Charles de Broqueville

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Charles de Broqueville
FOTO DE BROQUEVILLE.JPG
Charles de Broqueville
Dirk Van Hout gyűjteményéből (www.ars-moriendi.be)
Belgium 21. miniszterelnöke
Hivatali idő
1911. június 17.1918. június 1.
Előd François Schollaert
Utód Gérard Cooreman
Belgium miniszterelnöke
Hivatali idő
1932. október 22.1934. november 20.
Előd Jules Renkin
Utód Georges Theunis (2. hivatali idő)
Csatái első világháború

Született 1860. december 4.
Postel
Elhunyt 1940. szeptember 5. (79 évesen)
Brüsszel
Párt Belga Katolikus Párt
Választókerület Turnhout
Foglalkozás politikus
diplomata
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles de Broqueville témájú médiaállományokat.
Charles de Broqueville emlékműve Brüsszelben, az Avenue de Broqueville/laan-on

Charles Marie Pierre Albert de Broqueville gróf (1860. december 4.1940. szeptember 5.) belga politikus és államférfi volt, Belgium miniszterelnöke 1911 és 1918 között első alkalommal, majd még egyszer 1932 és 1934 között.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1860-ban született Postel-ben. 1892-ben választották meg a belga képviselőházba, amelynek 1919-ig tagja volt. 1936-ig a belga szenátus tagja volt. 1910-től 1930-ig megszakítás nélkül a belga kormányok tagja volt különféle pozíciókban:

  • Vasúti, postai és távközlési miniszter: 1910-1912
  • Hadügyminiszter: 1912-1917
  • Külügyminiszter: 1917
  • Újjáépítési miniszter: 1917-1918
  • Belügyminiszter: 1918-1919
  • Honvédelmi miniszter 1926-1930

1911. június 17-én alakította meg első kormányát. Amikor világossá vált, hogy Németország Belgium semlegességének megsértésével, az ország területén átvonulva akarja megtámadni Franciaországot, felügyelte a belga hadsereg mozgósítását.

Az 1914. augusztus 4-én meginduló német támadás előtt összeveszett I. Albert belga királlyal, aki a német határ mentén akarta összevonni a belga csapatokat, míg Broqueville - az ország semlegességét szem előtt tartva - az ország belsejében szétszórtan akarta a csapatokat állomásoztatni. Bár hadászatilag a királynak volt igaza, Broqueville felismerte, hogy Belgium csak akkor számíthat a szövetségesek segítségére, ha fenntartja semlegességének látszatát a német provokáció ellenében is.

A belga kormány a német támadás elől a franciaországi Le Havre városába menekült. A kormány tagjai balról jobbra: Prosper Poullet, A. Hubert, P. Segers, Joris Helleputte, Paul Berryer, Aloïs van de Vyvere, Émile Vandervelde, Paul Hymans, E. Brunet, Albert Joseph Goblet d’Alviella, Henry Carton de Wiart, Charles de Broqueville, Jules Renkin és Armand de Ceuninck altábornagy

A belga hadsereg ellenállása ellenére a németeket csak feltartóztatni sikerült és a belga kormánynak menekülni kellett, Franciaországba, Le Havre városába tették át székhelyüket. A háború során mindvégig nézeteltérés volt Broqueville és Albert között a semleges státuszt illetően és a háború befejezésével le is kellett mondania miniszterelnöki posztjáról, bár továbbra is a kormány tagja maradt.

Második kormányát 1932-ben alakította

Az első Broqueville-kormány tagjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miniszteri tiszt Név Párt
Miniszterelnök, vasúti, postai és távközlési miniszter Charles de Broqueville Katolikus
Külügyminiszter Julien Davignon Katolikus
Belügyminiszter Paul Berryer Katolikus
Igazságügyminiszter Henri Carton de Wiart Katolikus
Pénzügyminiszter Michel Levie Katolikus
Ipari és munkaügyi miniszter Armand Hubert Katolikus
Mezőgazdasági és közmunkaügyi miniszter Aloys van de Vijvere Katolikus
Hadügyminiszter Joseph Hellebaut pártonkívüli
Gyarmatügyi miniszter Jules Renkin Katolikus

Változások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1912. február 23.
    • Joseph Hellebaut lemond a hadügyminiszteri posztról, amit ideiglenesen Charles de Broqueville veszi át.
  • 1912. április 3.
  • 1912. november 11.
    • Aloys van de Vijvere lemond a mezőgazdasági és közmunkaügyi miniszteri posztról, helyét Joris Helleputte foglalja el.
    • Charles de Broqueville átadja a vasútügyi tárcát Aloys van de Vijvere-nek, a posta és távközlési tárcát Paul Segers-nek
    • Victor Michel lemond a hadügyminiszteri posztról, helyét Charles de Broqueville veszi át.
  • 1915. július 30.
    • Eugène Beyens-t (Katolikus Párt) kinevezik tárca nélküli miniszternek
  • 1916. január 18.
  • 1917. augusztus 4.
    • Eugène Beyens lemond a külügyminiszteri posztról, helyét Charles de Broqueville veszi át.
    • Charles de Broqueville átadja a hadmügyminiszteri tárcát Armand De Ceuninck-nak (pártonkívüli)
    • Emile Vandervelde (szocialista) polgári és katonai főszemlélő lesz.
  • 1917. október 12.
    • Paul Hymans gazdasági miniszteri tárcát kap.
  • 1918. január 1.
    • Charles de Broqueville lemond a külügyminiszteri posztról, utódja Paul Hymans. De Broqueville-t kinevezik a nemzeti újjáépítésért felelős miniszternek.
    • Paul Hymans lemond a gazdasági miniszteri posztról, utóda Prosper Poullet (katolikus)
    • Emile Brunet-t (szocialista) kinevezik tárca nélküli miniszternek.

A második Broqueville-kormány tagjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miniszteri tiszt Név Párt
Miniszterelnök és mezőgazdasági miniszter Charles de Broqueville Katolikus
Külügyminiszter Paul Hymans Liberális
Belügyminiszter Prosper Poullet Katolikus
Művészeti és tudományos miniszter Maurice Lippens Liberális
Szállítási miniszter Pierre Forthomme Liberális
Posta és távközlési miniszter François Bovesse Liberális
Igazságügyi nminiszter Paul-Emile Janson Liberális
Pénzügyminiszter Henri Jaspar Liberális
Közmunkaügyi miniszter Gustave Sap Katolikus
Ipari, munkaügyi és szociális miniszter Hendrik Heyman Katolikus
Védelmi miniszter Georges Theunis Katolikus
Gyarmatügyi miniszter Paul Tschoffen Katolikus

Változások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Charles de Broqueville című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.