Edmond Leburton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Edmond Leburton
Coats of arms of Belgium Government.svg
Belgium 43. miniszterelnöke
Hivatali idő
1973. január 26.1974. április 25.
Előd Gaston Eyskens (3. hivatali idő)
Utód Leo Tindemans

Született 1915. április 18.
Lantremange
Elhunyt 1997. június 18. (82 évesen)
Waremme
Párt BSP

Edmond Jules Isidore Leburton (1915. április 18. - 1997. június 18.) belga politikus és államférfi volt, Belgium miniszterelnöke 1973 és 1974 között. Ő volt az utolsó francia anyanyelvű politikus, aki ezt a posztot betöltötte, illetve az utolsó szocialista párti politikus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1915. április 18-án született Lantremange településen. Tanulmányai során politikatudományból és társadalomtudományokból szerzett diplomát. 1946-ban a szocialista párt színeiben választották meg Hoei-Borgworm képviselőjének a belga képviselőházba.

1954 és 1958 között népegészségügyi és családügyi miniszter volt Achille Van Acker 3. szocialista vezetésű koalíciós kormányában. 1961 és 1965 között szociális miniszter (Théo Lefèvre koalíciós kormánya), majd 1965-ig miniszterhelyettes. 1969-ben Jean-Joseph Merlot lemondása után gazdasági miniszteri tárcát kapott Gaston Eyskens utolsó kormányzati periódusában (1968 - 1973).

1973 januárjában alakította meg szocialista vezetésű kormányát. Rövid kormányzása alatt került sor a belga alkotmány felülvizsgálatára, de a kormányzati tevékenységet megnehezítették a folyamatos botrányok és válságok: a dokkmunkások sztrájkja, a tiszti iskolások tüntetése az hadseregreform ellen, az abortuszkérdéshez kapcsolódó tüntetések, a korábbi iskolatörvény felülvizsgálata, az 1973-as olajválság és végül az Ibramco-botrány, amely végül a kormány lemondásához vezetett.

1971-ben államiniszterré nevezték ki, 1977. június 7-én a belga képviselőház elnökévé választották, amely tisztséget 1981-ig töltötte be. 1997. június 18-án halt meg.

A Leburton-kormány összetétele[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miniszteri tiszt Név Párt
Miniszterelnök Edmond Leburton PSB
Miniszterelnök-helyettes
és költségvetési miniszter
Leo Tindemans CVP
Miniszterelnök-helyettes
pénzügyminiszter
Willy De Clercq PVV
Honvédelmi miniszter Paul Vanden Boeynants PSC
Külügyminiszter Renaat Van Elslande CVP
Népegészségügyi miniszter Jos De Saeger CVP
Igazságügyminiszter Herman Vanderpoorten PVV
Kommunikációs miniszter Edward Anseele jr. BSP
középosztály Léon Hannotte PLP
Oktatásügyi miniszter Michel Toussaint PLP
Kutatás-fejlesztési miniszter Charles Hanin PSC
Közmunkaügyi miniszter Alfred Califice PSC
Társadalombiztosítási miniszter Frank Van Acker BSP
Belügyminiszter Edouard Close PSB
Oktatásügyi miniszter Willy Calewaert BSP
Brüsszelért felelős miniszter Guy Cudell PSB
Mezőgazdasági miniszter Albert Lavens CVP
Francia kultúráést felelős miniszter Pierre Falize PSB
Foglalkoztatási és munkaügyi miniszter Ernest Glinne PSB
Wallon ügyekért felelős miniszter Jean-Pierre Grafé PSC
Flamand kultúráért és ügyekért felelős miniszter Jos Chabert CVP
Gazdasági miniszter Willy Claes BSP
Államtitkárok Név Párt
Kikötők Hendrik Fayat BSP
Várostervezés és lakásügy Abel Dubois PSB
Családügy Maria Verlackt-Gevaert CVP
Közigazgatás Placide De Paepe CVP
Régiós gazdaság Luc Dhoore CVP
Költségvetés Antoine Humblet PSC
Posta és távközlés Jos Daems PVV
Régiós gazdaság Jean Defraigne PLP
Keleti tartományok és turizmus Guillaume Schyns PSC
Várostervezés és lakásügy Marcel Vandewiele CVP
Fejlesztési együttműködés Irène Pétry PSB
Intézményi reformok Jef Ramaekers BSP
Intézményi reformok Louis Olivier PLP
Külkereskedelem André Kempinaire PVV

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]