Camille Huysmans
| Camille Huysmans | |
 | |
| Belgium 35. miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1946. augusztus 3. – 1947. március 20. | |
| Uralkodó | III. Lipót |
| Előd | Achille Van Acker (2. hivatali idő) |
| Utód | Paul-Henri Spaak (3. hivatali idő) |
| Született | 1871. május 26. Bilzen |
| Elhunyt | 1968. február 25. (96 évesen) Antwerpen |
| Sírhely | Schoonselhof |
| Párt | BPS |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | Liège-i Egyetem |
| Díjak |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Camille Huysmans témájú médiaállományokat. | |
Jean Joseph Camille Huysmans (Bilzen, 1871. május 26. – Antwerpen, 1968. február 25.) (születési neve Camiel Hansen) belga politikus és államférfi, Belgium miniszterelnöke 1946 és 1947 között.
Élete[szerkesztés]
1871-ben született Bilzenben. A liège-i egyetemen német filozófiát tanult, majd diplomája után 1893 és 1897 között tanárként dolgozott. Tanári állása mellett visszatért az egyetemre és megszerezte doktori fokozatát is.
Már fiatalon belépett a Belga Munkáspártba, amely a Belga Szocialista Párt elődje volt. Tanári állását feladta és a párt kiadványainál volt újságíró 1904-ig, majd szakszervezeti vezető volt.
1905 és 1922 között a Második Internacionálé titkára volt, ebben a minőségében élénk levelezést folytatott többek között Leninnel és Szun Jat-szennel, az 1911-es kínai felkelés vezetőjével. Fontos szerepet töltött be a militarizmus elleni küzdelemben, 1917-ben a semleges holland és svéd szocialisták segítségével Stockholmban békekonferenciát szervezett, ahol az első világháborúban szemben álló országok szocialista pártjait próbálta rávenni a háború támogatásának befejezésére.
A szocialista politikai tevékenysége mellett a flamand mozgalom tagja volt és harcolt a flamand nyelv használatáért a Genti Egyetemen (ahol addig a francia volt az oktatás nyelve). Később, már oktatási és művészeti miniszterként törvényt terjesztett elő, amely a hollandot tette volna meg az oktatás kizárólagos nyelvének, de ezt az első világháború kitörése miatt el kellett halasztani.
A második világháború alatt Londonba emigrált és 1939–1944 között ismét a nemzetközi szocialista szervezet titkára volt. 1945-ben, hazatérése után államminiszternek nevezték ki, majd egy év múlva, 1946. augusztus 3-án alakította meg szocialista, liberális és kommunista politikusokból álló kormányát. Azonban a parlamentben nem tudott megfelelő támogatást szerezni és ezért hamarosan lemondott a kormány. A következő kormány munkájában, Paul-Henri Spaak miniszterelnöksége alatt, ismét részt vett.
Huysmans élete végéig politizált és meglehetősen nagy népszerűségnek örvendett: a 80-adik születésnapjára rendezett állami ünnepségen 100 000 fős tömeg gyűlt össze. 1968-ban Antwerpenben halt meg.
Politikusi tisztségei[szerkesztés]
- Városi tanácsos Brüsszelben (1908–1921)
- Antwerpen jegyzője (1921–1933)
- Antwerpen polgármestere (1933–1940 és 1944–1946)
- Antwerpeni városi tanácsos (1946–1968)
- A belga parlament alsóházának képviselője (1910–1965)
- A belga parlament alsóházának elnöke (1936–1939 és 1954–1958)
- Kulturális és oktatási miniszter (1925–1927)
- Miniszterelnök (1946–1947)
- Oktatási miniszter (1947–1949)
A Huysmans-kormány tagjai[szerkesztés]
| Miniszteri tiszt | Név | Párt |
|---|---|---|
| Miniszterelnök | Camille Huysmans | BSP |
| Külügyi és külkereskedelmi miniszter | Paul-Henri Spaak | PSB |
| Belügyminiszter | Auguste Buisseret | Liberális |
| Egészségügyi és családügyi miniszter | Albert Marteaux | PCB |
| Közoktatási miniszter | Herman Vos | BSP |
| Mezőgazdasági miniszter | René Lefebvre | Liberális |
| Közmunkaügyi miniszter | Jean Borremans | PCB |
| Munkaügyi és szociális miniszter | Léon-Eli Troclet | PSB |
| Közlekedésügyi miniszter | Ernest Rongvaux | PSB |
| Honvédelmi miniszter | Raoul de Fraiteur | párton kívüli |
| Gyarmatügyi miniszter | Robert Godding | Liberális |
| Jegyrendszerért felelős miniszter | Edgard Lalmand | PCB |
| Importügyi miniszter | Paul Kronacker | Liberális |
| Költségvetési miniszter | Joseph Merlot | PSB |
| Újjáépítési miniszter | Jean Terfve | PCB |
| Igazságügyi miniszter | Albert Lilar | Liberális |
| Pénzügyminiszter | Jean Vauthier | párton kívüli |
| Gazdasági miniszter | Henri Liebaert | Liberális |
| Gazdasági kapcsolatok | Paul De Groote | PSB |
A kormány érdekessége, hogy itt szerepeltek utoljára a Belga Kommunista Párt tagjai kormányzati pozíciókban.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Camille Huysmans című holland Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
