Auguste Beernaert

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Auguste Marie François Beernaert
Auguste Beernaert(03).jpg
Auguste Beernaert
Belgium 15. miniszterelnöke
Hivatali idő
1884. október 26.1894. március 26.
Előd Jules Malou (2. hivatali idő)
Utód Jules de Burlet

Született 1829. július 26.
Oostend
Elhunyt 1912. október 6. (83 évesen)
Luzern
Párt Katolikus
Foglalkozás bíró
politikus
Iskolái Heidelbergi Egyetem
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Auguste Beernaert témájú médiaállományokat.

Auguste Marie François Beernaert (Oostend, 1829. július 26. - Luzern, 1912. október 6.) belga-flamand politikus, 1909-ben Paul-H.-B. d'Estournelles de Constant-nal együtt Nobel-békedíjat kapott. 1884-1894 között Belgium miniszterelnöke.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Leuveni Katolikus Egyetem jogi karát 1850-ben végezte el, az egyetemi tanulmányai után ösztöndíjasként bejárta Európa legjobb jogi egyetemeit (Berlin, Párizs, Heidelberg, Lipcse, Strasbourg). 1853-ban visszatért Ostendbe és jogászként dolgozott. 1873-ban a belga képviselőház tagjává választották 1873-1878 között közmunkaügyi miniszter volt Jules Malou miniszterelnök első kormányzása alatt. Neki köszönhető többek között a belga vasúthálózat kiépítése és az antwerpeni kikötő megnagyobbítása. 1878 és 1884 között az ellenzéki katolikus párt vezetője.

1884. október 26-án alakított kormányt II. Lipót belga király megbízásából, egyben a pénzügyminiszteri posztot is ő töltötte be. 1892. március 29. és október 31. között a külügyminiszteri tisztséget is viselte. 1885-ben aktív támogatásával jött létre a Kongói Szabadállam, amelyet a nagyhatalmak beleegyezésével II. Lipót személyes irányítása alá vont. Miniszterelnöksége során hozták meg a dolgozók jogait védő első törvényeket, illetve kiterjesztették a szavazati jogot.

1894-ben, lemondása után államminiszterré nevezték ki, majd 1895-ben megválasztották a képviselőház elnökévé. A kormányból való távozása után fellépett a rabszolgaság és a Kongói Szabadállam területén elkövetett kegyetlenségek ellen, ami miatt közvetlen összetűzésbe került a királlyal.

1903-tól 1905-ig a Nemzetközi Jogászszövetség elnökeként dolgozott. Belgium első képviselője volt az 1899-es és az 1907-es hágai békekonferenciákon. 1909-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki a nemzetközi viták tárgyalásos rendezése, valamint a rabszolgaság eltörlése terén szerzett érdemeiért.

A Beernaert-kormány tagjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miniszteri tiszt Név Párt
Külügyminiszter Joseph de Riquet de Caraman-Chimay Katolikus
Belügyminiszter Joseph Thonissen Katolikus
Igazságügyminiszter Joseph Devolder Katolikus
Pénzügyminiszter Auguste Beernaert Katolikus
LMezőgazdasági, ipari és közmunkaügyi miniszter Alphonse de Moreau Katolikus
Vasút, posta és távközlési miniszter Jules Vandenpeereboom Katolikus
Hadügyminiszter Charles Pontus pártonkívüli

Változások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Beernaert Brüsszel Boitsfort (Bosvoorde) kerületében lakott, itt van eltemetve felesége és nővére, Euphrosine Beernaert mellett. Komoly műgyűjtő volt és végrendeletében festményeit belga múzeumoknak adományozta. Oostend városában, a Marie-Joséplein téren áll emlékműve.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Auguste Beernaert témájú médiaállományokat.