Albert Goblet d’Alviella

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Albert Joseph, Goblet d’Alviella grófja
Albert Goblet.png
Belgium 4. miniszterelnöke
Hivatali idő
1832. október 20.1834. augusztus 4.
Előd Félix de Muelenaere
Utód Barthélémy de Theux de Meylandt

Született 1790. május 26.
Tournai
Elhunyt 1873. május 5. (82 évesen)
Brüsszel
Párt Liberális

Foglalkozás Katonatiszt
Iskolái Prytanée national militaire

Albert Joseph, Goblet d’Alviella grófja (Tournai, 1790. május 26.Brüsszel, 1873. május 5.); vallón származású katonatiszt, hadmérnök, a napóleoni háborúkban a francia császári hadsereg tisztje, 1814–1830 között a holland királyi hadsereg tisztje, 1830. után a belga királyi hadsereg tábornoka, politikus, hadügyminiszter, 1831–1834 között Belgium miniszterelnöke.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Goblet 1790-ben a vallóniai Tournai városában született, amely akkor francia megszállás alatt állt. Előbb a francia hadseregben szolgált, 1802-től kezdve a Saint-Cyr francia tiszti iskola hallgatója lett, 1807-ben az École polytechnique-ben megrendezett nemzeti matematikaverseny első helyezettje lett. 1811-ben kitüntetéssel végezte el az iskolát, majd ezután Nicolas Jean-de-Dieu Soult marsall beosztottja lett. 1813-ban San Sebastian ostrománál harcolt, és bátorságával kitüntette magát. Mint a hadmérnökök egyik képviselőjét Párizsba küldték, hogy személyesen tegyen jelentést a város bevételéról Napóleon császárnak, aki kapitánnyá nevezte ki, és a kitüntette a Becsületrenddel.

A párizsi békeszerződés megkötését (1814. május 30.) követően Soult marsall engedélyével leszerelt a francia hadseregből és a nagyhatalmak által újonnan létrehozott Egyesült Holland Királyság hadseregének tisztje lett. 1815-ben Napóleon visszatérése során I. Vilmos holland király hadseregében részt vett a Quatre-Bras-i és a waterlooi csatában. Az itt szerzett érdemei révén a holland Vilmos-rend kitüntetését is megkapta.

A háború befejezése után Vilmos, hadmérnöki tapasztalataira építve, megbízta a Nieuport város körüli erődítmények kiépítésével, majd ezután a francia-holland határ menti erődítményrendszer megerősítésével foglalkozott. 7 évig töltötte be ezt a posztot, majd Orániai Vilmos herceg (a későbbi II. Vilmos holland király) kíséretében Oroszországba látogatott, ahol a cár a Szent Anna-rend kitüntetését adományozta neki. Visszatérésük után Menin város újjáépítésének felügyeletével bízták meg.

A belga szabadságharc során[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A belga szabadságharc kitörése (1830. november 16.) idején a menini erőd parancsnoka volt. Vilmos király ekkor Antwerpenbe rendelte, de Goblet inkább Brüsszelbe ment, és Charles Le Hon gróf seregéhez csatlakozott. Az ideiglenes belga kormány október 15-én ezredessé nevezte ki és megtette a műszaki alakulatok parancsnokává, valamint megbízta a belga erődítmények védelmével. 1831-ben dandártábornoki rangot kapott, és Érasme-Louis Surlet de Chokier hadügyminisztere lett. Ez a kormány hamarosan válságba került, és Goblet szinte egyedül irányította a hollandok elleni harcot. Amikor 1831. augusztus 2-án a holland csapatok támadást indítottak Belgium ellen, I. Lipót belga király a tanácsát kérte: Goblet ekkor azt javasolta, hogy vonuljanak vissza és összpontosítsanak Mechelen védelmére. Ezzel egyidőben Leuven megadásáról tárgyalt a hollandokkal. 1831 augusztusában Tournai városa jelölte a belga képviselőházba és néhány nappal ezután kinevezték az erődítmények és műszaki csapatok főszemlélőjévé.

Belgium függetlensége után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mint Lipót király teljhatalmú képviselője, 1831-ben Londonba utazott, hogy a nagyhatalmak (az Nagy-Britannia, Franciaország, Ausztria, Poroszország és az Orosz Birodalom) képviselőivel Belgium déli részén álló erődítmények sorsáról tárgyaljon. A franciák az erődítmények lerombolását követelték. 1831. november 15-én Goblet elérte, hogy néhány erődítmény fennmaradhasson, de a Menin, Ath, Mariembourg, Mons és Philippeville városokban épült erődöket le kellett rombolni. A szerződést 1831. december 14-én írták alá Londonban Ausztria, Nagy-Britannia, Poroszország és Oroszország képviselői. Ugyanekkor egy titkos egyezményt is kötöttek a franciák tudta nélkül, amelyben a nagyhatalmak megegyeztek, hogy szükség esetén elfoglalhatják ezeket az erődöket.

A belga-holland háborút lezáró XXIV. cikkelyes szerződés parlamenti elfogadása után ismét Londonba kellett utaznia Lipót megbízásából, hogy nagyhatalmakat türelemre intse Vilmos király aláírásának megszerzése ügyében (a király 1839-ig vonakodott aláírni a szerződést, mivel reménykedett abban, hogy legyőzi a lázadókat és visszaszerzi a belga területeket). Mivel ezt a miniszterelnök, Félix de Muelenaere ellenezte és lemondott, a király Goblet-t bízta meg kormányalakítással. Muelenaere miniszterei viszont ellenezték Goblet kinevezését, ezért az új kormány csak 1832. október 20-án tette le a hivatali esküjét. Goblet megtartotta a külügyminiszteri posztot, belügyminiszternek Charles Rogier-t, pénzügyminiszternek Auguste Duvivier-t, igazságügyminiszternek Joseph Lebeau-t, hadügyminiszternek Louis Évain-t nevezte ki. A katolikus párti Felix de Merode gróf tárca nélküli miniszteri posztot kapott.

Goblet első feladata volt, hogy a parlament felhatalmazását kérje ahhoz, hogy a francia csapatok, Étienne Maurice Gérard tábornok irányítása alatt, egyedül kezdhessék meg Antwerpen ostromát, a belga csapatok részvétele nélkül (utóbbit a londoni szerződés tette szükségessé). A parlamenti szélsőségesek és a közvélemény felháborodása ellenére a parlament 44:42 arányban elfogadta a javaslatot, de Goblet ekkor benyújtotta lemondását. A király ekkor megkérte, hogy ügyvezető miniszterelnökként maradjon helyén, de néhány héttel később Goblet mégis távozott posztjáról, amikor a parlament leszavazta a háborús költségvetést. A király ekkor feloszlatta a képviselőházat és új választásokat írt ki.

A választási előkészületek alatt Goblet 1833. május 21-én elérte, hogy Hollandiával meghatározatlan időre meghosszabbítsák a fegyverszünetet, és fenntartsák a két ország által elfoglalt területek status quo-ját (Hollandia megtarthatta Limburg és Luxembourg tartományok egy részét, illetve a kulcsfontosságú Maastricht és Luxembourg erődöket. Az egyezmény értelmében a belga hajók szabad utat kaptak a Schelde folyó, illetve a korábbi egyesült királyság által felvett kölcsönök törlesztését Hollandia vállalta.

A továbbiakban Charles Rogier és Joseph Lebeau vezették a kormányt, míg a külügyminiszteri posztot Felix de Merode töltötte be 1834-ig.

A Goblet d’Alviella-kormány tagjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miniszteri tiszt Név Párt
Külügyminiszter Albert_Goblet_d’Alviella Liberális
Belügyminiszter Charles Rogier Liberális
Igazságügyminiszter Joseph Lebeau Liberális
Pénzügyminiszter Auguste Duvivier pártonkívüli
Hadügyminiszter Louis Evain pártonkívüli
Tárca nélküli miniszter Félix de Merode Katolikus

További tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kormányzati posztról való lemondása után a belga hadsereg főszemlélője lett, majd 1835-ben altábornaggyá léptették elő. Ezt követően 3000 belga önkéntes katona élén Lisszabonba utazott, hogy biztosítsa a Szász–Coburg–Gothai-ház részére Portugália trónját. A katonák beérkezése valóban arra kényszerítette I. (Bitorló) Mihály királyt, hogy száműzetésbe vonuljon, és II. (Dicsőséges) Mária királynő visszakapta trónját. Ekkor nevezték ki d’Alviella grófjává, és Lipót király engedélyezte neki, hogy a portugál nemesi címet Belgiumban is használja.

1843-ban ismét miniszteri posztot kapott, Jean-Baptiste Nothomb kormányának külügyminisztere lett. Ebben a tisztségében járult hozzá a kereskedelmi egyezmény megkötéséhez a Német Szövetséggel. Ezt követően megromlott kapcsolata a királlyal, egyrészt azért, mert megtagadta egy Franciaországgal kötendő vámszerződés aláírását, másrészt mert megtagadta Sylvain van de Weyer kormányának támogatását. A hadsereg szükségleteit vizsgáló bizottság tagjaként is szembeszállt a király akaratával, aki Henri de Brouckère-nél elérte, hogy Goblet-t nyugdíjazzák. Ezt követően szülővárosának, Tournai-nak képviselője lett a parlamentben.

1873-ban 83 éves korában Brüsszelben halt meg. Fia a híres belga történész, Eugene Goblet d’Alviella.

További olvasmányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mullié, Charles. Biographie des célébrités militaires des armées de terre et de mer de 1789 à 1850 - Albert Goblet d'Alviella (francia nyelven) (1852) 
  • Juste, Théodore. Les fondateurs de la monarchie belge. Le lieutenant général comte Goblet d'Alviella, ministre d'Etat. D'après des documents inédits. 1790-1869 (francia nyelven) (1870) 

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]