Zöld Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zöld Sándor
Született 1913. május 19.
Nagyvárad
Elhunyt 1951. április 20. (37 évesen)
Budapest

Zöld Sándor (Nagyvárad, 1913. május 19.Budapest, 1951. április 20.) orvos, kommunista politikus.

Élete, politikai pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyváradon született, apja cipész- és kőművesmunkával tartotta el családját. Szüleivel a trianoni békeszerződés után áttelepült Magyarországra, Berettyóújfaluban telepedtek le. Az érettségi után beiratkozott a debreceni Magyar Királyi Tisza István Tudományegyetem orvoskarára, 1939-ben szerzett diplomát. Tanulmányai kezdetén, 1932-ben Kállai Gyula beszervezte az illegális kommunista pártba. Bekapcsolódott a hivatalos ifjúsági mozgalmakba, 1933-ban a Bihar vármegyei egyetemi hallgatók Tisza István Köre titkárává választották; munkája nyomán 1936-ban sikerült baloldali fordulatot elérni az egyetemi Turul Szövetségben; az egyetemi reformmozgalom résztvevője.

1937-ben a Debreceni Egyetemi Kör nevében ő írta alá a Márciusi Fronthoz való csatlakozásról szóló nyilatkozatot. Szerkesztette a Tovább című folyóiratot. 1942-től a berettyóújfalui kórház orvosa (később egy ideig a kórház Zöld Sándor nevét viselte[1]). A nyilas hatalomátvételt követően rövid időre illegalitásba vonult.

1944. november 18-án kinevezték Bihar vármegye főispánjává. 1944 decemberében tagja lett az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, ettől kezdve haláláig parlamenti képviselő. December 3-ától 1945. július 15-éig az Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyi politikai államtitkára. 1945 márciustól az MKP Központi Vezetősége közigazgatási és közgazdasági osztályvezetője. 1946 novemberében Szegedre helyezték, ahol a városi pártbizottság titkára. Az MDP 1948. júniusi, alakuló kongresszusán az egyesített párt Központi Vezetősége póttagjává választották, 1949 szeptembertől rendes tag, 1950 májusától a Politikai Bizottság tagja.

1948. október 30-án adminisztratív államtitkárként visszakerült a Belügyminisztériumba. Kádár János felmentése után, 1950. június 23-án őt nevezték ki belügyminiszterré. Az MDP PB 1951. április 19-én tartott ülésén Rákosi Mátyás élesen megbírálta a tárca működését, és elítélte az időközben letartóztatott „hazai”, a Márciusi Frontban szerepet vállalt kommunistákhoz fűződő baráti kapcsolatai miatt. Az ülés másnapján egész családjával együtt holtan találták, a hivatalos tájékoztatás szerint végzett két gyermekével, feleségével és édesanyjával, majd öngyilkos lett. Halála napján felmentették belügyminiszteri tisztéből, és párttisztségeitől is megfosztották. Hamvait 1957. június 1-jén a Kerepesi temetőben díszsírhelyre temették, de a történtek pontos tisztázása elmaradt.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Egy kiváló kommunista emlékezetére (Népszabadság, 1964. 116. sz.).
  • Bank Barbara: Caládirtó belügyminiszter - „Tudom mi vár rám és családomra” - Zöld Sándor utolsó napjai (Történelemportál, II. évf. 3. szám, 20-23. oldal)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Referenciák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]