Nemzeti Párt (Málta)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Partit Nazzjonalista
(Nemzeti Párt)
Adatok
Elnök Lawrence Gonzi
Elnökhelyettes Tonio Borġ

Alapítva 1926
Elődpárt Nemzeti Demokrata Párt
Máltai Politikai Unió
Székház Herbert Ganado Street, Ħamrun
Pártújság In-Nazzjon

Ideológia Kereszténydemokrácia, konzervativizmus
Politikai elhelyezkedés jobbközép
Parlamenti jelenlét 1926-tól
Nemzetközi szövetségek Kereszténydemokrata Internacionálé
Nemzetközi Demokrata Unió
EP-frakció Európai Néppárt

Málta politikai élete
Weboldala

A Nemzeti Párt (más fordításban Nacionalista Párt, máltaiul Partit Nazzjonalista) Málta két nagy pártjának egyike. 1926-ban jött létre két párt egyesüléséből. Jelenlegi elnöke Lawrence Gonzi miniszterelnök. Székhelye jelenleg Ħamrunban található. Kormányon volt 1926-1927, 1930-1933, 1950-1955, 1962-1971, 1987-1996 és 1998-2013. Az Európai Parlamentben 2 képviselője van.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A brit gyarmati időszakban az alkotmányok egyre nagyobb beleszólást biztosítottak a máltaiaknak a helyi ügyekbe. A kormányzót segítő tanácsadó testület tagjainak egy részét helyben választották, nekik idővel egyre nagyobb szavuk lett helyi ügyekben, főként pénzügyekben. A testület hamarosan két elképzelés mögé sorakozott fel: reformerek (brit-pártiak, támogatták az angol nyelvet, a gazdasági fejlesztéseket) és anti-reformerek (máltai identitást hangsúlyozták, vagy olasz-pártiak voltak, az angollal szemben az olasz nyelvet támogatták, és elleneztek szinte minden kiadást céltól függetlenül).

Utóbbiak vezetője Fortunato Mizzi jogász lett, 1905-ben pedig a hivatalos szervezetté alakult Associazione Politica Maltese (Máltai Politikai Szövetség) elnökévé választották. Halála után fia, Enrico Mizzi vette át politikai szerepét. Az első választások előtt, 1921 tavaszán számos párt alakult, Mizzi a Nemzeti Demokrata Párt (Partito Democratico Nazionale) vezetője lett, és a novemberi választásokon négy körzetben nyertek Gozón. Az 1924-es választásokon koalícióra lépett az Ignazio Panzavecchia, majd Sir Ugo Mifsud vezette Máltai Politikai Unióval (Unione Politica Maltese), és a győzelem után Mizzi a mezőgazdasági miniszteri posztot kapta meg.[1][2]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Enrico Mizzi szobra Vallettában
Edward Fenech Adami
Lawrence Gonzi

1926-ban a két kormánypárt, Mizzi Nemzeti Demokrata Pártja és Mifsud Máltai Politikai Uniója egyesült. 1927-ben ellenzékbe kényszerültek, ám az 1930-as választásokat követően Mifsud egészen az alkotmány 1933-as visszavonásáig kormányon maradt. Ezután a párt belső válságba került, amit mélyített az is, hogy több vezetőjét 1942-ben Ugandába internálták a britek. Az alkotmány újbóli bevezetése után (1947) ellenzékbe kerültek, csak 1950-ben sikerült megnyerni a választásokat, Mizzi lett Málta miniszterelnöke, ám három hónappal később meghalt.

A párt vezetését és a miniszterelnöki tisztet Ġorġ Borġ Olivier vette át tőle, és kis különbséggel sikerült megnyernie az 1951-es és az 1953-as előrehozott választásokat is. Előbbinél koalícióra lépett a Munkáspárt kilépett vezetőjével, Paul Boffával és a Máltai Munkások Pártjával (Malta Worker's Party). 1955-ben azonban már a Dom Mintoff vezette Munkáspárt nyert, és maradt hatalmon egészen az alkotmány 1958-as visszavonásáig.

A Munkáspárt meggyengülése és vitái a katolikus egyházzal oda vezettek, hogy utóbbi nyíltan a Nemzeti Párt mögé állt, amely így elsöprő többséggel nyerte meg az 1962-es választásokat. Olivier azonnal tárgyalásokat kezdett a teljes függetlenségről, és 1964. szeptember 21-én Málta önálló állam lett. 1971-ben mégis a Munkáspárt került hatalomra, és Olivier visszavonulásáig az ellenzék vezetője volt. 1977-ben Edward Fenech Adami vette át a párt vezetését. 1981-ben sikerült a szavazatok többségét megszerezni, ám a választási rendszer furcsasága miatt mégis Mintoff maradhatott hatalmon, a választási rendszert ezután átalakították úgy, hogy a legtöbb szavazatot kapott párt ne kerülhessen ki vesztesen.

A Nemzeti Pártnak 1987-ben ismét sikerült megnyernie a választásokat, és Adami lett Málta miniszterelnöke. Még ebben az évben önálló minisztériumot állított fel Gozo irányítására. 1990-ben hivatalosan kérte Málta felvételét az Európai Unióba, 1992-ben pedig elkezdődtek a csatlakozási tárgyalások. 1993-ban megreformálta a közigazgatást, az addigi 6 körzet helyett 67 helyi tanácsra osztotta az országot. Az 1996-os választásokat kis többséggel a Munkáspárt nyerte meg, ám két évvel később egy bizalmatlansági indítvány után új választásokat írtak ki, amelyen ismét a Nemzeti Párt kapta a legtöbb szavazatot. Azóta folyamatosan kormányon van.

Adami második miniszterelnöksége alatt újraindította a Munkáspárt által felfüggesztett csatlakozási tárgyalásokat, és 2004-ben Málta az EU tagja lett. Ez év márciusában Adami elindult a köztársasági elnök-választáson, ezért Lawrence Gonzi vette át a pártelnöki és miniszterelnöki posztot, amelyeket azóta is betölt. Adami 2004 és 2009 között volt köztársasági elnök. 2009-ben két képviselőt küldhettek az Európai Parlamentbe, ahol az Európai Néppárt képviselőcsoportjában foglalnak helyet.

2013. márciusában aztán elvesztették a választásokat, így 15 év után a párt ellenzékbe kényszerült.[3]

Ideológia és célkitűzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nemzeti Párt alapvetően kereszténydemokrata ideológiát vall magáénak. A máltai nemzet, a keresztény értékek, az ember méltósága, a személyes szabadság, a szolidaritás és szociális igazságosság szempontjai határozzák meg a cselekvés vonalát.

A párt célkitűzéseit így határozza meg: "A Nemzeti Párt célja a nemzet demokratikus fejlődése a máltai, keresztény és európai hagyományra épülő szabadság és szociális igazság alapjain:

  • a társadalomban mindenki egyforma lehetőségekhez jusson
  • aki hozzájárul a gazdasági fejlődéshez, azt részt vállaljon a tervezésben és a lebonyolításban is, és részt kapjon annak előnyeiből és hasznából
  • a munkalehetőségek és a kulturális életet elősegítő helyszínek folyamatosan fejlődjenek
  • megtenni a lehető legtöbbet a békéért és az igazságosságért a világban, különös tekintettel a Földközi-tenger régiójára, amely különböző civilizációk találkozásának színtere"

Vezetők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pártelnökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Enrico Mizzi (1926-1950)
  • Ġorġ Borġ Olivier (1950-1977)
  • Edward Fenech Adami (1977-2004)
  • Lawrence Gonzi (2004-)

Nemzeti Párti miniszterelnökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Enrico Mizzi (1950. szeptember-december)
  • Ġorġ Borġ Olivier (1950-1955, 1962-1971)
  • Edward Fenech Adami (1987-1996, 1998-2004)
  • Lawrence Gonzi (2004-2013)

Média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A párthoz kapcsolódó médiumok a Net Television tévéadó, a Radio 101, valamint az In-Nazzjon és az il-Mument lapok.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Blouet (1981), i. m. 160. old.
  2. Blouet (1981), i. m. 183-184. old.
  3. General elections map”, Times of Malta, 2013. március 11. (angol nyelvű) 

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Partit Nazzjonalista (hivatalos honlap) (máltai és angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. július 29.)
  • Blouet, Brian. The story of Malta, 3. kiadás (angol nyelven), Malta: Progress Press Co. (1981)