Gerő Ernő

Gerő Ernő (eredetileg Singer Ernő) (Terbegec, 1898. július 8. – Budapest, 1980. március 12.) kommunista politikus, miniszter, NKVD tiszt.

Gerő Ernő

Élete

Singer Móric zsidó banktisztviselő gyermeke. Édesanyja Ernő 12 éves korában meghalt. A gimnáziumot a gyermek Újpesten végezte. Eredetileg orvosnak készült a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán, de tanulmányait két év után 1918-ban abbahagyta, amikor belépett a Szocialista Ifjúmunkások Szövetségébe, majd a Kommunisták Magyarországi Pártjába. A Tanácsköztársaság alatt a Kommunista Ifjúmunkások Szövetsége apparátusában dolgozott, küldött is volt a szövetség 1919. június 20-a és 22-e között tartott kongresszusán. A Vörös Hadsereg tagja is volt, de nem teljesített frontszolgálatot.

Az emigráns kommunista mozgalomban

Bécs, Szovjetunió

A Tanácsköztársaság bukása után, bár nem volt jelentős személy, körözést adtak ki ellene, ezért Bécsbe menekült, ahol részt vett az emigráns magyar kommunista mozgalomban. Sallai Imrével dolgozott együtt a KIMSZ irodájában. Pozsonyba küldték, ahol részt vett a szlovákiai és a román ifjúmunkás szövetségek megalakításában, az Ifjúmunkás című magyar és szlovák nyelvű lap kiadásában. Bécsből megbízással Bukarestbe küldték. Visszautazva a csehszlovák határon letartóztatták, de a pozsonyi börtönből megszökött. Később Passaunál a német határőrök fogták el, amikor Karikás Frigyessel a Komintern III. kongresszusára tartottak, és visszatoloncolták őket Ausztriába. 1922-ben hazaküldték Magyarországra, de szeptemberben majdnem hetven másik aktivistával együtt letartóztatták, majd májusban 15 év börtönre ítélték. 1924-ben azonban kiadták a Szovjetuniónak. Itt beiratkozott a Nemzetközi Lenin Iskolába. Felvette a szovjet állampolgárságot és a NKVD ügynöke lett.

A barcelonai hóhér

Később a Kommunista Internacionálé Vezető Bizottságához került, Franciaországban, Belgiumban, Spanyolországban és Portugáliában dolgozott. A spanyol polgárháborúban egy nemzetközi brigád parancsnoka volt és egyben a szovjet NKVD (a KGB elődszervezete) képviselője volt. Ebben a minőségében könyörtelen harcot folytatott a szintén Francisco Franco ellen küzdő trockisták ellen és ezzel a tevékenységével kiérdemelte „a barcelonai hóhér” gúnynevet. Tettestársként felelős Andrés Nin a spanyolországi Egyesült Marxista Munkáspárt (POUM) vezetőjének 1937. június 20-án történt meggyilkolásáért.

1939 és 1941 között a KMP képviselője volt a Kommunista Internacionáléban és szerkesztette az Új Hangot, a Szovjetunióban élő emigráns magyar kommunisták lapját. Miután az Internacionálét feloszlatták, az ellenséges hadseregek hátországában illetve a hadifoglyok közti agitáció és propaganda egyik irányítója volt.

1944 novemberében részt vett a magyar fegyverszüneti delegáció tárgyalásain, majd Farkas Mihállyal, Nagy Imrével és Révai Józseffel együtt Szegeden megalakította az MKP új Központi Vezetőségét.

Hazatérése után

Gerő Ernő 1945-ben

1945 után fontos szerepet játszott a kommunista párt magyarországi hatalomátvételének megszervezésében. 1945 és 1949 között közlekedésügyi miniszter, 1948 – 1949 között pénzügyminiszter, majd államminiszter. 1952 és 1954 között miniszterelnökhelyettes volt. 1954 és 1956 között az MDP Központi Vezetősége Gazdaságpolitikai Bizottságának elnöke volt és ebben a minőségében azon fáradozott, hogy visszafordítsa a Nagy Imre által első miniszterelnöksége alatt hozott intézkedéseket. Rákosi lemondása után 1956 júliusától Gerő volt a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége első titkára mint a keményvonalasok Rákosi után legerősebb vezetője. A szovjet irányítás reményeit azonban ő sem váltotta be.

Gerő és az MTA

A kommunista hatalomátvétel után Gerő kapta azt a feladatot, hogy szervezze meg a nem elég párthűnek tekintett MTA elsorvasztását. 1949 és 1957 között a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tagja volt, 1948-ban Kossuth-érdemrendet (első osztály) és 1949-ben Kossuth-díjat is kapott.

1948-ban az Országgyűlés törvényt alkotott a Magyar Tudományos Tanács (MTT) létrehozásáról, melyet lényegében egy hattagú pártkollégium irányított Gerővel az élén. A pártvezetés egy részének szándéka az volt az új intézménnyel, hogy majdan az fogja felváltani a megszűnő MTA-t. Végül azonban a Gerő által javasolt módon, az MTT beleolvasztásával vonták a párt befolyása alá 1949-ben.

1956-ban

Az 1956. október 23-ai tüntetések után, október 25-én reggel nagy felháborodást keltő rádióüzenetet intézett a nyilvánossághoz, ellenforradalomnak minősítve a történteket, amelyeket tulajdonképpen már le is vertek. Ezt követően villámgyorsan szaladt ki a lába alól a talaj. Miközben az Akadémiai utcai pártközpontban Anasztasz Ivanovics Mikojan és Mihail Andrejevics Szuszlov szovjet vezetőkkel tárgyalt, pár száz méternyire, a Parlamentnél lévő tüntetésen vérengzés kezdődött és hamarosan az üléstermet is belövések érték. A szovjetek enélkül is Gerőt okolták volna a budapesti eseményekért. Azonnal leváltották minden tisztségéből.

1956 után

Gerő rövidesen a Szovjetunióba menekült. 1957. május 9-én megfosztották parlamenti mandátumától. 1960-ban tért haza, de a Kádár János vezette restaurált kommunista rezsim nem engedte visszatérni a hatalomba. Az MSZMP-ből 1962-ben zárták ki, a határozat többek között a következőt mondta ki:

Gerő Ernő hamvai a budapesti Farkasréti temetőben. (Torony-88. fülke).

"Súlyos felelősség terheli Gerő Ernőt, aki Rákosi Mátyással és Farkas Mihállyal együtt irányította a koholt vádak alapján indított eljárásokat. Gerő, aki 1953 júniusa után belügyminiszter volt, nagymértékben felelős azért, hogy ártatlanul börtönbe zárt emberek kiengedése és rehabilitálása elhúzódott, több száz vétlen internált ember rehabilitálása sok éven át nem történt meg." (ld. Vass, Ságvári (szerk.), 1979.)

Kizárása után visszavonultan, fordításokból élt, a továbbiakban politikai szerepet nem játszott. Péter Gáborhoz hasonlóan, aki a politikai hatalomból való kiszorítása után könyvtáros lett, megbélyegzése ellenére elkerülte a felelősségre vonást. Halálát az egyesek szerint túlzott alkoholfogyasztása ^[forrás?] miatt jelentkező májtumor^[forrás?], más vélemények^[forrás?] szerint májgyulladás okozta.

Művei

• Harcban a szocialista népgazdaságért (Válogatott beszédek és cikkek 1944-1950) (Budapest, 1950)
• A vas, az acél, a gépek országáért (Budapest, 1952)

Külső hivatkozások

• Gerő Ernő iratai, Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár, PIL 858. f.
• MEK rövid életrajzi cikk
• Valóság online – Adalékok Gerő Ernő életéhez

• Vass, H., Ságvári, Á. (szerk.): A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai, 1956–1962. Kossuth, Budapest, 1979, 664–670. l.
• Baráth Magdolna: „Pedro”: Gerő Ernő Spanyolországban – Történelmi Szemle, LIII. évf. 2011. 3. sz. 387–423. l.

Elődje: Nyárádi Miklós

Magyarország pénzügyminisztere 1948-1949

Utódja: Kossa István