Kommunista kiáltvány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Kommunista kiáltvány első kiadása (1848)

A Kommunista Párt kiáltványa vagy röviden Kommunista kiáltvány (németül Manifest der Kommunistischen Partei, angolul Manifesto of the Communist Party, dánul Kommunistiske Manifest, oroszul Манифест коммунистической партии) Karl Marx és Friedrich Engels közös műve, mely 1848. február 15-én jelent meg (Olaszországban március 18-án). A világtörténelem legnagyobb hatású és legismertebb politikai szövegei közé tartozik. A kiáltvány a két nagy teoretikus műve, eredetileg egy titkos szervezet, a Kommunisták Szövetsége programját és céljait fogalmazta meg.

Tartalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kiáltvány szerint a társadalom proletariátusra és burzsoáziára oszlik, a két nagy osztály között pedig feloldhatatlan az ellentét, és ez az osztálynélküli társadalomhoz elvezető forradalom kirobbantója lesz.

A Kommunista kiáltvány egyetlen (kézzel írott) fönnmaradt lapja

Engels szerint az 1848-as forradalom „mindenütt a munkásosztály műve volt”. Engels Az olasz olvasóhoz című előszóban elmondja még, hogy ez a „Kiáltvány” igazságot ad a kapitalizmus eddigi forradalmi lázadásainak. A középkor végét és az újkor kezdetét 1300-ra teszi, amikor az olasz Dante is élt – ezért ő a feudalista rendszer utolsó és a kapitalista rendszer első költője. Kijelenti, hogy Itália volt az első kapitalista nemzet. 1893. február 1-jén ebben az előszóban leírta: „Ma is, mint 1300-ban, új történelmi korszak bontakozik ki”. Engels egy kérdéssel zárja ezt a részt, mégpedig azzal, hogy Olaszország megszüli-e az új Dantét, aki majd jelzi az új korszak, vagyis a proletár(munkás) korszak megszületésének időpontját.

Engels később úgy nyilatkozott, hogy a kiáltvány sokkal inkább Marx munkája, mint az övé, és a kutatók feltételezései is inkább efelé hajlanak, ugyanakkor ezzel érdekes ellentmondásban a szövegben utalások találhatóak arra, hogy több ország kommunistái együtt dolgoztak a művön.

I. Burzsoák és proletárok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kiáltvány első fejezete: a Burzsoák és proletárok, a marxista történelemfelfogást mutatja be, azt állítva, hogy: „Minden eddigi társadalom története osztályharcok története.”[1] Az ősközösségek megszűnése óta fennáll a feszültség az osztályok között. Ez az antagonisztikus ellentét az ókorban a rabszolgatartó és rabszolga, plebejus és patrícius között, a középkorban a hűbéres és a hűbérúr, céhmester és legény (inas) között. Ezek után jött létre a burzsoázia (tőkések) és a munkásság (proletárok) közti ellentét. Előbbiek a termelési eszközök tulajdonosai, utóbbiaknak azonban csupán saját munkaerejük a tulajdonuk. A megtermelt jövedelem elosztása tekintetében a burzsoák és a proletárok érdekei ellentétesek, ezért közöttük osztályharc dúl. A burzsoák kisebb létszámuk ellenére nagyobb erőforrások fölött rendelkeznek, ezért hatalmuk is nagyobb, képesek a proletariátus elnyomására.

Marx véleménye szerint a kapitalista társadalom legnagyobb problémája az elidegenedés, az elidegenedést pedig az osztály nélküli kommunista társadalom szüntetheti meg. A kommunista társadalom felé vezető út a kapitalista rend forradalmi lerombolása, majd proletárdiktatúra létrehozása, mely elvezet később a kommunista társadalomhoz. A kapitalista rend lerombolása és a kommunista társadalom megteremtése közti időszakot Marx a kommunizmus első fázisának nevezte, később Lenin ezt nevezte el szocializmusnak, ellentétben a megvalósult kommunista társadalommal, melyet Marx a kommunizmus magasabb fázisának, Lenin pedig jelző nélküli kommunizmusnak nevezett.

II. Proletárok és kommunisták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kiáltvány második fejezete: a Proletárok és kommunisták, azzal kezdődik, hogy Marx felteszi a kérdést: „Milyen viszonyban állanak a kommunisták a proletárokkal általában?” Konzekvenciaként azt írja le, hogy nem különülnek el egymástól, sőt érdekeik ugyanazok.

Továbbiakban a bérmunka, magán- és társadalomtulajdon kérdése vetődik még fel, majd a fejezet végén Marx felvázolja 10 pontban a legsürgősebb változásokat.

  1. A földtulajdon kisajátítása és a földjáradék állami kiadásokra fordítása.
  2. Erős progresszív adó.
  3. Az örökösödési jog eltörlése.
  4. Az összes emigránsok és lázadók tulajdonának elkobzása.
  5. A hitel centralizálása az állam kezében nemzeti bank révén, amely állami tőkével és kizárólagos monopóliummal rendelkezik.
  6. Az egész közlekedésügy centralizálása az állam kezében.
  7. A nemzeti gyárak, termelési szerszámok gyarapítása, a földek megművelhetővé tétele és javítása közös terv szerint.
  8. Mindenkire kiterjedő egyenlő munkakötelezettség, ipari hadseregek felállítása, különösen a mezőgazdaság számára.
  9. A mezőgazdaság és az ipar űzésének egyesítése, a város és a falu közötti ellentét[R] fokozatos megszüntetésének előmozdítása.
  10. Minden gyermek nyilvános és ingyenes nevelése. A gyermekek mai formában való gyári munkájának eltörlése. A nevelés egyesítése az anyagi termeléssel stb. stb.[1]

III. Szocialista és kommunista irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kiáltvány harmadik fejezete: a Szocialista és kommunista irodalom, megkülönbözteti a kommunizmust és a többi szocialista tant (pl. reakciós szocializmus, konzervatív vagy burzsoá szocializmus stb.). Marx és Engels az összeset rivális tannak tartotta és elvetette, mert nem támogatták a munkásosztály felemelkedését.

IV. A kommunisták viszonya a különböző ellenzéki pártokhoz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kiáltvány záró fejezete: A kommunisták viszonya a különböző ellenzéki pártokhoz, röviden kitér a kommunizmus helyzetére a különböző államokban (Lengyelország, Németország stb.) a 19. század közepén.

„Németországra irányítják a kommunisták legnagyobb figyelmüket, mert Németország polgári forradalom küszöbén áll, és mert ezt az átalakulást általában az európai civilizáció előrehaladottabb feltételei között és sokkal fejlettebb proletariátussal hajtja végre, mint Anglia a XVII. és Franciaország a XVIII. században, a német polgári forradalom tehát csak egy proletárforradalom közvetlen előjátéka lehet.”

A mű végén lévő cselekvésre buzdító felszólítás később a kommunizmus jelszava lett: „Világ proletárjai, egyesüljetek!”

Kiadások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eredeti kiadás német nyelven 1848-ban jelent meg; 1850-ben Helen MacFarlane fordította angolra. 1872 és 1890 között számos újabb kiadás látott napvilágot, közülük kiemelkedik az 1872-es német, az 1882-es orosz, az 1883-as német és az 1888-as angol: ezekhez a két szerző új előszót írt. Utóbbi már Samuel Moore fordításában, Engels segítségével készült; ma ez a leggyakrabban használt angol változat.

Karl Marx portréja 30 évvel a Kiáltvány kiadása után

Magyarországon először 1896-ban, majd 1919-ben (a Tanácsköztársaság idején) jelent meg a Kommunisták Kiáltványa címen. 1948-ban két kis részben a Marxizmus–Leninizmus Könyvtára sorozatban jelent meg, végül ugyanabban az évben megjelent a kemény fedeles kiadás is. Az ötödik kiadás az MSZMP VII. kongresszusának tiszteletére 1959-ben jelent meg.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak