos színei kék, narancs
Weboldala

Az Európai Néppárt (angolul European People's Party, a továbbiakban EPP) európai szintű jobbközép politikai párt. Kereszténydemokrata pártok alapították 1976-ban, később konzervatív pártok és más jobbközép irányultságú pártok is csatlakoztak. Az EPP a legnagyobb európai párt, az Európai Unió (EU) minden szervezetében képviselteti magát, és ugyanígy a legnagyobb párt az Európa Tanácsban is. 39 országból összesen 74 tagpártja van, ebből 17 EU-s 6 nem EU-s ország állam és kormányfői, 13 Európai Biztos (a Bizottság elnökét is beleértve) valamint az Európai Tanács Elnöke. 270 képviselővel az Európai Néppárt a legnagyobb párt az Európai Parlamentben.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európai Néppárt saját felfogása szerint “azoknak a jobbközép politikai szervezeteknek a családja, melyek gyökerei mélyen visszanyúlnak az Európai kontinens történelmébe és civilizációjába, ugyanakkor már a kezdetekben úttörő szerepet játszott az európai projektekben”.

Az EPP-t 1976. július 8-án alapították Luxemburgban Jean Seitlinger, a majdani belga miniszterelnök, Leo Tindemans, aki egyben a párt első elnöke is lett, valamint Wilfred Martens, szintén későbbi belga miniszterelnök és a párt elnöke is, kezdeményezése alapján.

Több jobbközép elhelyezkedésű politikai szervezet rendelkezett hasonló elképzelésekkel, amelyek mind az EPP elődjeinek tekinthetők. Például a Nouvelles Equipes Internationales (Új nemzetközi csapatok, 1946–1948), melyet az európai kereszténydemokraták alapították 1965-be, bár vitatott, hogy a Secretariat International des partis démocratiques d'inspiration chrétienne váltak ki, amelyet 1925-ben alapítottak.

A kilencvenes évek második felében a finn Sauli Niinistö, az Európai Demokrata Unió (EDU) elnöke volt, szervezetének az EPP-be történő beolvasztásáról kezdett tárgyalni. 2002 októberében az EDU végleg beszüntette működését, és hivatalosan is beolvadt az EPP szervezetébe a portugáliai Estorilban szervezett különleges rendezvény keretében. Teljesítménye elismeréséül Niinistöt a beolvadás évében az EPP tiszteletbeli elnökévé is megválasztották.

1976 óta az Európai Néppártnak öt elnöke volt:

Programja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2009-es európai parlamenti választási kampány során az EPP 2009 áprilisában tartott varsói kongresszusán bemutatta a "Választási kiáltványát". Ebben a következőkre helyezte a hangsúlyt:

  • Új munkahelyek teremtése. A reformok folytatása valamit további befektetések az oktatásba. Az élethosszig tartó tanulás és foglalkoztatás támogatása, annak érdekében, hogy mindenkinek egyforma lehetőségeket tudjunk teremteni.
  • A protekcionizmust el kell kerülni. A fiskális és monetáris politikákat össze kell hangolni;
  • Az átláthatóság és ellenőrzés növelése a pénzügyi piacokon;
  • Európát vezetővé kell tenni a zöld technológiák használatában;
  • Növelni a megújuló energiaforrások használatát, 2020-ra 20%-ra;
  • Családbarát rugalmasságot kell nyújtani a dolgozó szülőknek. Jobb gyerekgondozást és lakhatóságot kell biztosítani családbarát fiskális politikák életbe léptetése révén, és ösztönözni kell a szülés utáni szabadságra való hajlandóságot;
  • Európának meg kellene találni azt a stratégiát, mellyel új munkaerőt tud vonzani a világ többi részéről, hogy versenyképesebbé, dinamikusabbá válhasson, és nagyobb tudásbázissal rendelkezhessen.

Struktúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szervezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elnökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Elnökség a párt végrehajtó testülete. Dönt a párt általános politikai irányzatáról és elnököl a Politikai Közgyűlésen. Az elnökség tagjai a következők: az elnök, 10 alelnök, a tiszteletbeli elnökök, a főtitkár és a kincstárnok. Emellett a Európai Néppárt EP képviselőcsoportjának elnöke, a Bizottság elnöke, a Parlament elnöke, a Tanács és a magasabb képviselők (mindaddig míg tagjai egy tagpártnak) mind ex-officio (hivatalbóli) alelnökök.

Az Európai Néppárt 2012-es Bukaresti Kongresszusa, valamint az EPP politikai gyűlése által 2013. november 12-én megválasztott Joseph Daul elnök kinevezés óta, az elnökség felépítése a következő:

Joseph Daul, Az EPP elnöke

Politikai közgyűlés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A politikai közgyűlés határozza meg a párt politikai helyzetét a kongresszusok közötti időszakban, határoz a tagságokkal kapcsolatos kérdésekben, dönt a politikai irányvonalakról és a párt költségvetéséről. A delegált EPP tagokból valamint a társult tagpártokból, szervezetekből és csoportokból áll. A közgyűlést évente legalább 3 alkalommal hívják össze.

Kongresszus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kongresszus a legmagasabb törvényhozó testülete a pártnak. Az Európai Néppárt tagjaiból delegált személyekből, a társult pártok tagjaiból valamint tagszövetségekből, és tagcsoportokból áll. Szabályzata alapján minden három évben össze kell hívni, de ezen felül az ötévente megrendezett Európai Parlament választások évében is összehívásra kerül. Továbbá a párt rendkívüli esetekben összehívott kongresszusokat is szokott tartani, ami általában három évnél gyakoribb találkozókat eredményez.

A három évente megrendezett kongresszusokon választják meg az EPP soron következő elnökségét, határoznak a fontosabb politikai dokumentumokról, választási programokról, ugyanakkor platformot biztosít az EPP kormányfőinek és pártvezetőinek.

A legutolsó a 2012. októberében megrendezett EPP Bukaresti Kongresszus volt.

Tevékenység[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Európai Néppárt horizontálisan aktív minden fontosabb EU-s intézményben.

Csúcstalálkozó (Summit)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rendszerint néhány órával az Európai Tanácsi csúcstalálkozók előtt az EPP vezetői találkozót tartanak, hogy közös álláspontot alakítsanak ki az Európai Tanács által megvitatott témakörökben.

A meghívást az EPP elnöke intézi és a résztvevők közé tartoznak a párt mindenkori elnöksége mellett: azon állam és kormányfők, akik tagjai az Európai Tanácsnak, illetve az EPP-nek is; az Európai Parlament elnöke, az Európai Bizottság elnöke, az Unió Külügyi- és biztonságpolitikai főképviselője - amennyiben ezen személyek tagjai az EPP-nek is; miniszterelnök helyettesek, vagy egyéb miniszterek, azon esetekben, ha a vonatkozó állam miniszterelnöke vagy államfője nem tagja az Európai Néppártnak (pl. koalícióban kormányzó pártok esetén); illetve abban az esetben, amennyiben egy EPP tagpárt sem tagja az adott ország kormányzatának, az ellenzék vezető EPP-s tagpártja kerül meghívásra.

A 2011-es csúcstalálkozón készült fotó.

Miniszteri találkozók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az EPP csúcstalálkozók mintáját alapulvéve a párt rendszeresen szervez EPP miniszteri találkozókat az Európai Unió Tanácsának csúcstalálkozóját megelőzően. Erre az EPP miniszteri találkozóra rendszerint az EPP központi irodájában kerül sor, a meghívott résztvevők pedig rendszerint: miniszterek, miniszter-helyettesek, államtitkárok és Európai Parlamenti Képviselők a tárgyalt témakör függvényében.

Az EPP jelenleg évente összesen 12 miniszteri találkozót szervez az alábbi témakörökben:

  • általános ügyek
  • külügyek
  • gazdasági és pénzügyek
  • belügyek
  • igazságügy
  • védelmi ügyek
  • foglalkoztatási és szociális ügyek
  • iparügyek
  • mezőgazdasági ügyek
  • energiaügyek
  • környezetvédelmi ügyek

Egyéb tevékenységek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az EPP ad hoc találkozókat is szervez az Európai Bizottság EPP-s tagjaival, valamint Európai Bizottsági biztosokat is rendszeresen meghív a Csúcstalálkozók előtti összejövetelekre és a miniszteri találkozókra.

Az EU 2007-ben az európai pártokra ([1]) vonatkozó módosítását követően az EPP a többi párthoz hasonlóan felelős a a pán-európai, EP-választások kampányainak szervezéséért. A Lisszaboni Szerződés értelmében az Európai Néppárt köteles, az európai parlamenti választások velejárójaként, jelöltet állítania az Európai Bizottság elnöki címére. Az EPP már a Lisszaboni Szerződést megelőzően is megtette ezt, legutóbb 2009 áprilisában, mikor José Manuel Barrosot jelölte második bizottsági ciklusára.

Az Európai Néppárt részvétele az Uniós intézményekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az EPP jelenleg két fő EU intézmény elnökeit delegálja: az Európai Bizottságot José Manuel Barroso (PSD) vezeti, az Európai Tanács élén pedig Herman Van Rompuy (CD&V) áll, aki az Európai Tanács első állandó elnöke.

Európai Tanács[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Európai Néppárt tagjai többségben vannak az EU állam- illetve kormányfőit tömörítő, 27 tagú Európai Tanácsban:

Az EPP tagjai azon állam- és kormányfők, állami vezetők is, akik nem vesznek részt az Európai Tanácsban, sem az EPP csúcstalálkozókon, miután ezen feladatokat más állami vezetők látják el: Rosen Plevneliev (Bulgária, GERB), Áder János (Magyarország, Fidesz), Bronisław Komorowski (Lengyelország, PO), Aníbal Cavaco Silva (Portugália, PSD), Sauli Niinistö (Finnország, KOK).

Európai Bizottság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az EPP a 2009-es kampány alkalmával újra jelölte a 2009. áprilisi Varsói Konferencia keretében José Mauel Barroso-t. Miután az EPP nyerte a választásokat, az Európai Tanács jóváhagyta Barroso jelölését, akit az Európai Parlament abszolút többséggel megválasztott. A Barroso-féle második Európai Bizottság tagjai sorában 13 (28-ből) EPP-tag van:

Európai Parlament[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Európai Parlamentben az Európai Néppárt a legnagyobb frakció – EPP Csoport – 270 képviselővel. A frakció jelenlegi elnöke a francia Joseph Daul.

Minden Európai Parlamenti választást követően az EPP tagpártok listáin bejutott képviselők kötelesek csatlakozni az Európai Parlament Európai Néppárti frakciójához.

Az EPP frakció jelenleg hét helyet birtokol az Európai Parlament tizenegy alelnöki helyéből.

Az EU-n túl[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

EPP az Európai Unión kívüli országokban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A társult egyesületek és megfigyelő pártok révén, az EPP-hoz tartozik 6 olyan állam és kormányfő, akik részt vesznek az EPP csúcstalálkozókon és üléseken. Ők a következők:

Az EPP tagjai még más állam- és kormányfők, állami vezetők is, akik nem vesznek részt a hivatalos találkozókon, miután ezen feladatokat más állami vezetők látják el helyettük: Vjekoslav Bevanda miniszterelnök (Bosznia-Hercegovina, HDZ BiH), Gjorge Ivanov elnök (Macedónia, VMRO-DPMNE), Bujar Nishani elnök (Albánia, PD) és Abdullah Gul elnök (Törökország, AKP). Hasonló a helyzet Doris Leuthard (CVP), aki a svájci Szövetségi Tanács (Swiss Federal Council) tagja, és Teodoro Lonfernini(PDCS), San Marino egyik Régenskapitánya, esetében is..

EPP az Európa Tanácsban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az EPP Csoport az Európa Tanács parlamenti közgyűlésén védi a szabad véleménynyilvánítás és tájékozódás, valamint a szabad mozgás, a gondolat- és vallásszabadság elveit. Elősegíti a szubszidiaritás elvének és a helyi autonómiának az érvényesülését, valamint védi a nemzeti, szociális és más kisebbségeket. Az EPP parlamenti közgyűlési csoportjának a vezetője az olasz UDC tag Luca Volonte.

EPP az EBESZ-ben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az “EPP és a hasonló gondolkodású csoportok” részt vesznek az EBESZ parlamenti közgyűlésén, mint a legnagyobb politikai csoport. Az EPP képviselői részt vesznek az EBESZ választási megfigyelési missziójában és elkötelezetten támogatják a demokratikus értékek gyakorlását. A csoport elnöke Walburga Habsburg Douglas (Svédország), alelnökök: Consiglio Di Nino (Kanada), Vilija Aleknaitė Abramikiene (Litvánia), Laura Allegrini (Olaszország) és George Tsereteli (Grúzia).

EPP a NATO-ban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az EPP alapszabályának megfelelően jelen van a NATO Parlamenti Közgyűlésén (NATO PK) is, megalkotva az "EPP és hasonló gondolkodásúak" csoportját. Ezt az politikai csoportot a német CDU politikus Karl Lamers vezeti, aki a jelenlegi elnöke a NATO-PK-nak is.

EPP és az Amerikai Egyesült Államok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Balról Jobbra: <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Antonio_Lopez-Isturiz_White" title="Antonio Lopez-Isturiz White" class="mw-redirect" style="font-size: 1em; line-height: 1.5em; text-decoration: underline; color: rgb(11, 0, 128); background-color: rgb(255, 255, 255);"></a>Antonio Lopez-Isturiz White, <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/John_McCain" title="John McCain" style="font-size: 1em; line-height: 1.5em; background-color: rgb(255, 255, 255);"></a>John McCain, Wilfred Martens

Az EPP szoros kapcsolatban áll a Nemzetközi Republikánus Intézettel (IRI), mely szervezetet az Amerikai Egyesült Államok alapította, hogy támogassa a demokráciát és a demokratizálódást. Az EPP és az IRI az "Európai Partnerségi Kezdeményezés" alapján dolgoznak együtt.

EPP elnöke, Wilfried Martens támogatta John McCain szenátort, a republikánus elnökjelöltet, a 2008-as USA választások alkalmából. 2011-ben Martens és McCain néhány közös sajtónyilatkozatban kifejezték aggodalmukat az ukrajnai demokráciával, valamint a Julia Timosenko elleni politikai indíttatású perrel kapcsolatosan.

Globális hálózatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az EPP képviseli az európai szárnyát két jobbközép multilaterális szervezetnek: a Nemzetközi Demokrata Uniónak (International Democrat Union-IDU) és a Nemzetközi Kereszténydemokratáknak (Christian Democrat International-CDI).

Európai Tanulmányok Központja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2008-ban az európai Politikai pártoknak engedélyezték, hogy alapítványokat hozzanak létre. Az EPP még abban az évben megalapította hivatalos think-tank alapítványát, az Európai Tanulmányok Központját (Centre for European Studies-CES).

A CES magába foglalja az összes jelentősebb nemzetközi agytrösztöt és alapítványokat, melyek az EPP tagjai is: Konrad Adenauer Alapítvány (CDU), Hanns Seidel Alapítvány (CSU), Elemzések és a társadalmi tanulmányok Alapítványa (PP), Konsztantinosz Karamanlisz Demokrácia Intézet (ND), Jarl Hjalmarson Alapítvány (MOD), az Osztrák Néppárt Politikai Akadémiája (ÖVP) és még mások. A 2009-es választási kampányok alatt a CES elindított egy web alapú kampányt "tellbarrroso.eu" név alatt, hogy támogassa José Manuel Barroso elnökségi újraválasztását, EPP jelöltet, az Európai Bizottság élére. A budapesti székhelyű Robert Schuman Intézet és a luxembourgi székhelyű Robert Schuman Alapítvány is csatlakoztak.

EPP egyesületek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az EPP nevéhez köthető sok speciális szervezet, melyek saját szemináriumokat tartanak, fórumokat vezetnek, publikációkat adnak ki és más tevékenységeik is vannak. Ezek az egyesületek a következők:

Európai Demokrata Diákok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • European Democrat Students-EDS

Az EDS hivatalos hallgatói szervezete az Európai Néppártnak. 1961-es alapítása óta az EDS fórumot biztosít a tanulóknak valamint a fiatal politikai vezetőknek szerte Európából, azzal a céllal, hogy támogassák a pro-európai eszmecserét.

Diákszervezetként vizsgálja az olyan speciális témákat, mint a Bolognai folyamat. Nagy hangsúlyt fektet olyan értékek előmozdítására, mint a szabadság, demokrácia és az emberi jogok. 40 tagszervezete van, amik közel 500.000 hallgatót képviselnek. Képviselteti magát 31 országban, beleértve egyes nem tagállamokat is, mint Fehéroroszország és Grúzia.

Az EDS nem egy centralizált szervezet, ez a "szervezetek szervezete", egy hálózati struktúra, melynek célja, hogy a fiatalok hangját megszólaltassa és erőt adjon nekik. Minden évben otthont ad a téli - nyári egyetemeknek és több szemináriumnak is. Kiad egy kétévente megjelenő magazint is ("Bullseye") valamint kampányokat szervez a fiatalok érdekeit képviselve.

Európai Szenior Állampolgárok Uniója[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • European Senior Citizen's Union – ESCU

1995-ben alapították, jelenleg Bernhard Worms vezeti. Az ESCU a legnagyobb szenior politika szervezet Európában. Jelen van 26 országban 45 szervezet és több mint 500.000 állampolgár a tagja, akik elkötelezetten kiállnak az idősek jogai mellett. Az ESCU célja, hogy előmozdítsa az idősek szerepét az európai társadalomban, küzd az öregek megkülönböztetése ellen, felszólal az európai nyugdíjrendszerekkel kapcsolatosan, a nyugdíjasok védelme érdekében, támogatja az önkéntességet valamit a generációk közötti kapcsolatokat, kommunikációt.

Kereszténydemokrata Munkások Európai Uniója[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • European Union of Christian Democratic Workers (EUCDW)

Az EUCDW az Európai Néppárt munkavállalóinak szervezete, 24 tagszervezete van 18 különböző országból. Elnöke Elmar Brok MEP, céljai pedig a következők: felszólal a demokratikus európai politikai egyesítéséért, képviseli és védelmezi a munkavállalók érdekeit keresztény-szociális elvek alapján, elősegíti az együttműködést a munkavállalók és képviselőik között, annak érdekében, hogy lépésről lépésre megvalósíthassák az Európai Szociális Modellt. Az elmúlt években az EUCDW sok erőfeszítést tett, azért hogy befolyásolja a foglalkoztatási politikát és megvédje az osztatlan Európában a társadalmi igazságosságot.

Kis- és középvállalkozók Uniója[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Small and Medium Entrepreneurs Union (SME Union)

Az SME az Európai Néppárt gazdasági kérdésekkel foglalkozó kereszténydemokrata, konzervatív és liberális politikusainak szervezete. Célja, hogy támogassa az EU politikájának SME-barát jellegét, szoros együttműködésben az SME képviselőkkel az EPP csoportban az Európai Parlamentben. A kis- és középvállalatok tevékenységét a fenntartható munkahelyek, a növekedés és a jólét fő hajtóerejének tartják.

Nők az Európai Néppártban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Women of the European People’s Party (EPP Women)

Az EPP női egyesületének több mint 40 tagszervezete van az Európai Unióból és azon túlról is. Elkötelezettek a nők politikában való részvétele mellett Európa szerte, kampányolnak minden nőkkel kapcsolatos társadalmi kérdésben.

Az Európai Néppárt Fiataljai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Youth of the European People’s Party (YEPP)

A YEPP vezetője Dömötör Csaba. A YEPP az EPP hivatalos ifjúsági szervezete, önálló szabályzattal, politikai programmal valamint választott képviselőkkel. A YEPP tagjai a nemzeti tagpártok középjobb, kereszténydemokrata ifjúsági szervezetei. 51 tagszervezete van, 1-2 millió fiatallal 38 országból Európa-szerte. Ezzel a YEPP a legnagyobb ifjúsági politikai szervezet Európában.

Tagság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Európai Néppárton belül 3 típusú tagság létezik: teljes tagság, társult tagság valamint megfigyelő pártok. Teljes tagsággal rendelkeznek az EU-tagállamok pártjai.

Teljes jogú tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

 Ausztria

  • Ausztriai Néppárt (Austrian People's Party - ÖVP)

 Belgium

 Bulgária

 Ciprus

 Csehország

 Dánia

 Észtország

 Finnország

 Franciaország

 Görögország

 Hollandia

  • Kereszténydemokraták (Christian Democratic Appeal - CDA)

 Írország

 Lengyelország

 Lettország

  • Unity

 Litvánia

  • Litván Kereszténydemokraták (Homeland Union – Lithuanian Christian Democrats, TS-LKD)

 Luxemburg

  • Keresztény Szociális Párt (Christian Social People's Party - CSV/PSC)

 Magyarország

 Málta

 Németország

 Olaszország

  • A Központ Unója (Union of the Centre - UdC)

 Portugália

  • Szociáldemokrata Párt (Social Democratic Party - PSD)
  • Demokratikus és Szociális Néppárt (Democratic and Social Centre – People's Party, CDS-PP)

 Románia

 Spanyolország

 Svédország

 Szlovákia

 Szlovénia

  • Szlovén Demokrata Párt (Slovenian Democratic Party - SDS)
  • Új Szlovén Kereszténydemokrata Párt (New Slovenia Christian People's Party - NSi)
  • Szlovén Néppárt (Slovenian People's Party - SLS)

Társult tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

 Macedónia

 Norvégia

 Svájc

  • Kereszténydemokrata Néppárt (Christian Democratic People's Party - CVP)

 Szerbia

Megfigyelő tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

 Albánia

  • Albánia Demokrata Pártja (Democratic Party of Albania)

 Bosznia-Hercegovina

  • Demokratikus Akció Pártja (Party of Democratic Action - SDA)
  • Bosznia Hercegovina Horvát Demokratikus Uniója (Croatian Democratic Union of Bosnia and Herzegovina - HDZBiH)
  • Demokratikus Fejlődés Pártja (Party of Democratic Progress - PDP)

 Fehéroroszország

  • Fehérorosz Néppárt (Belarusian Popular Front - BNF)
  • Fehérorosz Egyesült Polgári Párt(United Civil Party of Belarus - AHP)

 Finnország

  • Kereszténydemokraták (Christian Democrats - KD)

 Grúzia

  • Egyesült Nemzeti Mozgalom (United National Movement - UNM)

 Koszovó

  • Democratic League of Kosovo (LDK)

 Moldova

  • Moldva Liberális Demokrata Pártja (Liberal Democratic Party of Moldova - PLDM)

 Norvégia

  • Kereszténydemokrata Néppárt (Christian People's Party - KrF)

 Olaszország

  • Dél Tiroli Néppárt (South Tyrolese People's Party - SVP)

 Örményország

  • Republican Party of Armenia (HHK)
  • Rule of Law (OEK)
  • Heritage Party

 San Marino

  • San Marino-i Kereszénydemokrata Néppárt (San Marinese Christian Democratic Party – PDCS)

 Szerbia

 Ukrajna

  • “A Mi Ukrajnánk” Népi Unió (People's Union "Our Ukraine” - NSNU)
  • Ukrajna Népi Mozgalma (People's Movement of Ukraine - Rukh)
  • Minden Ukrajna-i Hazája (All-Ukrainian Union "Fatherland")