Paul-Émile Janson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paul-Émile Janson
Belgium 31. miniszterelnöke
Hivatali idő
1937. november 24.1938. május 13.
Előd Paul van Zeeland
Utód Paul-Henri Spaak
Született 1872. május 30.
Brüsszel
Elhunyt 1944. március 3. (71 évesen)
Buchenwald koncentrációs tábor
Párt Liberális
Választókerület Tournai

Foglalkozás politikus
Iskolái Brüsszeli Szabadegyetem

Paul-Émile Janson (1872. május 30.1944. március 3.) belga politikus és államférfi volt, Belgium miniszterelnöke 1935 és 1937 között.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Janson 1872-ben Brüsszelben született, apja a liberális politikus, Paul Janson (1840 - 1913). A Brüsszeli Szabadegyetemen jogot tanult, Brüsszelben ügyvédi pályát kezdett és az egyetemen tanított. 1911-ben kezdte politikai pályáját, de mivel a liberális párt radikális szárnyához tartozott, nem választották meg a brüsszeli választókerületben. Az 1914-es választásokon a liberálisok Tournai városában indították, ahol a munkásosztály szavazataival megválasztották és augusztus 4-én a liberális párt színeiben a belga képviselőház tagja lett.

Pár nappal ezután Németország lerohanta Belgiumot és Janson követte a kormányt, előbb Antwerpenbe, majd később franciaországi száműzetésbe. Mivel nem tartotta morálisan megfelelő lépésnek a menekülést, visszatért Belgiumba és augusztus 22-én már otthon volt Tournai-ban, ahol különféle bizottágok tagjaként a lakosság háború alatti nélkülözését próbálta enyhíteni. A háború vége felé elkezdték az újjáépítést tervezni és ekkor javasolta a Le Havre-ba menekült kormánynak, hogy a háború után nemzeti egységkormányt alapítsanak az újjáépítés érdekében.

Első miniszteri posztját az első világháború után, Léon Delacroix katolikus-liberális-szocialista kormányában kapta, 1920. november 3-ig honvédelmi miniszter volt. Ebben a tisztségében a francia-belga katonai szövetség egyik megalkotója és belga részról az egyik aláírója volt.

Ezt követően 1927-1931 között személyes jóbarátja, Henri Jaspar kormányában, majd 1932-1934 között Charles de Broqueville kormányában igazságügyminiszter. 1935-ben a belga szenátus tagja lett, de 1936-ban, a liberálisok választási vereségét követően, elvesztette ezt a tisztséget.

Egy éves politikai kihagyás után, 1937. november 24-én kapott megbízást kormányalapításra, mivel elődei egyikének sem sikerült hosszú életú kormányokat alakítani. A Jansen-kormány is csak rövid ideig volt hivatalban: 1938. májusában le kellett mondania: az európai háborús légkör, a parlamenten belül a közösségek közöti viták, a nehéz gazdasági helyzet és a szükséges adóemelések miatt a katolikusok kiléptek a koalícióból. Rövid ideig tartó kormányzása alatt nem tudott érdemben változtatni elődei politikáján, de két fontos döntést hozott: a kulturális minisztériumon belül megalakított két, holland és francia kulturális tanácsot és bejelentette az önálló flamand középiskolák megalapítását.

A második világháború elején rövid ideig külügyminiszter volt Paul-Henri Spaak és Hubert Pierlot kormányaiban, majd később ismét az igazságügyminiszteri posztot töltötte be 1940. májusig. 1940 és 1944 között a kormány tárca nélküli minisztere. A belga emigráns kormány Londonba települése után is Franciaországban maradt, ahol a megszálló német hatóságok elől menekülve Dél-Franciaországba települt. 1943-ban Nizzában letartóztatták és a buchenwaldi koncentrációs táborba internálták. Itt halt meg 1944. március 3-án.

Nővére Marie Janson, aki 1921-ben a belga képviselőház első női tagja és Paul-Henri Spaak későbbi miniszterelnök anyja volt.

A Janson-kormány tagjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miniszteri tiszt Név Párt
Miniszterelnök Paul-Emile Janson Liberális
Külügyminiszter Paul-Henri Spaak Szocialista
Belügyminiszter Octave Dierckx Liberális
Igazságügyminiszter Charles du Bus de Warnaffe Katolikus
Pénzügyminiszter Hendrik De Man Szocialista
Mezőgazdasági miniszter Hubert Pierlot Katolikus
Közmunkaügyi miniszter Joseph Merlot Szocialista
Munkaügyi és szociális miniszter Achille Delattre Szocialista
Gazdasági és vállalkozási miniszter Philip Van Isacker Katolikus
Közoktatásügyi miniszter Julius Hoste Liberális
Közlekedésügyi miniszter Hendrik Marck Katolikus
Vasút, posta és távközlési miniszter Désiré Bouchery Szocialista
Honvédelmi miniszter Henri J. Denis pártonkívüli
Gyarmatügyi miniszter Edmond Rubbens Katolikus
Tárca nélküli miniszter Prosper Poullet Katolikus
Közegészségügyi miniszter Arthur Wauters Szocialista

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Paul-Émile Janson című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.