Níkosz Anasztasziádisz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Níkosz Anasztasziádisz
Flickr - europeanpeoplesparty - EPP Congress Bonn (687).jpg
A Ciprusi Köztársaság 7. elnöke
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2013. március 1.
Előd Dimítrisz Hrisztófiasz
A Demokrata Tömörülés (DISY) 3. elnöke
Hivatalban
Hivatalba lépés: 1997

Született 1946szeptember 27. (68 éves)
Péra Pedi, Ciprus (brit koronagyarmat)
Párt Demokrata Tömörülés (DISY)

Házastársa Andri Musztakúdi
Foglalkozás ügyvéd
Iskolái University College London
Vallás ciprusi ortodox egyház
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Níkosz Anasztasziádisz témájú médiaállományokat.

Níkosz Anasztasziádisz (görögül: Νίκος Αναστασιάδης; Péra Pedi, Ciprusi Köztársaság, 1946. szeptember 27. –) ciprusi politikus, a Ciprusi Köztársaság hetedik elnöke.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Athéni Egyetem jogi karán diplomázott, majd posztgraduális tanulmányok keretében tengerészeti jogot tanult az Egyesült Királyságban a University College Londonban.[1] Saját ügyvédi irodája Limassolban található.[2]

Nős, két lánya[1] és négy unokája van.

Politikai pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anasztasziádisz pártja, a jobbközép Demokrata Tömörülés (DISY) egyik alapító tagja és 1997 óta vezeti azt, pozíciójában három alkalommal is megerősítették. 1981 óta tagja a képviselőháznak: a limassoli választókerületből szerzett mandátumot, öt alkalommal választották újra. Képviselői pályafutása során a képviselőház számos bizottságában viselt vezető tisztséget.[3]

Álláspontja a ciprusi konfliktus kapcsán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Noha pártja is ellenezte azt, Anasztasziádisz volt a Ciprus egyesítésére megalkotott Annan-terv egyik támogatója belföldön. Emiatt pártján belüli is számos kritika érte. A 2013-as elnökválasztási kampányban kijelentette, hogy álláspontja szerint a Ciprus kérdés megoldása egy „bizonális”, a két közösséget alapul vevő, azaz föderális modell lehet, akkor is ha ezt a görög ciprióta fél nehezen fogadja el. [4]

Álláspontja a ciprusi gazdasági válság kapcsán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ciprus gazdaságát igen súlyosan érintette az évek óta tartó gazdasági világválság. Ennek egyik fő oka, hogy a szigetország gazdasága jelentősen összefonódik Görögország gazdaságával, így komolyan megszenvedte Görögország gazdasági összeomlását. Az ország helyzetét súlyosbította egy gondatlanságból bekövetkezett 2011-es robbanás egy katonai bázison, ami az ország legnagyobb erőművét is súlyosan megrongálta és így energiahiányt okozott.[5] A kialakult helyzetben Ciprus jelentős gazdasági segítségre szorult. Dimítrisz Hrisztófiasz elnöksége idején az ország jelentős segélyt kapott Oroszországtól,[6] ami fokozódó orosz befolyással járt és kiváltotta az Európai Unió aggodalmát.[7] Anasztasziádisz azt ígérte, hogy megválasztása esetén gyorsan megállapodást köt egy gazdasági mentőcsomagról az Európai Unióval és a Nemzetközi Valutaalappal.[8][9]

Álláspontja Ciprus lehetséges NATO csatlakozása kapcsán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Ciprusi Képviselőház 2011 februárjában megszavazta az ország csatlakozását a NATO csatlakozás előszobájának tekinthető Békepartnerség programhoz. Míg a döntést Hrisztófiasz elnök megvétózta[10] arra hivatkozva, hogy az megítélése szerint rontja a ciprusi megbékélés esélyeit, Anasztasziádisz határozottan kiállt a döntés mellett, amely szerinte elősegítheti a sziget újraegyesítését.[11]

Elnökké választása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anasztasziádisz a Demokrata Tömörülés jelöltjeként, a 2013-as ciprusi elnökválasztás egyik indulója és esélyese volt.[12] Az első fordulót ugyan magabiztosan, a szavazatok 45,3%-ának megszerzésével megnyerte, de mivel nem szerzett abszolút többséget, így második fordulót kellett tartani.[13] Megválasztása után az ország európai partnereivel való szorosabb együttműködést, nemzeti egységkormányt és a gazdasági válság elleni határozott fellépést és a NATO Békepartnerségi programjához való csatlakozást ígérte.[14]

A 2013. február 24-én megtartott második fordulót Anasztasziádisz a szavazatok 57,5%-ával nyerte meg. Ellenfele, Sztavrosz Malasz 42,5%-ot szerzett.[15]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]