Wilfried Martens

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wilfried Martens
Belgium 43. miniszterelnöke
Hivatali idő
1979. március 3. – 1981. március 31.
UralkodóI. Baldvin
ElődPaul Vanden Boeynants
UtódMark Eyskens
Belgium 45. miniszterelnöke
Hivatali idő
1981. december 17. – 1992. március 7.
UralkodóI. Baldvin
ElődMark Eyskens
UtódJean-Luc Dehaene

Született1936. április 19.
Sleidinge
Elhunyt2013. október 9. (77 évesen)
Lokeren
SírhelyCampo Santo
PártCD&V

Házastársa(1) Lieve Verschroeven
(2) Ilse Schouteden
(3) Miet Smet
Foglalkozásügyvéd
Iskolái
Vallásrómai katolikus egyház

Díjak
  • Knight Grand Cross of the Order of Leopold II (Belgium)
  • Knight Grand Cross of the Order of the Falcon
  • Robert Schuman-emlékérem (1995)
  • Katolikus Izabella-rend nagykeresztje (1980)
  • Jelena királynő rendje
  • Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja
  • Grand Cross of the Order of Prince Henry
  • Grand Cross 1st class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany
  • a francia Becsületrend főtisztje
A Wikimédia Commons tartalmaz Wilfried Martens témájú médiaállományokat.

Wilfried Achiel Emma Martens (Sleidinge, 1936. április 19.Lokeren, 2013. október 9.[1]) belga politikus, államférfi, Belgium miniszterelnöke 1979. április 3. és 1981. április 6. között négy kormány élén, majd 1981. december 17. és 1992. március 7. között öt kormány fejeként.

Tanulmányai[szerkesztés]

Jogi doktori diplomát szerzett, majd filozófiát tanult a Leuveni Katolikus Egyetemen, és nemzetközi politológiai tanulmányokat folytatott a Harvard Egyetemen.

Politikai pályája[szerkesztés]

Politikai tevékenységét a flamand népi politikai mozgalomban kezdte meg, de hamarosan váltott a kereszténydemokraták felé. Pályája gyorsan ívelt felfelé.

A flamand kereszténydemokraták pártjának (a párt jelenlegi neve Kereszténydemokrata és Flamand – Christen-Democratisch en Vlaams, CD&V) elnöke volt 1972 és 1979 között. A belga szövetségi parlament képviselője volt 1974 és 1991 között, majd szenátor 1991-től 1994-ig.

1976-ban alapító tagja és 1992 óta elnöke volt a – ma már az összes európai középjobb pártot (38 országból 71 tagpárt) tömörítő – transznacionális Európai Néppártnak, valamint az Európai Parlament képviselője 1994 és 1999 között.

Családja[szerkesztés]

Öt gyermeke van; kettő az első házasságából, Lieve Verschroeventől, három a másodikból, Ilse Schoutedentől, aki 1988-ban titkárságának munkatársa volt. Vele, ikreiknek megszületése után, 1998-ban házasodott össze. 2007-ben elváltak. 2008. szeptember 28-án kötött polgári házasságot Miet Smettel, aki korábban államtitkári pozíciókat töltött be Martens kormányaiban. Közös gyermekük nem született, de 2013. április 27-én, második felesége halála után, katolikus szertartás szerint is összeházasodtak.

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

  • Az egyik és a másik Európa. Európai beszédek, 1990–1994; előszó Giczy György, Helmut Kohl, ford. Beke Mihály András; Püski, Bp., 1996
  • Európa: küzdelmek és győzelmek; előszó Orbán Viktor; Polgári Magyarországért Alapítvány–Centre for European Studies, Bp.–Bruxelles, 2009

Magyar vonatkozások[szerkesztés]

1984-ben hivatalos látogatást tett Magyarországon, amelynek során nagy elismeréssel nyilatkozott az ország helyzetéről. 1987-ben Kádár Jánost ugyancsak hivatalos látogatáson látta vendégül Belgiumban.[2]

2006. október 23-án a Fidesz nagygyűlésén a magyar kormányt élesen bíráló és Orbán Viktort támogató beszédet mondott.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]