Paul van Zeeland

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paul van Zeeland
Paul van Zeeland, 1937.jpg
Paul van Zeeland (1937)
Belgium 30. miniszterelnöke
Hivatali idő
1935. március 25.1937. november 24.
Előd Georges Theunis (2. hivatali idő)
Utód Paul-Émile Janson

Született 1893. november 11.
Soignies
Elhunyt 1973. szeptember 22. (79 évesen)
Brüsszel
Párt Katolikus
Választókerület Brüsszel

Foglalkozás ügyvéd
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Paul van Zeeland témájú médiaállományokat.

Paul Guillaume van Zeeland (1893. november 11.1973. szeptember 22.) belga politikus és államférfi volt, Belgium miniszterelnöke 1935 és 1937 között.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Van Zeeland Soignies-ban született 1893-ban. Jogi tanulmányokat folytatott, a Leuveni Katolikus Egyetem jogi karán tanított és a gazdaságtudományi intézet igazgatója volt ugyanezen az egyetemen. A Belga Nemzeti Bank igazgatótanácsának tagja.

1935. március 25-én, a gazdasági világválság közepén alakította meg nemzeti egységkormányát a három legnagyobb belga párt, a katolikusok, liberálisok és a szocialisták részvételével. A kormánynak a válságra való tekintettel a parlament széles körű felhatalmazást adott és Van Zeeland vezetésével részben enyhítették a gazdasági válság hatásait: a belga frankot leértékelték és jelentősen növelték a költségvetési kiadásokat a gazdaság élénkítése céljából.

1936 tavaszán a kormánynak a REX (a belga fasiszta párt) izgatása miatt le kellett mondania, de Van Zeeland ismét kormányt alakíthatott 1936 júniusa és 1937 novembere között. A második alkalommal a kormány szükségállapotot hirdetett ki, ennek segítségével el tudták fojtani a rexisták mozgalmát. A kormány ezután progresszív szociális reformokat vezetett be, többek között a 40-órás munkahetet és a munkanélküliek támogatását, ami némileg enyhítette a Belgiumban kialakult politikai feszültséget. A kormány második hivatali ideje alatt történt, hogy Belgium felmondta a Franciaországhoz fűződő, az első világháború után kötött katonai szövetségét és visszatért a hagyományos semlegességhez (amelyet most „függetlenségi politika” néven hívtak).

1939-ben, a második világháború kitörése után van Zeeland Londonba menekült, ahol a Menekültügyi Bizottság (Committee on Refugees) elnöke lett. 1944-ben a háború alatt elmenekült belgák visszatelepítéséért felelős különmegbízott lett. A háború után 1949 és 1954 között számos kormányban szolgált, mint külügyminiszter, majd ezután a belga kormány és a NATO minisztertanácsának gazdasági tanácsadója volt. 1973-ban Brüsszelben halt meg.

Az első van Zeeland-kormány tagjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miniszteri tiszt Név Párt
Miniszterelnök és igazságügyminiszter Paul van Zeeland Katolikus
Belügyminiszter Charles du Bus de Warnaffe Katolikus
Közoktatási miniszter François Bovesse Liberális
Igazságügyminiszter Eugène Soudan Szocialista
Pénzügyminiszter Max-Léo Gérard Liberális
Mezőgazdasági miniszter August De Schryver Katolikus
Közmunkaügyi és munkanélküliek ellátásáért
felelős miniszter
Hendrik De Man Szocialista
Munkaügyi és szociális miniszter Achille Delattre Szocialista
Gazdasági miniszter Philip Van Isacker Katolikus
Közlekedési, vasút, posta és távközlési miniszter Paul-Henri Spaak Szocialista
Honvédelmi miniszter Albert Devèze Liberális
Gyarmatügyi miniszter Edmond Rubbens Katolikus
Tárca nélküli miniszter Prosper Poullet Katolikus
Tárca nélküli miniszter Paul Hymans Liberális
Tárca nélküli miniszter Emile Vandervelde Szocialista

A második van Zeeland-kormány tagjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miniszteri tiszt Név Párt
Miniszterelnök Paul van Zeeland Katolikus
Külügyminiszter Paul-Henri Spaak Szocialista
Belügyminiszter August De Schryver Katolikus
Közoktatásügyi miniszter Julius Hoste Liberális
Igazságügyminiszter François Bovesse Liberális
Pénzügyminiszter Hendrik De Man Szocialista
Mezőgazdasági miniszter Hubert Pierlot Katolikus
Közmunkaügyi és munkanélküliek ellátásáért
felelős miniszter
Joseph Merlot Szocialista
Munkaügyi és szociális miniszter Achille Delattre Szocialista
Gazdasági miniszter Philip Van Isacker Katolikus
Közlekedésügyi miniszter Marcel Jaspar Liberális
Vasút, posta és távközlési miniszter Désiré Bouchery Szocialista
Honvédelmi miniszter Henri J. Denis pártonkívüli
Gyarmatügyi miniszter Edmond Rubbens Katolikus
Tárca nélküli miniszter Prosper Poullet Katolikus
Közegészségügyi miniszter Emile Vandervelde Szocialista

Változások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Paul van Zeeland című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.