Bărăgan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Bărăgan egy földrajzi tájegység Romániában, a Román-alföld keleti részén. A régió történelmi szempontból az 1950-es években tett szert hírnévre, mikor a Gheorghe Gheorghiu-Dej által vezetett kommunista rendszer ide deportáltatta az "ellenséges elemeknek" nyilvánított személyeket, valamint a Jugoszláviával való 1948-as szakítás után a két ország közötti határrégió elsősorban szerb és sváb lakosságát.

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bărăgan elhelyezkedése Románián belül.

A Bărăgan Románia déli részén, a Román-alföld keleti részén helyezkedik el. Délen és keleten a Duna árterülete határolja, északon a Bodza és Călmățui folyók. Nyugati irányban nincs természetes határa. A Bărăgan területét teljes egészében a sztyeppe jellegű pusztaság teszi ki, fák csak elvétve fordulnak elő. Ez a földrajzi jelleg határozza meg a tájegység klímáját is, melyet a forró és száraz nyarak jellemeznek (Brăilan mérték Románia legmagasabb hőmérsékletét, +48 C-t), a telek ezzel szemben hidegek és szelesek.

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bărăgani tájkép.

A térség gyéren lakott, de a területén található négy nagyobb város: Brăila (180 302 lakos), Călărași (65 181 lakos), Slobozia (48 241 lakos) és Fetești (30 217 lakos). A falusi lakosság legnagyobb része pásztorkodással és mezőgazdasággal foglalkozik.

A bărăgani deportálások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bărăgani deportálások a Kominform országai és Jugoszlávia között bekövetkezett 1948-as szakítást követően kezdődtek. A kommunista hatóságok már 1949-től elkezdték a Románia és Jugoszlávia közti határtérség lakosainak "evakuálására" vonatkozó tervek kidolgozását. Ezeknek a terveknek az értelmében, 1951-ben egy 25 km széles terület lett kiürítve, melyet elsősorban a "gyanús elemeknek" tartott szerbek és németek laktak. A lakosok tehervonatokon történő deportálását a Securitate mintegy 10 000 katonája végezte, Mihai Burcă belügyminiszter-helyettes és Eremia Popescu, a Securitate katonai egységeinek parancsnoka személyes felügyeletével. Az akció keretében 40 320 személyt telepítettek át a Bărăganba, ahol a kommunista hatóságok kényszermunka táborokat hoztak létre. A későbbiekben a Bánságból kitelepítetteken kívül politikai okokból letartóztatott személyeket is idehurcoltak.

A Sztálin halálát követő enyhülés időszakában, 1954-től kezdődően a deportáltak jelentős részét hazaengedték, de az 1959-től kezdődő újabb elnyomási hullám idején ismét megnőtt a bărăgani telepek "forgalma". Végül 1965-ben, Nicolae Ceaușescu hatalomra jutását követően végleg felszámolták az itteni telepeket és kényszermunka táborokat, a fogva tartottakat pedig hazaengedték.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • G. Maican: Bărăganul ialomițean, Editura Sport-Turism, București, 1983.
  • Bogdan, Octavia: Potențialul climatic al Bărăganului, Ed. Acad. Republicii Socialiste România, 1980.
  • Deletant, Dennis: Teroarea comunistă în România: Gheorghiu-Dej și statul polițienesc, 1948 – 1965, Editura Polirom, Iași, 2001.
  • Bottoni, Stefano: Az 1956-os forradalom és a romániai magyarság (1956-1959), Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2006.