Bolognai folyamat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A bolognai folyamat az Európai Felsőoktatási Térség létrehozását célzó független, kormányközi reformfolyamat.

A létrehozandó Európai Felsőoktatási Térség elé tűzött célok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • megkönnyíteni a jelenlegi és a végzett hallgatók, valamint a felsőoktatásban dolgozó oktatók és kutatók mobilitását;
  • felkészíteni a hallgatókat későbbi szakmai pályafutásukra, a demokratikus társadalmi életben aktív állampolgárként való részvételre, támogatni személyes fejlődésüket;
  • széles hozzáférést biztosítani magas színvonalú, demokratikus alapelveken és tudomány szabadságán alapuló felsőoktatáshoz.

A bolognai folyamat a Bolognai Nyilatkozatról kapta a nevét, amelyet huszonkilenc európai ország felsőoktatásért felelős minisztere írt alá az olaszországi Bologna városában, 1999. június 19-én. Mára negyvenhat ország csatlakozott hozzá, amelyek mindegyike aláírója az Európa Tanács Európai Kulturális Egyezményének is, és elkötelezett az Európai Felsőoktatási Térség céljai mellett. A bolognai folyamat fontos jellemzője és sikerének kulcsa, hogy az egyes országok kormányzata mellett részt vesz benne az Európai Bizottság, az Európa Tanács, az UNESCO CEPES (az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szakosított Szervezetének Európai Felsőoktatási Központja), valamint a felsőoktatási intézmények, a hallgatók, a felsőoktatásban dolgozó oktatók és kutatók, a munkaadók és a minőségbiztosítási ügynökségek képviselői.

Amiről a bolognai folyamat keretében megvalósuló reformok szólnak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bolognai folyamat keretében olyan, a szélesebb társadalom szempontjából jelentős területeken is folyik munka, mint a felsőoktatás és a kutatás-fejlesztés/innováció közötti kapcsolatok, a méltányos részvétel a felsőoktatásban és az egész életen át tartó tanulás.

A bolognai folyamat keretein belül több magas szintű értekezletre is sor került, ezeket mindig a vendéglátó ország kormánya szervezték: 2001Prága, 2003Berlin, 2005Bergen, 2007-London; 2009-Leuven és 2010-Bécs-Budapest.

Képzési szerkezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alapvető keretrendszer három szintre tagolódik, három egymásra épülő oklevéllel (diplomával), amelyek bachelor (alapképzés), masters (mesterképzés) és doktori fokozathoz vezetnek.

Ezek többnyire 3-4, 1,5-2, illetve 3 évet vesznek igénybe, de a pontos időtartamok nincsenek rögzítve, az egyes szintek befejezése a megszerzett kreditek számától függ.

Hatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

lásd: Magyarország oktatási rendszere