Bartal György (politikus)

Bartal György portréja a Vasárnapi Újságban

Beleházai ifjabb Bartal György (1820. szeptember 20. – Fadd, 1875. október 25.) magyar politikus, földművelési- ipar- és kereskedelmi miniszter.

Életpályája

Bartal György jogtörténész fia volt. Tanulmányait a bécsi Theresianumban végezte. 1842-ben lépett a közpályára Tolna vármegyében mint tiszt. aljegyző; a következő tisztújítás alkalmával főjegyző lett. 1848-ban Tolna vármegye pincehelyi kerülete országgyűlési képviselővé választotta. A világosi fegyverletétel után őt is elfogták, de két havi fogság után szabadon bocsátották; ekkor visszavonult tolna megyei birtokára. 1861-ben Tolna megye első alispánja és országgyűlési képviselője lett; 1865–1869-ben ismét Tolna megyét képviselte. A katolikus kongresszus alkalmával a szabadelvű kisebbség élén küzdött a modern eszmék mellett. 1865-ben a magyar királyi helytartótanács elnöke lett; ezen méltóságától, saját kérésére 1867. február 5-én felmentették. Az 1867. évi kiegyezés után csatlakozott a Deák-párthoz. 1874 márciusában földmívelési-, ipar- és kereskedelmi miniszter lett, egészen 1875 márciusáig viselte, amikor a Bittó-Ghyczy-féle kormány visszalépett. Kővárvidék felső kerülete az 1875. országgyűlésre is megválasztotta képviselővé. Utolsó országgyűlési beszédében élesen támadta Sennyey Pál báró politikáját.

Munkái

• Országgyűlési beszéd 1861. máj. 17. Pest. (Szalay Lászlóéval.)
• Autonomiai congressusi beszéde a szervező gyűlés márcz. 11. ülésén. Pest, 1870.
• Bezerédj István jellemraja. In: Csengery, M.: Államférfiak.

Források

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. Online hozzáférés
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.  Online hozzáférés