Jules de Burlet
| Jules de Burlet | |
 | |
| Jules de Burlet képe Forrás: www.ars-moriendi.com | |
| Belgium 16. miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1894. március 26. – 1896. február 25. | |
| Előd | Auguste Marie François Beernaert |
| Utód | Paul de Smet de Naeyer |
| Született | 1844. április 10. Ixelles, Brüsszel |
| Elhunyt | 1897. március 1. (52 évesen) Nivelles, Vallon-Brabant |
| Párt | Katolikus |
| Választókerület | Nivelles |
| Foglalkozás | ügyvéd |
| Vallás | római katolikus egyház |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jules de Burlet témájú médiaállományokat. | |
Jules Philippe Marie de Burlet (Ixelles, 1844. április 10.– Nivelles, Vallon-Brabant, 1897. március 1.) belga politikus és államférfi volt, Belgium miniszterelnöke 1894 és 1896 között.
Élete[szerkesztés]
1844-ben Ixelles-ben született. Jogi tanulmányokat folytatott és Nivelles-ben kezdte ügyvédi pályáját, majd a város polgármestere volt 1872 és 1891 között.
1884-ben megválasztották a belga képviselőház tagjának a nivellesi választókörzetben. 1891. március 2-án kapta első kormányzati posztját, Auguste Beernaert katolikus kormányában igazságügy-miniszter lett. 1894-ben megvált a képviselői helyétől és a belga szenátus tagja lett.
1894. március 26-án II. Lipót belga király kinevezte a kormány miniszterelnökének. De Burlet kormányzása alatt merült fel először, hogy Belgium annektálja Lipót magángyarmatát, a Kongó Szabadállam néven ismert területet (a mai Kongói Köztársaságot). A javaslatot maga a király vetette fel, mivel 1894-ig a gyarmat veszteséges volt és ezért a kormány támogatását kérte egy 5 millió belga frankos kölcsön visszafizetésére. 3 napos tanácskozás után Burlet és miniszterei megszavazták a kölcsönt a király részére, de mint később kiderült, nem volt semmilyen kölcsön – az kormány által folyósított összeg egyenesen a király magánpénztárába került.[1]
Ezzel egy időben a gyarmat fő exportcikke, a nyersgumi iránti kereslet ugrásszerűen nőtt és a Szabadállam hihetetlen nyereséget hozott mind a királynak, mint a gumi kitermelésében szerepet játszó belga vállalatoknak.
1896. február 25-én de Burlet lemondott, ekkor államminiszterré nevezték ki és Belgium portugáliai nagykövete lett. 1897-ben Nivellesben halt meg.
A de Burlet-kormány tagjai[szerkesztés]
| Miniszteri tiszt | Név | Párt |
|---|---|---|
| Külügyminiszter | Henri de Merode-Westerloo | Katolikus |
| Belügyminiszter | Jules de Burlet | Katolikus |
| Igazságügyminiszter | Victor Begerem | Katolikus |
| Pénzügyminiszter | Paul de Smet de Naeyer | Katolikus |
| Mezőgazdasági és közmunkaügyi miniszter | Léon De Bruyn | Katolikus |
| Vasút, postai és távközlési miniszter | Jules Vandenpeereboom | Katolikus |
| Hadügyminiszter | Jacques Brassine altábornagy | ongebonden |
Változások[szerkesztés]
- 1895. május 23.
- Henri de Merode-Westerloo lemondott a külügyminiszteri posztról, helyét Jules de Burlet vette át.
- Jules de Burlet lemondott a belügyminiszteri posztról, helyét Frans Schollaert vette át.
- Albert Nyssens lett az újonnan kinevezett ipari és munkaügyi miniszter.
- 1896. január 1.
- Jules de Burlet lemondott a külügyminiszteri posztról, helyét ideiglenesen Jacques Brassine altábornagy, hadügyminiszter vette át.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Martin Ewans. European Atrocity, African Catastrophe (angol nyelven). Routledge, 284. o. (2002)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Jules de Burlet című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
