Bukarest

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bukarest (București)
Bucharest collage.jpg
Bukarest címere
Bukarest címere
Bukarest zászlaja
Bukarest zászlaja
Közigazgatás
Ország  Románia
Fejlesztési régió Bukarest-Ilfov fejlesztési régió
Polgármester Sorin Oprescu
SIRUTA-kód 179132
Népesség
Népesség 1 883 425 fő (2011)[2] +/-
Község népessége 1 883 425 fő (2011. október 31.)[1]
Népsűrűség 12411 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 60-90 m
Terület 228 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Bukarest (Románia)
Bukarest
Bukarest
Pozíció Románia térképén
é. sz. 44° 23′, k. h. 26° 10′Koordináták: é. sz. 44° 23′, k. h. 26° 10′
Bukarest weboldala

Bukarest (románul București) Románia fővárosa, politikai, ipari, kereskedelmi és kulturális központja.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bukarest Románia délkeleti részében fekszik, a Dâmbovița folyó két partján, a Dunától északra 68 km és a Fekete-tengertől nyugatra 280 km távolságra. A város a Vlăsiei-síkságon (Câmpia Vlăsiei) fekszik, amely a Román alföld része. Keletre található a Bărăgan síkság, nyugatra a Găvanu Burdea síkság, délre pedig a Burnazului síkság. A Bukarest környéki síkvidéket Bukaresti síkságnak (Câmpia Bucureștiului) is szokták nevezni.

Geológiája és geomorfológiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bukaresti síkság a negyedkorban alakult ki tengeri regressziók eredményeként, ami a Kárpátok és Szubkárpátok kiemelkedését követte. Az alluviális síkvidéken a pleisztocénben vastag löszrétegek rakódtak le. A terület a holocénben ismét megemelkedett. Ebben az időszakban alakultak ki a síkságot átszelő folyók völgyei, amelyek helyenként mélyen bevágódnak a löszrétegekbe ezáltal tagolva a területet. A síkság magassága 100–115 m körül van az északnyugati részen és 50–60 m körül a délkeleti részen, a Dâmbovița partvidékén. Bukarest 80–90 m tengerszint feletti magasságon fekszik.

A síkságot az átszelő folyók több részre tagolták. Az északi rész a Băneasa síkság, amely a Colentina folyótól északra fekszik, ezt követi a Colentina folyó völgye. A folyó szabályozását követően számos gyűjtőtó alakult ki területén, amelyek meghatározzák Bukarest északi részének geomorfológiai arculatát. Ezek a Plumbuita, Ostrov, Dobroești és Pantelimon tavak. A Colentina-síkság vagy Giulești-Floreasca síkság (Câmpul Colentinei) adja a város területének 36%-át. Déli irányban a Dâmbovița völgye követi. A folyó völgye szabályozva van, ennek következtében az egykori homokvonulatok, szigetek eltűntek. A folyótól délre néhány alacsonyabb halom található: Uranus-Mihai Vodă, Dealul Mitropoliei, Colina Radu Vodă, Movila Mare. A Dâmbovița folyótól délre fekvő geomorfológiai egység a Cotroceni-Berceni vagy Cotroceni-Văcărești síkság.

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város éghajlata a mérsékelt kontinentális. A tavasz és az ősz rövid ideig tart, a nyár általában már április végén beköszönt. A legmelegebb hónap július, amikor a maximális hőmérséklet 40 °C fölé is emelkedhet. A bukaresti tél általában december első hetében kezdődik, a nagyobb havazások is erre a hónapra tehetők. Ez a hónap rendszerint csapadékos, ködös, ám a hőmérséklet alig csökken -3 °C alá. A leghidegebb hónap január.


Bukarest éghajlati jellemzői
Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec. Év
Rekord max. hőmérséklet (°C) 16,0 20,0 29,0 32,0 37,0 37,0 39,0 41,0 39,0 35,0 24,0 18,0 41,0
Átlagos max. hőmérséklet (°C) 1,5 4,1 10,5 18,0 23,3 26,8 28,8 28,5 24,6 18,0 10,0 3,8 16,5
Átlagos min. hőmérséklet (°C) −5,5 −3,3 0,3 5,6 10,5 14,0 15,6 15,0 11,1 5,7 1,6 −2,6 5,7
Rekord min. hőmérséklet (°C) −32,0 −26,0 −19,0 −4,0 0,0 5,0 8,0 7,0 0,0 −6,0 −14,0 −23,0 −32,0
Átl. csapadékmennyiség (mm) 40 36 38 46 70 77 64 58 42 32 49 43 595
Havi napsütéses órák száma 61 85 155 180 248 270 341 310 240 155 60 62 2167
Forrás: worldweather.org
A Dâmbovița Bukarestnél

Vízrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bukarestet két folyó szeli át, a Dâmbovița és a Colentina, mindkettő északnyugat-délkelet folyásirányú. Mindkét folyó medre szabályozva van. Az város északi részét átszelő Colentina rendezésekor és a környék mocsaras területeinek felszámolása során számos gyűjtőtavat hoztak létre, ezek közül a legjelentősebbek a Herăstrău, Tei és Floreasca tavak. 1984-ben Nicolae Ceaușescu elrendelte egy csatorna megépítését, amely összekötötte volna a várost a Dunával és ezáltal Bukarest kikötői szerephez is jutott volna. A felmérések szerint az 1989-es forradalomig a csatorna mintegy 70%-a készült el.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legenda szerint Bukarestet egy Bucur nevű pásztor alapította. Ezt a legendát először 1761-ben egy ferences szerzetes, Blasius Kleiner jegyezte fel. A történet szerint a pásztor egy templomot emelt, amely napjainkban is nevét viseli, de a vizsgálatok kimutatták, hogy a templom csak 1743 körül épült. A legenda alapját az képezi, hogy Bukarest román nevének (București) elemei a román „bucurie” (boldogság) és "-esti" (településnév-képző, az -escu többesszáma) szavak. Egy másik legenda szerint a várost Negru Vodă alapította. Erről a legendáról először a raguzai Giacomo di Pietro Luccari tesz említést, aki Vitéz Mihály uralkodása alatt járta be Havasalföldet és állított össze egy részletes monográfiát az országról.[3]

Hivatalos dokumentumok először 1459. szeptember 20-án említik, nevezetesen egy Vlad Țepes fejedelem által aláírt dokumentum erősít meg javaiban egy bukaresti gazdát. Egy 1460-ból származó fejedelmi dokumentum castro fluvii Dombovicha néven említi, míg 1461-ben castro Bokoresth néven szerepel.[4]

Mircea Ciobanu megrendelésére 1558 és 1559 között újjáépült a Curtea Veche (Régi Fejedelmi Udvar) és megépült a Biserica Domnească (Fejedelmi Templom), Bukarest első jelentősebb építményei. Mindkettő számottevően megrongálódott a XVII.-XVIII. századi törökjárások, földrengések, tűzvészek során; az udvar romjaiban jelenleg múzeum működik, a templomot többször újjáépítették és jelenleg a város legrégebbi épületeként tartják számon.

Fővárosként először 1659-ben említik, Gheorghe Ghica uralkodása alatt, ekkor kezdődik a város igazi fejlődése. Megjelentek az első kövezett utak (1661), megalapították az első felsőoktatási intézményt, az Academia Domnească-t (Fejedelmi Iskola, 1694) és felépült a Mogoșoaia-palota (1698), ahol ma a Brâncoveanu-múzeum található.

Bukarest 1927-ben

Mihai Cantacuzino támogatásával 1704-ben megépült a Colțea kórház. Rövid időn belül Bukarestet is ellepik a mesterek, létrejönnek az első céhek. Míg 1798-ban még csak 30 030 lakost számláltak, 1831-ben ez a szám megduplázódott. Megjelennek az első közérdekű építmények, mint a Nemzeti Színház és a Cișmigiu Park. A város 1862-ben vált az 1859-ben egyesített Románia fővárosává.[5]

Miután 1916 augusztusában Románia hadat üzent a központi hatalmaknak, az osztrák-magyar és német csapatok december 6-án elfoglalták Bukarestet. 1918 tavaszán Románia különbékét kért, és kötött. A második világháborúban a város nem került ostrom alá, így kevesebbet szenvedett, a szovjet csapatok a román átállás miatt ellenállás nélkül szállhatták meg.

1956 novemberében a diákok kommunizmus-ellenes megmozdulásokat szerveztek, de a katonaság leverte és megtorolta az akciót. 1989 decemberében a forradalom végigsöpört Románián, és a bukarestiek megdöntötték Ceaușescu diktatúráját.

Építkezések Nicolae Ceaușescu diktatúrája idején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hírhedt román diktátor szívügyének tekintette a főváros arculatának átformálását. Bukarest belvárosának ötszáz hektárját eldózeroltatta (az emberiség történelmében feljegyzett legnagyobb méretű, békeidőbeli városrombolás), hogy helyébe észak-koreai mintára a rendszerének kedves szocialista realista stílusúnak nevezett, de valójában neoklasszicista új városközpontot építsen.

A város közepén mesterséges dombon épült fel a gigantikus Köztársasági Palota, más elnevezéssel a Nép Háza (Casa Poporului), jelenleg a Parlament Palotája, melyet Ceaușescu saját rezidenciájának szánt[6]. Jelenleg ez az épület ad otthont a Képviselőháznak, a Szenátusnak és az Alkotmánybíróságnak. Az épületet a Guiness rekordok könyve is jegyzi: ez a világon a második legnagyobb épület, a Pentagon után, 330.000 m2 alapterületű. A palotától a párizsi Champs-Élysées-nél is szélesebb sugárút (Victoria Socialismului, jelenleg Bulevardul Unirii) indul keleti irányba, az ennek mentén felhúzott panelekbe a pártállami elit költözhetett.

A forradalom kitörése miatt számos grandomán épület-kezdemény befejezetlenül maradt és jelenleg is üresen áll (Nemzeti Könyvtár, Ifjúsági Ház, Szocializmus Múzeuma / Rádió Ház, piac-komplexumok stb).

Címerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városnak 2006-ban 2,3 millió lakosa volt. A népességnövekedés -0,7%. 11,6%-a a lakosságnak 15 év alatti, 5,9%-a 75 év feletti. Nemzetiség szerint a lakosság 97%-a román, 1,4%-a roma, 0,3%-a magyar, 0,5% egyéb.

Az utolsó hivatalos népszámlálás szerint 2011-ben 1,67 millió állandó lakosa volt a városnak. A lakosság 99%-a hívő, ezen belül 95% ortodox, 1% római katolikus, a többiek más kisebb felekezetek hívei. Nemzetiségi szempontból a lakosság 98%-a román, a magyarok, cigányok és törökök száma meghaladja az ezer főt.

Magyar közösség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bukaresti magyarok száma hivatalosan 5800 fő, de becslések szerint létszámuk tíz-húszezer főre tehető, ezen felül több ezer magyar köztisztviselő, politikus, illetve újságíró dolgozik itt. A városban működik a magyar tannyelvű Ady Endre Elméleti Líceum (régi nevén 33-as ipari líceum); az egyetemen hungarológiai tanszék is működik. Itt jelenik meg az Új Magyar Szó c. napilap, illetve a Bukaresti Közlöny. 2013. novemberétől itt szerkesztik a Brassói Lapok havi mellékleteként megjelenő Bukaresti Magyar Élet című lapot. Az RTV heti 5 órás magyar műsort készít, a Bukaresti Rádió napi egy órás magyar adást sugároz. A magyar kultúra terjesztését a Magyar Kulturális Intézet, illetve a Petőfi Sándor Művelődési Ház is biztosítja. Magyar amatőr színjátszók is működnek Petőfi Színkör néven, újabban amatőr néptánc csoport is létrejött Bercsényi Baráti Tánckör néven. A Bărăția római katolikus templomban heti kétszer magyarul miséznek. A Calvineum és a Szőlőskerti református templomokban hetente többször tartanak magyar nyelvű istentiszteletet. Bukarest 2004-ig magyar képviselővel rendelkezett a román parlamentben.

Híres magyarok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Piata Universitatii (Egyetem Tér)

Bukarestben számos állami vagy magán felsőoktatási intézmény van. A képzési kínálat teljesnek mondható.

Testvérvárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Események[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bukaresti Bulevardul Unirii (Egyesülés útja), mintája a párizsi Champs Elysee
A parlament épülete este
  • 1459 Először említik hivatalos dokumentumban Bukarestet
  • 1465 Radu cel Frumos fejedelem rezidenciája lett
  • 1659 Gheorghe Ghica Havasalföld fővárosává tette
  • 1661 Megjelentek az első kövezett utak
  • 1808 Megnyílt a Hanul lui Manuc fogadó, itt írják alá 1812-ben a török–orosz paktumot
  • 1847 A város egyharmadát tűzvész pusztítja el
  • 1869 Megnyílt az első vasúti pályaudvar (Gara Filaret)
  • 1872 Üzembe helyezték az első villamost
  • 1912 Megnyílt a Băneasa (ma Aurel Vlaicu) repülőtér
  • 1916 A német hadsereg elfoglalja a várost, és csak két év múlva hagyja el
  • 1922 Megépült a Diadalív (Arcul de Triumf)
  • 1929 Elindul az első rendszeres rádióadás
  • 1936 Elkészült a Herăstrău park mintegy 187 ha. területen, mellette pedig a Falumúzeum, a világ első etnográfiai múzeumainak egyike
  • 1944 A II. világháborúból való kiugrás után a román csapatok megtisztítják a várost a német csapatoktól. Helyükre szovjetek érkeznek, akik csak 1958-ban hagyják el az ország területét
  • 1954 Megnyílt a Román Operaház
  • 1956 Szilveszterkor sugározták az első román tévéadást
  • 1968 Megnyílt az Otopeni (ma Henri Coandă) repülőtér
  • 1977 A Richter-skálán 7,2 fokozatú földrengés elpusztította a főváros történelmi központjának nagy részét
  • 1979 Megépült az első metróvonal

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Falumúzeum Bukarestben

Múzeumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bukarest múzeumainak listája

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. Colfescu, Silvia. Scurtă povestire, București (román nyelven), 6. o 
  4. Parusi, Gheorghe. Cronologia Bucureștilor (román nyelven), 9. o 
  5. National Geographic-A román nemzeti ünnep, az Egyesítés (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2008. október 12.)
  6. Anca Petrescu, a Nép Házának vezető tervező építésze 2012-ben azt nyilatkozta az Associeted Press hírügynökségnek, hogy az épület megtervezéséhez nem észak-koreai mintát vett alapul, hanem a a Buckingham-palotából és a versailles-i kastélyból merített ihletet. Lásd: Elhunyt Ceausescu gigantikus palotájának tervezője. Múlt-kor.hu 2013. október 31.
  • Ádám László, Belia György et al.: Románia. Budapest : Panoráma, 1979. Bukarest lásd 290-339. p. ill. ISBN 963-243-172-3

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikitravel
A Wikitravel tartalmaz Bukarest témájú leírást.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bukarest témájú médiaállományokat.
Wiktionary-logo-hu.png
Nézd meg a bukarest címszót a Wikiszótárban!