Achille Van Acker

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Achille Van Acker
Belgium 33. miniszterelnöke
Hivatali idő
1945. február 12.1946. március 13.
Előd Hubert Pierlot
Utód Paul-Henri Spaak
Hivatali idő
1946. március 31.1946. augusztus 3.
Előd Paul-Henri Spaak (2. hivatali idő)
Utód Camille Huysmans
Hivatali idő
1954. április 23.1958. június 26.
Előd Jean Van Houtte
Utód Gaston Eyskens

Született 1898. április 8.
Brugge
Elhunyt 1975. július 10. (77 évesen)
Brugge
Párt BSP-PSB
Foglalkozás politikus
Iskolái Egyetem Lille 1

Achille Honoré Van Acker (1898. április 8.1975. július 10.) belga politikus 1945 és 1958 között három alkalommal a belga kormány miniszterelnöke, összesen hét évig töltötte be ezt a tisztséget. Mint politikus, a BSP-PSB párt tagja volt, amelyet pályafutása elején még Belga Szocialista Pártként ismertek. Beceneve az Achille Charbon volt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Van Acker 1898. április 8-án született Brugge városában, családjában összesen 12 gyermek volt. Feltehetően a család anyagi gondjai miatt csak 10 éves koráig járt iskolába, ennek ellenére már 28 évesen, 1926-ban a bruggei város tanács tagjává választották. A következő évben Van Acker-t megválasztották a belga parlament alsóházi képviselőjének. A második világháború alatt illegalitásba vonult és a Vlaamse Centrale der Illegale Partij ellenállási mozgalom szervezésében vett részt.

A második világháborút követően az első két belga kormány miniszterelnöke 1945-46 között, majd ezt követően mint munkaügyi, szociális, közegészségügyi, mobilitási és bányászati miniszter szolgált (ez utóbbi miatt kapta becenevét – charbon franciául szenet jelent). 1961 és 1974 között a belga parlament elnöke volt, 1958-ban pedig államminiszteri posztot kapott.

A Van Acker vezetése alatt összeállt első három belga kormány meglehetősen rövid életű volt, mivel az országot a III. Lipót király hazatérését ellenző és támogató pártok szinte két részre szakították. A válság egészen 1951-ig tartott, amikor a király lemondott fia, Badouin javára. Van Acker negyedik kormányzása alatt különféle szociális programokat indított be és ennek köszönhetően a modern belga szociális rendszer egyik megteremtőjeként tartják számon.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]