Bukarest
| Bukarest (București) | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Fejlesztési régió | Bukarest-Ilfov fejlesztési régió | ||
| Polgármester | Sorin Oprescu | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 1 677 985 fő (2011. okt 20.)[1] +/- | ||
| Népsűrűség | 12411 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 60-90 m | ||
| Terület | 228 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Koordináták: é. sz. 44° 23′, k. h. 26° 10′ | |||
| é. sz. 44° 23′, k. h. 26° 10′ | |||
| Bukarest weboldala | |||
Bukarest (románul București) Románia fővárosa, politikai, ipari, kereskedelmi és kulturális központja.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Bukarest Románia délkeleti részében fekszik, a Dâmbovița folyó két partján, a Dunától északra 68 km és a Fekete-tengertől nyugatra 280 km távolságra. A város a Vlăsiei-síkságon (Câmpia Vlăsiei) fekszik, amely a Román alföld része. Keletre található a Bărăgan síkság, nyugatra a Găvanu Burdea síkság, délre pedig a Burnazului síkság. A Bukarest környéki síkvidéket Bukaresti síkságnak (Câmpia Bucureștiului) is szokták nevezni.
Geológiája és geomorfológiája [szerkesztés]
A Bukaresti síkság a negyedkorban alakult ki tengeri regressziók eredményeként, ami a Kárpátok és Szubkárpátok kiemelkedését követte. Az alluviális síkvidéken a pleisztocénben vastag löszrétegek rakódtak le. A terület a holocénben ismét megemelkedett. Ebben az időszakban alakultak ki a síkságot átszelő folyók völgyei, amelyek helyenként mélyen bevágódnak a löszrétegekbe ezáltal tagolva a területet. A síkság magassága 100–115 m körül van az északnyugati részen és 50–60 m körül a délkeleti részen, a Dâmbovița partvidékén. Bukarest 80–90 m tengerszint feletti magasságon fekszik.
A síkságot az átszelő folyók több részre tagolták. Az északi rész a Băneasa síkság, amely a Colentina folyótól északra fekszik, ezt követi a Colentina folyó völgye. A folyó szabályozását követően számos gyűjtőtó alakult ki területén, amelyek meghatározzák Bukarest északi részének geomorfológiai arculatát. Ezek a Plumbuita, Ostrov, Dobroești és Pantelimon tavak. A Colentina-síkság vagy Giulești-Floreasca síkság (Câmpul Colentinei) adja a város területének 36%-át. Déli irányban a Dâmbovița völgye követi. A folyó völgye szabályozva van, ennek következtében az egykori homokvonulatok, szigetek eltűntek. A folyótól délre néhány alacsonyabb halom található: Uranus-Mihai Vodă, Dealul Mitropoliei, Colina Radu Vodă, Movila Mare. A Dâmbovița folyótól délre fekvő geomorfológiai egység a Cotroceni-Berceni vagy Cotroceni-Văcărești síkság.
Éghajlata [szerkesztés]
A város éghajlata a mérsékelt kontinentális. A tavasz és az ősz rövid ideig tart, a nyár általában már április végén beköszönt. A legmelegebb hónap július, amikor a maximális hőmérséklet 40 °C fölé is emelkedhet. A bukaresti tél általában december első hetében kezdődik, a nagyobb havazások is erre a hónapra tehetők. Ez a hónap rendszerint csapadékos, ködös, ám a hőmérséklet alig csökken -3 °C alá. A leghidegebb hónap január.
| Bukarest éghajlati jellemzői | |||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
| Rekord max. hőmérséklet (°C) | 16,0 | 20,0 | 29,0 | 32,0 | 37,0 | 37,0 | 39,0 | 41,0 | 39,0 | 35,0 | 24,0 | 18,0 | 41,0 |
| Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 1,5 | 4,1 | 10,5 | 18,0 | 23,3 | 26,8 | 28,8 | 28,5 | 24,6 | 18,0 | 10,0 | 3,8 | 16,5 |
| Átlagos min. hőmérséklet (°C) | −5,5 | −3,3 | 0,3 | 5,6 | 10,5 | 14,0 | 15,6 | 15,0 | 11,1 | 5,7 | 1,6 | −2,6 | 5,7 |
| Rekord min. hőmérséklet (°C) | −32,0 | −26,0 | −19,0 | −4,0 | 0,0 | 5,0 | 8,0 | 7,0 | 0,0 | −6,0 | −14,0 | −23,0 | −32,0 |
| Átl. csapadékmennyiség (mm) | 40 | 36 | 38 | 46 | 70 | 77 | 64 | 58 | 42 | 32 | 49 | 43 | 595 |
| Havi napsütéses órák száma | 61 | 85 | 155 | 180 | 248 | 270 | 341 | 310 | 240 | 155 | 60 | 62 | 2167 |
| Forrás: worldweather.org | |||||||||||||
Vízrajza [szerkesztés]
Bukarestet két folyó szeli át, a Dâmbovița és a Colentina, mindkettő északnyugat-délkelet folyásirányú. Mindkét folyó medre szabályozva van. Az város északi részét átszelő Colentina rendezésekor és a környék mocsaras területeinek felszámolása során számos gyűjtőtavat hoztak létre, ezek közül a legjelentősebbek a Herăstrău, Tei és Floreasca tavak. 1984-ben Nicolae Ceaușescu elrendelte egy csatorna megépítését, amely összekötötte volna a várost a Dunával és ezáltal Bukarest kikötői szerephez is jutott volna. A felmérések szerint az 1989-es forradalomig a csatorna mintegy 70%-a készült el.
Története [szerkesztés]
A legenda szerint Bukarestet egy Bucur nevű pásztor alapította. Ezt a legendát először 1761-ben egy ferences szerzetes, Blasius Kleiner jegyezte fel. A történet szerint a pásztor egy templomot emelt, amely napjainkban is nevét viseli, de a vizsgálatok kimutatták, hogy a templom csak 1743 körül épült. A legenda alapját az képezi, hogy Bukarest román nevének (București) elemei a román „bucurie” (boldogság) és "-esti" (településnév-képző, az -escu többesszáma) szavak. Egy másik legenda szerint a várost Negru Vodă alapította. Erről a legendáról először a raguzai Giacomo di Pietro Luccari tesz említést, aki Vitéz Mihály uralkodása alatt járta be Havasalföldet és állított össze egy részletes monográfiát az országról.[2]
Hivatalos dokumentumok először 1459. szeptember 20-án említik, nevezetesen egy Vlad Țepes fejedelem által aláírt dokumentum erősít meg javaiban egy bukaresti gazdát. Egy 1460-ból származó fejedelmi dokumentum castro fluvii Dombovicha néven említi, míg 1461-ben castro Bokoresth néven szerepel.[3]
Mircea Ciobanu megrendelésére 1558 és 1559 között újjáépült a Curtea Veche (Régi Fejedelmi Udvar) és megépült a Biserica Domnească (Fejedelmi Templom), Bukarest első jelentősebb építményei. Mindkettő számottevően megrongálódott a XVII.-XVIII. századi törökjárások, földrengések, tűzvészek során; az udvar romjaiban jelenleg múzeum működik, a templomot többször újjáépítették és jelenleg a város legrégebbi épületeként tartják számon.
Fővárosként először 1659-ben említik, Gheorghe Ghica uralkodása alatt, ekkor kezdődik a város igazi fejlődése. Megjelentek az első kövezett utak (1661), megalapították az első felsőoktatási intézményt, az Academia Domnească-t (Fejedelmi Iskola, 1694) és felépült a Mogoșoaia-palota (1698), ahol ma a Brâncoveanu-múzeum található.
Mihai Cantacuzino támogatásával 1704-ben megépült a Colțea kórház. Rövid időn belül Bukarestet is ellepik a mesterek, létrejönnek az első céhek. Míg 1798-ban még csak 30 030 lakost számláltak, 1831-ben ez a szám megduplázódott. Megjelennek az első közérdekű építmények, mint a Nemzeti Színház és a Cișmigiu Park. A város 1862-ben vált az 1859-ben egyesített Románia fővárosává.[4]
Miután 1916 augusztusában Románia hadat üzent a központi hatalmaknak, az osztrák-magyar és német csapatok december 6-án elfoglalták Bukarestet. 1918 tavaszán Románia különbékét kért, és kötött. A második világháborúban a város nem került ostrom alá, így kevesebbet szenvedett, a szovjet csapatok a román átállás miatt ellenállás nélkül szállhatták meg.
1956 novemberében a diákok kommunizmus-ellenes megmozdulásokat szerveztek, de a katonaság leverte és megtorolta az akciót. 1989 decemberében a forradalom végigsöpört Románián, és a bukarestiek megdöntötték Ceaușescu diktatúráját.
Építkezések Nicolae Ceaușescu diktatúrája idején [szerkesztés]
A hírhedt román diktátor szívügyének tekintette a főváros arculatának átformálását. Bukarest belvárosának ötszáz hektárját eldózeroltatta (az emberiség történelmében feljegyzett legnagyobb méretű, békeidő-beli városrombolás), hogy helyébe észak-koreai mintára a rendszerének kedves szocialista realista stílusúnak nevezett, de valójában neoklasszicista új városközpontot építsen.
A város közepén mesterséges dombon épült fel a gigantikus Köztársasági Palota, más elnevezéssel a Nép Háza (Casa Poporului), jelenleg a Parlament Palotája, melyet Ceaușescu saját rezidenciájának szánt. Jelenleg ez az épület ad otthont a Képviselőháznak, a Szenátusnak és az Alkotmánybíróságnak. Az épületet a Guiness rekordok könyve is jegyzi: ez a világon a második legnagyobb épület, a Pentagon után, 330.000 m2 alapterületű. A palotától a párizsi Champs-Élysées-nél is szélesebb sugárút (Victoria Socialismului, jelenleg Bulevardul Unirii) indul keleti irányba, az ennek mentén felhúzott panelekbe a pártállami elit költözhetett.
A forradalom kitörése miatt számos grandomán épület-kezdemény befejezetlenül maradt és jelenleg is üresen áll (Nemzeti Könyvtár, Ifjúsági Ház, Szocializmus Múzeuma / Rádió Ház, piac-komplexumok stb).
Címerek [szerkesztés]
Lakosság [szerkesztés]
A városnak 2006-ban 2,3 millió lakosa volt. A népességnövekedés -0,7%. 11,6%-a a lakosságnak 15 év alatti, 5,9%-a 75 év feletti. Nemzetiség szerint a lakosság 97%-a román, 1,4%-a roma, 0,3%-a magyar, 0,5% egyéb.
Az utolsó hivatalos népszámlálás szerint 2011-ben 1,67 millió állandó lakosa volt a városnak. A lakosság 99%-a hívő, ezen belül 95% ortodox, 1% római katolikus, a többiek más kisebb felekezetek hívei. Nemzetiségi szempontból a lakosság 98%-a román, a magyarok, cigányok és törökök száma meghaladja az ezer főt.
Magyar közösség [szerkesztés]
A bukaresti magyarok száma hivatalosan 5800 fő, de becslések szerint létszámuk tíz-húszezer főre tehető, ezen felül több ezer magyar köztisztviselő, politikus, illetve újságíró dolgozik itt. A városban működik a magyar tannyelvű Ady Endre Elméleti Líceum (régi nevén 33-as ipari líceum); az egyetemen hungarológiai tanszék is működik. Itt jelenik meg az Új Magyar Szó c. napilap, illetve a Bukaresti Közlöny. Az RTV heti 5 órás magyar műsort készít, a Bukaresti Rádió napi egy órás magyar adást sugároz. A magyar kultúra terjesztését a Magyar Kulturális Intézet, illetve a Petőfi Sándor Művelődési Ház is biztosítja. Magyar amatőr színjátszók is működnek Petőfi Színkör néven, újabban amatőr néptánc csoport is létrejött Bercsényi Baráti Tánckör néven. A Bărăția római katolikus templomban heti kétszer magyarul miséznek. A Calvineum és a Szőlőskerti református templomokban hetente többször tartanak magyar nyelvű istentiszteletet. Bukarest 2004-ig magyar képviselővel rendelkezett a román parlamentben.
Híres magyarok [szerkesztés]
- Itt született 1935-ben Kovács Júlia Ibolya biokémikus.
Oktatás [szerkesztés]
Bukarestben számos állami vagy magán felsőoktatási intézmény van. A képzési kínálat teljesnek mondható.
Testvérvárosai [szerkesztés]
Chișinău, Moldova
Budapest, Magyarország (1997)
Moszkva, Oroszország
Róma, Olaszország
London, Nagy-Britannia
Szófia, Bulgária
Athén, Görögország
Ankara, Törökország
Isztambul, Törökország
Ammán, Jordánia (1999)
Atlanta, USA (1994)
Peking, Kína (2005)
Hannover, Németország
Nicosia, Ciprus
Események [szerkesztés]
- 1459 Először említik hivatalos dokumentumban Bukarestet
- 1465 Radu cel Frumos fejedelem rezidenciája lett
- 1659 Gheorghe Ghica Havasalföld fővárosává tette
- 1661 Megjelentek az első kövezett utak
- 1808 Megnyílt a Hanul lui Manuc fogadó, itt írják alá 1812-ben a török–orosz paktumot
- 1847 A város egyharmadát tűzvész pusztítja el
- 1869 Megnyílt az első vasúti pályaudvar (Gara Filaret)
- 1872 Üzembe helyezték az első villamost
- 1912 Megnyílt a Băneasa (ma Aurel Vlaicu) repülőtér
- 1916 A német hadsereg elfoglalja a várost, és csak két év múlva hagyja el
- 1922 Megépült a Diadalív (Arcul de Triumf)
- 1929 Elindul az első rendszeres rádióadás
- 1936 Elkészült a Herăstrău park mintegy 187 ha. területen, mellette pedig a Falumúzeum, a világ első etnográfiai múzeumainak egyike
- 1944 A II. világháborúból való kiugrás után a román csapatok megtisztítják a várost a német csapatoktól. Helyükre szovjetek érkeznek, akik csak 1958-ban hagyják el az ország területét
- 1954 Megnyílt a Román Operaház
- 1956 Szilveszterkor sugározták az első román tévéadást
- 1968 Megnyílt az Otopeni (ma Henri Coandă) repülőtér
- 1977 A Richter-skálán 7,2 fokozatú földrengés elpusztította a főváros történelmi központjának nagy részét
- 1979 Megépült az első metróvonal
Kultúra [szerkesztés]
Múzeumok [szerkesztés]
Képek [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- ↑ COMUNICAT DE PRESĂ privind rezultatele provizorii ale Recensământului Populaţiei şi Locuinţelor – 2011 (román nyelven) (pdf) pp. 1. Comisia Centrală pentru Recensământul Populaţiei şi Locuinţelor 2011, 2012. február 2. (Hozzáférés: 2012. február 9.)
- ↑ Colfescu, Silvia. Scurtă povestire, București (román nyelven), 6. o
- ↑ Parusi, Gheorghe. Cronologia Bucureștilor (román nyelven), 9. o
- ↑ National Geographic-A román nemzeti ünnep, az Egyesítés (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2008. október 12.)
- Ádám László, Belia György et al.: Románia. Budapest : Panoráma, 1979. Bukarest lásd 290-339. p. ill. ISBN 963-243-172-3
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Bukaresti képek
- Románia és Bukarest építészete, útleírás
- Bukaresti webcam
- Site-ul miculparis.ro – Minden Bukarestről
- www.bucharest-guide.ro – Bukarest guide
- Bukaresti képeslapok
- Bukarest látnivalók
- Romániai ingatlan.lap.hu - linkgyűjtemény
|
||||||||||

