Charles Rogier

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Charles Rogier
Charles Rogier (02).jpg
Charles Rogier 1855 körül
Belgium 9. miniszterelnöke
Hivatali idő
1847. augusztus 12.1852. október 31.
Előd Barthélémy de Theux de Meylandt (2. hivatali idő)
Utód Henri de Brouckère
Belgium miniszterelnöke
Hivatali idő
1857. november 9.1868. január 3.
Előd Pierre de Decker
Utód Walthère Frère-Orban

Született 1800. augusztus 17.
Saint-Quentin, Franciaország
Elhunyt 1885. május 27. (84 évesen)
Saint-Josse-ten-Node
Párt Katolikus
Foglalkozás politikus
újságíró
Iskolái Liège-i Egyetem
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Rogier témájú médiaállományokat.
Rogier a liège-i önkéntesek élén. Charles Soubre (1821-1895) festménye 1878-ból.

Charles Latour Rogier (1800. augusztus 17. - 1885. május 27.) belga politikus és államférfi volt, Belgium miniszterelnöke először 1847 és 1852, majd 1857 és 1868 között.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1800-ban a franciaországi Saint-Quentin-ben született. A család Belgiumból vándorolt ki Franciaországba és apja a francia hadsereg tisztje lett. Miután id. Rogier elesett az 1812-es oroszországi hadjáratban, a család visszaköltözött Liège-be, ahol a legidősebb fiú, Firmin, egyetemi professzori állást kapott.

Jogi tanulmányait a Liège-i Egyetemen végezte, és ugyanott 1824-ben ügyvédi gyakorlatot nyitott, de jóval több időt szentelt újságírói tevékenységének és írásaiban hevesen támadta a Belgiumot akkor uraló Egyesült Holland Királyság kormányát. Barátaival, Paul Deveaux-al és Joseph Lebeau-val közösen megalapították a radikális Mathieu Laensbergh, későbbi nevén a Le politique nevű újságot, amely nagy szerepet játszott abban, hogy a katolikus és liberális párti politikusok összefogtak Belgium szabadságának kivívása érdekében.

Az 1830. augusztusi felkelés kirobbanásakor Rogier 300 Liègeois (városi polgár) önkéntes élén Brüsszelbe vonult, ahol a felkelés vezetői közül az egyik legenergikusabb és legaktívabb volt. Tagja lett az októberben megalakított ideiglenes kormánynak. I. Lipót belga király 1831-es trónra lépése után Antwerpen kormányzójának nevezték ki.

A belga állam megalapításától kezdve töltött be kormányzati pozíciókat (1832-ben belügyminiszter, 1840-ben közmunkaügyi miniszter), 1834-ben kezdeményezésére és a parlament jókora ellenállásával fogadták el az első vasútvonal megépítéséről szóló törvényt. 1833-ban megszervezte az első szépművészeti kiállítást Brüsszelben, megalapította az állami levéltárat, 1847. augusztus 12-én megalakította saját, liberális politikusokból álló kormányát, amely 1852. szeptember 28-áig volt hatalmon. 1848-ban kormányzása alatt tört ki Franciaországban a forradalom, amelynek során elkergették I. Lajos Fülöp francia királyt. Rogier elővigyázatosságból kitoloncolta az országból a nemrég menedékjogot kapott Karl Marxt, aki akkor már a brüsszeli német munkások szervezésével töltötte idejét, és megírta a Kommunista kiáltványt. Később III. Napóleonnal szemben sikeresen biztosította be Belgium függetlenségét.

1857 és 1861 között belügyminiszter, 1861 és 1867 között külügyminiszter. Második kormánya 1857. november 9-étől 1868. január 3-áig volt hatalmon. 1860-ban kezdeményezésére fogadták el a Brabançonne-t mint Belgium nemzeti himnuszát. Lemondása után kinevezték államminiszterré, majd 1878-ban a képviselőház elnöke lett.

Több, mint 20 évig viselt kormányzati pozíciókat és 50 évig volt tagja a belga parlamentnek. Politikai pályafutása csak egy alkalommal szakadt meg, az 1854-es választások során, amikor Antwerpenben indult és ellenfelei azt terjesztették róla, hogy szocialista nézeteket vall.

1861. május 1-jén a belga nép adományaként egy házat kapott Brüsszelben, mivel korábban nem fogadott el fizetséget a miniszteri posztokért és ezért nem volt elég pénze, hogy saját házat vegyen. 1885-ben Brüsszelben, a Sint-Joost-ten-Node kerületben halt meg, nevét ma város egyik legforgalmasabb tere, a Rogierplein (franciául: Place Rogier) viseli.

Az első Rogier-kormány tagjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miniszteri tiszt Név Párt
Külügyminiszter Constant d'Hoffschmidt Liberális
Belügyminiszter Charles Rogier Liberális
Igazságügyminiszter François de Haussy Liberális
Pénzügyminiszter Laurent Veydt Liberális
Közmunkaügyi miniszter Walthère Frère-Orban Liberális
Hadügyminiszter Félix Chazal Liberális

Változások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második Rogier-kormány tagjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miniszteri tiszt Név Párt
Külügyminiszter Adolphe de Vrière Liberális
Belügyminiszter Charles Rogier Liberális
Igazságügyminiszter Victor Tesch Liberális
Pénzügyminiszter Walthère Frère-Orban Liberális
Közmunkaügyi miniszter Joseph Partoes Liberális
Hadügyminiszter Edouard Berten Liberális

Változások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Rogier témájú médiaállományokat.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Charles Rogier című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.