Hieronymi Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hieronymi Károly
Született
1836. október 1.
Elhunyt
1911. május 4. (74 évesen)
Foglalkozása mérnök
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hieronymi Károly témájú médiaállományokat.
Hieronymi Károly portréja. Ellinger Ede fényképfelvétele (1892)
Hieronymi Károly sírja a budapesti Kerepesi temetőben (29/2-1-1. sarok). Kivitelezője Schmidt Gyula.

Hieronymi Károly (Buda, 1836. október 1.Budapest, 1911. május 4.) magyar politikus, mérnök. Tisza Kálmán híveként, szabadelvű politikusként 18921895 között belügyminiszter, 19031905 és 19101911 között kereskedelemügyi miniszter volt. Mérnöki munkásságát a folyórendezésre és az ármentesítésre összpontosította.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hieronymi Ottó Ferenc mérnök fia. Gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban és Pest-Budán végezte el, 1852-től pedig a budai Politechnikumban tanult. Mérnöki képesítéssel néhány hónapig a budai városvezetésnél dolgozott gyakornokként. 1857-ben Máramaros vármegyében az irányítása alatt hajtották végre az első tagosítást. 1861-ben a vármegye főmérnökévé választották.

1867-ben Mikó Imre hívására a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumnál helyezkedett el mint titkár. 1868-ban Andrássy Gyula kormánya megbízásából Ludvigh Gyulával együtt részt vett egy franciaországi és belgiumi közigazgatási-közmunkaügyi tanulmányúton. Később az út- és középítési, a vízépítészeti, végül a vasúti szakosztály irányítója lett. 1869-ben osztálytanácsosi kinevezésben részesült, 1870-ben miniszteri tanácsos lett. Elkészítette az Alföld – a Tisza, a Körösök és a Maros – vízvédelmi tervezetét, majd 1871-ben megkezdődtek legjelentősebb mérnöki munkájának, a pest-budai dunai rakpartok kiépítési tervének megvalósítási munkálatai. 1874. október 20-ától mint már helyettes közmunka- és közlekedésügyi államtitkár tevékenykedett. 1875-ben hivatalosan is belépett az újonnan alakult, Deák Ferenc vezette Szabadelvű Pártba, s a zsombolyai választókerület országgyűlési képviselője lett. Hosszabb időt Franciaországban töltött, s ott szerzett tapasztalatai alapján hazatértét követően javaslatot tett a közlekedési minisztérium újjászervezése tárgyában (tervét csak 1880-ban kezdték megvalósítani). Néhány magánvasúttársaság állandósuló pénzügyi nehézségeinek megoldására Hieronymi a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium államtitkáraként az államosítás eszközét választja. 1880-ben az állam megvásárolja a Tiszavidéki Vasutat és a Zágráb-Károlyváros közötti vasútvonalat.

1882-től közhivatalát feladva az általa újjászervezett Osztrák–Magyar Államvaspálya Társaság vezérigazgatói tisztét töltötte be tíz éven keresztül. Érdemei elismeréseként Lipót-renddel is kitüntették. 1891-ben levezényelte a Magyar Királyi Államvasutak jogi, műszaki és üzemszervezési feladatainak reformját (vasútvonalak tulajdonlása, kezelése stb.).

1892. október 18-ától egy hónapon keresztül az Állami Számvevőszék elnöke volt, majd november 19-én az első Wekerle-kormányban elfogadta a belügyminiszteri tárcát, amelyet 1895. január 15-éig látott el. Több közigazgatási és közegészségügyi reform fűződik a nevéhez, így például tevékeny részese volt az egyházpolitikai törvények kidolgozásának, ő vezette be az állami anyakönyvezés teljes körű alkalmazását, valamint megszervezte a fővárosi kerületi elöljáróságokat és megvalósította a vízművet, jelentősen növelve Budapest vízellátási viszonyait. 1898 decemberében, a Lex Tisza körül támadt botrány miatt több társával együtt elhagyta pártját, de 1899. február 26-án, a Széll Kálmán vezette kormány kinevezésekor visszalépett. Khuen-Héderváry Károly első kormányában 1903. november 3. és 1905. június 18. között kereskedelemügyi miniszter volt, hivatali idejében kísérletet tett a kartellek működését szabályozó törvény megalkotására. 1906. április 8-án szatmárnémeti választókörzetéből nem került be az országgyűlésbe sem. Ekkor végleg elhagyta a Szabadelvű Pártot, s ideiglenesen visszavonult a politikai élettől. Kevéssel korábban, március 18-án már a Magyar Mérnök- és Építészegylet elnöki tisztéről is lemondott. 1910 januárjában tért vissza a közéletbe, ekkor már mint a Nemzeti Munkapárt országgyűlési képviselője, s 1910. január 17-étől alig egy évvel később bekövetkezett haláláig kereskedelemügyi miniszter volt Khuen-Héderváry második kormányában. Tagja volt a Corvin Mátyás szabadkőműves páholynak.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sírja a Kerepesi úti temetőben található.
  • Budapesten utcát neveztek el róla (a mai Határőr út a XII. kerületben).

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A közutak föntartásáról. Az útfentartás különböző módjainak, a fentartási költség tényezőinek és ezek megszerzésének ismertetése. Főleg franczia kutfők után, Pest, 1868
  • A közlekedés. Pest, 1869. (Statistikai előadások X.)
  • A közmunkaügyek állami kezelése. I. Rész. A közmunkaügyek állami kezelése Francziaországban. Bpest, 1874.
  • A budapesti Dunaszakasz szabályozása Bpest, 1880. (16 táblával. Ism. a Nemzetgazdasági Szemle.)
  • Die Theissregulirung. Bpest, 1888.
  • Törvényjavaslat a közigazgatási biróságokról. Bpest, 1893.
  • Indokolás «a közigazgatási biróságokról» szoló törvényjavaslathoz. Bpest, 1893.

Felhasznált forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hieronymi Károly témájú médiaállományokat.
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IV. (Gyalai–Hyrtl). Budapest: Hornyánszky. 1896.  Online hozzáférés
  • T. Boros László, Magyar politikai lexikon 1914–1929, Budapest, Európa ny., 1929.
  • Budapest enciklopédia, Budapest, Corvina, 1982³.
  • Magyar nagylexikon IX. (Gyer–Iq). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 467. o. ISBN 9639257001