Szálasi Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szálasi Ferenc
Szalasinyilas.jpg
Szálasi Ferenc pártkönyve
Hivatali idő
1944. október 16.1945. május 5.
Előd Horthy Miklós
Utód Nemzeti Főtanács

Született 1897. január 6.
Kassa
Elhunyt 1946. március 12. (49 évesen)
Budapest
Párt Nyilaskeresztes Párt

Házastársa Lutz Gizella
Foglalkozás katonatiszt, politikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szálasi Ferenc témájú médiaállományokat.

Szálasi Ferenc (Kassa, 1897. január 6.Budapest, Lipótváros, 1946. március 12.)[1] a budapesti népbíróság által háborús bűnösként elítélt hungarista politikus, több nyilaskeresztes és hungarista párt és mozgalom megalapítója, Magyarország nemzetvezetője volt 1944 és 1945 között. A második világháború után halálra ítélték és kivégezték.

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apai ágon Szálasi ősei örmények voltak,[2] akiket még Apafi Mihály telepített le a Kis-Küküllő vármegyei Ebesfalván (ma Erzsébetváros, románul Dumbrăveni). Dédapja még a Szálosján vezetéknevet használta, fia azonban már magyarra fordította a nevét. Ungváry Krisztián szerint Szálasi nem volt örmény származású, az elterjesztett hamis állítás egy Sulyok Dezső által lejáratás céljából hamisított keresztlevélen alapul.[3] Az 1848–49-es szabadságharcban küzdő nagyapa bécsi német nőt vett feleségül, fiuk – idősebb Szálasi Ferenc – pedig Pozsonyba járt katonai iskolába, majd a hadseregnél lett tisztviselő. Mind a négy fia követte példáját: Béla, Károly és Ferenc tényleges tiszt, Rezső pedig tüzérszertári tisztviselő lett.

Szálasi anyja, Szakmár Erzsébet – akinek ereiben szlovák és ruszin vér is csörgedezett – mélyen vallásos görög katolikus nő volt. Ifjabb Szálasi Ferenc, aki egészen 1944-ig édesanyjával egy háztartásban élt, tőle kapta erőteljes hitét. Mint maga Szálasi mondta: „Az istenhit erejét és meggyőződését az anyatejjel szívtam magamba. Anyám keresztül-kasul itatott engem a hittel.”

Tanulmányok és az I. világháború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szálasi Ferenc a családi hagyományokat követve (és szülei nehéz anyagi körülményeire való tekintettel is) katonai pályára lépett. Az elemi iskoláit szülőhelyén, Kassán végezte, majd katonai alreáliskolába került Kőszegre és Marosvásárhelyre. A mindvégig jól teljesítő ifjú tanulmányait a kismartoni katonai főreálban folytatta, és a bécsújhelyi Mária Terézia Katonai Akadémián fejezte be 1915-ben, hadnagyi rendfokozatban. Ekkor már javában dúlt az első világháború. Szálasi rögtön a frontra került és 36 hónapon át teljesített frontszolgálatot. A háború végén az elit tiroli császárvadászok 2. ezredébe nyert beosztást mint főhadnagy. Alakulatával Merano és a Garda-tó környékén állomásozott, de 1918-ban már Verduntől északra rohamzászlóaljat vezetett. Szolgálataiért megkapta a Vaskorona-rend III. osztályát. E kitüntetésben szinte kizárólag törzstisztek részesültek.

A honvédség kötelékében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1918 őszén Magyarországra költözött, és az őszirózsás forradalom idején futárszolgálatot teljesített a külügyminisztérium számára. A Tanácsköztársaság – saját bevallása szerint – Miskolcon érte, ám, mint mondta: „a proletárdiktatúra és a Horthy bevonulásával kapcsolatos események mellettem mentek el, anélkül, hogy az általános érdeklődésen kívül közelebbről érintettek volna ezek az események”. Szálasi különben sem a gyors döntések embere volt.

192021-ben elvégezte a hajmáskéri alantos tiszti tanfolyamot, Miskolcon szolgált a 13. honvéd gyalogezrednél, majd 1923-ban jelentkezett a vezérkari tiszteket képző tanfolyamra a Ludovikán. Kiváló eredményeit 1924-ben soron kívüli századosi előléptetéssel jutalmazták, majd 1925-ben a vezérkar tagja lett. Kötelező csapattiszti szolgálatát 1929-ben teljesítette a debreceni 11. honvéd gyalogezrednél mint századparancsnok. Beosztottjai a visszaemlékezések alapján különösen szerették. Képességeit és olvasottságát tiszttársai is elismerték, ám többen öntörvényűnek, tudálékosnak tartották. Majdani hadügyminisztere, Beregfy Károly vezérezredes a népbíróság előtt így beszélt róla: „Szálasi neve a vezérkarban fogalom volt mint kiváló hadász és harcász, de fogalom volt a becsületesség, a puritánság és az igazmondás tekintetében is.”

1926 februárjától 1929-ig a Vezérkari Főnökség (VKF) tábornoki és vezérkari továbbképzés és a vezérkari személyügyek osztályán szolgált, közben külföldi tanulmányutakon vett részt. Itt kötötte politikai pályafutása szempontjából igencsak hasznosnak bizonyuló ismeretségeit a vele egy véleményen lévő főtiszt-bajtársaival. Csapattiszti szolgálata után Budapestre helyezték vissza, az 1. honvéd vegyesdandár-parancsnokság vezérkari osztályának élére. Ebben az időszakban kezdett el politikai természetű írásokat készíteni, melyeket az akkori hadügyminiszter, Gömbös Gyula is méltatott, sőt Szálasiról mint lehetséges utódjáról beszélt. Úgy tűnt, fényes pálya áll előtte: 1933. május 1-jén, 36 évesen vezérkari őrnagy lett.

Nemzetmentő messiástudat – Szálasi a politika porondján[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előléptetésének évében Szálasi megjelentette 46 oldalas könyvecskéjét, mely A magyar állam felépítésének terve címet viselte. Az eset hatalmas vihart kavart, mivel egy katonatiszt nem politizálhatott, ennek ellenére Szálasi több közéleti személyiségnek elküldte munkáját. Büntetése 20 napi állomásfogság lett, és a vezérkarból is kizárták. Egerbe került, a 14. honvéd gyalogezredhez, ahol előbb lő- és fegyvertörzstisztként, majd első ezredsegédtisztként szolgált. 1934 októberében kérte nyugdíjazását, 1935. március 1-jei hatállyal helyezték nyugállományba.

Szálasi számára a nyugdíjazás jelentette a politikai szerepvállalás kezdetét. Kibontakozásának első színtere a Taby Árpád nyugalmazott testőrőrnagy által alapított szélsőjobboldali, fajvédő Magyar Élet Szövetség volt, amelybe még tiszt korában lépett be, és hamarosan hangadója lett. Talán itt tömörülő tiszttársai bátorítására kezdett nyíltan politizálni. Erre az időre már kiforrtak nézetei: meggyőződése volt, hogy saját elképzelései – melyek együttese alkotta a hungarizmusnak elnevezett eszmerendszert – az abszolút igazságot képviselik, melyek megoldást jelentenek a jövő minden problémájára.

„Én nem vagyok fanatikus. Én több vagyok ennél. Bennem igazság van, melyben hiszek… Arról nem tehetek, hogy a hungarizmus alapigazsága bennem és nemzetünkben született meg” – írta saját szerepéről 1945-ben, börtönnaplójában.

Téziseinek lényege – saját megfogalmazása szerint – hogy az istenhit, a bajtársiasság és a hazaszeretet az egész nemzetre kiterjedjen, így azt egységbe forrassza. Ezzel az elképzeléssel a nemzetiségek között fennálló problémákat is át lehetne hidalni a Hungária Egyesült Földeken, mely a Trianon előtti Magyarország területeit foglalná magába. Elképzeléseinek foglalata a Cél és követelések című mű, melyet nyugdíjazása után nem sokkal írt meg. A hungarizmus fontos vonása a kizárólag zsidók (és kisebb részt cigányok) ellen irányuló, mind vallási, mind faji színezetű gyűlölet. (Más források szerint elfogadta a fajelméletet, azonban a „turáni fajba” tartozó magyarokat egyenrangúnak ítélte az „árja fajjal”.)

A hungarista párt és mozgalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1935. március 4-én bejelentette a Nemzeti Akarat Pártjának (NAP) megalakulását, melyet május 1-jén a belügyminisztériumban is bejegyeztetett. Pártprogamja a Cél és követelések, szimbóluma a magyar szélsőjobb berkein belül egy ideje használatban levő nyilaskereszt volt. Ez volt Szálasi és a hungarizmus első pártalapítása.

A NAP megalakulását a pártszervezés, pártépítés időszaka követte. Szálasi a korszakban megszokottól eltérően centralizált pártot szervezett, egyúttal mozgalmat is indított. Erre azért is szükség volt, mert az állami hivatalnokok 1940-ig nem lehettek párttagok. A mozgalom tagjai csak közvetlen feletteseiket és beosztottjaikat ismerték, és a titkos tagság elnyeréséhez hűségpróbán kellett átesniük. Szakmai csoportokat alkottak, de „rendvédelmi” és egyéb alakulatokat is létrehoztak. Akkoriban szokatlan módon a hungaristák közé nőket is bevettek. A mozgalom felett álltak a csak Szálasinak felelő „hűséggyűrűsök”.

A nyilvános pártszervezet szakmai székekre oszlott, és az egész országban kiépítette hálózatát: 1941-ben 19 főkerület létezett az országban. A párt mintegy 100 000 személyről vezetett kartotékot, és a mozgalom híveit mintegy 2000 kisebb-nagyobb vállalkozásba sikerült bejuttatnia.

A NAP teljes, forradalmi rendszerváltást hirdetett, amelyet a totális hatalom elnyerésével kívánt biztosítani. 1937 tavaszán indult meg a párt első lapja, az Új Magyar Munkás. A lapban megjelent cikkek bírálták a kormányzatot, a nemzetközi nagytőkét, a liberális világszemléletet és a kommunista internacionálét. A vezető körök természetesen tudtak minderről, és tisztában voltak vele, hogy potenciális veszélyforrást jelenthetnek a hungaristák, ezért Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter 1937. április 16-án rendeletileg feloszlatta a Nemzeti Akarat Pártját. Szálasit egy nappal előtte előzetes letartóztatásba helyezték.

Érdekesség, hogy 1936-ban, Gömbös halála után Szálasit éppen a belügyminiszter fivére, Keresztes-Fischer Lajos, Horthy katonai irodájának főnöke egy országos helyzetjelentés megírására kérte, amit ő meg is alkotott Emlékeztető címmel. Ebben kihallgatást kért a kormányzótól, ami azonban 1944-ig nem jött létre.

Újabb próbálkozások – Szálasi börtönben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szálasit tíz napig tartották őrizetben, majd szabadlábon védekezhetett. Egyidejűleg több per folyt ellene, melyek összegző ítélete 1938-ban született meg. A hungarizmus atyja azonban nem tétlenkedett: 1937. október 24-én a budai Vigadóban rendezett gyűlésen nyilvánosan is deklarálták a Magyar Nemzeti Szocialista Párt (MNSZP) megalakulását, amely hét kisebb-nagyobb frakció – többek között az Endre László által vezetett Fajvédő Szocialista Párt – egyesüléséből jött létre. Ezt Szálasi hatalmas sikerként könyvelhette el, és nagy terveket szőtt: úgy tűnt, hogy a nemzetközi konstelláció – a hitleri Németország sikerei és a nyugati demokráciák meghátrálása – is kedvez a hungarizmusnak.

Szálasi Ferenc börtönben

Darányi Kálmán miniszterelnöksége alatt a kormány közeledett a nyilasokhoz, hogy engedményekkel lecsillapíthassa a hungaristákat, akik Szálasit ebben az időben már egyértelműen vezérüknek tekintették. Mindemellett Szálasi pártjait többször feloszlatták, de azok más néven mindig újraalakultak. 1938. február 21-én a belügyminiszter a Magyar Nemzeti Szocialista Pártot – arra hivatkozva, hogy azonos a betiltott Nemzeti Akarat Pártjával – feloszlatta. Szálasit és 72 társát rendőri felügyelet alá helyezték. Áprilisban Szálasi Nemzeti Szocialista Magyar Párt néven alakította újra pártját, ám ezt 1939. február 23-án ismét feloszlatták. A „vezér” ekkor kezdte meg az eszmerendszerét írásba foglalni Út és cél címmel. Március 15-én alakult meg a Hubay Kálmán vezette Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom, amely a választásokon kitűnően szerepelt: 31 képviselői mandátumot szerzett, így a legnagyobb ellenzéki párt lett a parlamentben. Ekkor érte el a párt a népszerűségének csúcspontját: a szavazatok negyedét gyűjtötte össze, és 250-300 000 tagja volt.

Mindez azonban nem Szálasi érdeme volt. Ő már 1938. július 6. óta a szegedi Csillagbörtönben töltötte büntetését, amit 1940 februárjában 3 év, 1 hónap és 23 nap időtartamban véglegesítettek. A „vezér” emlékezetére augusztus 30-án Málnási Ödön főszéktartó mozgalmi gyászt rendelt el. Szálasi kiszabadulásáig színpadias körülmények között gyászolták vezérüket, akiről így a fogoly mártír képe alakult ki. Közben kevésbé fanatikus, reálisabban gondolkodó politikusok – jelesül Hubay Kálmán és Ruszkay Jenő – irányították a pártot és a mozgalmat, így az nagyobb bázisra tett szert, mint addig bármikor.

Szabadulás a börtönből[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második bécsi döntést követően Horthy Miklós amnesztiát hirdetett, így Szálasi is büntetése letöltése előtt szabadult. Hívei óriási lelkesedéssel fogadták. Mindez azonban nem gátolta meg a Nyilaskeresztes Párt népszerűségének hanyatlását. Ennek több oka is volt: a háborús konjunktúra (győri program) felszívta a munkanélküliséget, ráadásul a második világháború idejére bevezetett különleges hatalom is csökkentette a nyilasok mozgásterét. A párt maga is erodálódni kezdett: 1941 szeptemberében Baky László és Pálffy Fidél csoportja kilépett a Nyilaskeresztes Pártból, és újfent létrehozta a Magyar Nemzeti Szocialista Pártot, majd szövetségre lépett Imrédy Béla pártjával (a „csodás forradalmat” hirdető Magyar Élet Mozgalommal), megalkotva a Magyar Megújulás Nemzetiszocialista Pártszövetséget. Szálasi agitációs körutakat szervezett, járta az országot, azonban 1943 végére pártjának tagsága 100 000 fő alá esett. Szálasi végig bízott a tengelyhatalmak háborús győzelmében, és ehhez elengedhetetlennek tartotta a nemzet totális háborúra való megszervezését – német minta szerint.

Hungarizmus és nemzetiszocializmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szálasi Ferenc önálló eszmerendszert alkotott, mely jelentősen különbözött a német nácizmustól. Annak fő ideológusát, Alfred Rosenberget és fő művét, a Mythos-t messzemenően elítélte. Szálasi nem hitt a nácik fajelméletében, mindössze az antiszemitizmusuk volt közös. Ennek ellenére mindvégig hitt Hitler győzelmében és csodafegyvereiben, és meg volt róla győződve, hogy a Führer valójában nem osztja Rosenberg véleményét.

A németek nem is a megbízhatatlannak tartott Szálasi mozgalmát támogatták, helyette a vezető körökben szerveződött szélsőjobboldallal igyekeztek együttműködni. Nem volt ez másként 1944. március 19-e, Magyarország német megszállása után sem. Edmund Veesenmayer, az ország élére kinevezett birodalmi biztos a szélsőjobboldali pártok összefogását, egységét kívánta elérni, ebbe azonban Szálasiék nem voltak hajlandóak beleegyezni, mivel nem ők kapták volna meg a vezető szerepet. Így történhetett, hogy a nyilasok eleinte kiszorultak a hatalomból.

Szálasi, a nemzetvezető[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szálasi Ferenc a Honvédelmi Minisztériumba érkezik (1944 októbere)
Szálasi az 1944. november 4-én délben a Szent Korona előtt tett nemzetvezetői eskü közben

A német megszállók csak 1944 augusztusában, a román kiugrás és Horthy hasonló irányba tett lépései hatására álltak végül Szálasiék mögé. Hitler külön parancsára szeptember folyamán a nyilasok megkezdték a hatalomátvétel megszervezését. Ez október 15-én történt meg: a kormányzó kiugrási kísérletét követően a német és nyilas csapatok megszállták a főváros stratégiai fontosságú pontjait, este pedig Szálasi bejelentette a rádióban a hatalomátvételt és a háború folytatását.

Nemzetvezetőként november 4-én felesküdött a Szent Koronára, és másnap megalakította a Nemzeti Összefogás Kormányát. Szálasi elvileg totális diktatúrát vezetett be. A nyilas kormányzat elrendelte a magyar társadalom hivatásrendi átalakítását, és minden erőforrást az előrenyomuló szovjetek elleni harc folytatására rendeltek. Szálasi és köre rendületlenül hitt a német csodafegyverek erejében, és meghirdette a totális háborút, amivel hatalmas károkat okozott Magyarországnak mind anyagiak, mind emberéletek tekintetében.

Gyepű II. - a Szálasi bunker lejárata Kőszegen, a Kőszegi-hegységben

Ráadásul az egyre kisebb, nyilasok és németek által ellenőrzött területen anarchia és terror tombolt. A Harmadik Birodalomba munkakölcsönzés címén indítottak útnak zsidókat, ezek nagy része valójában a koncentrációs táborokba menetelt. Ezeket a köznyelv halálmeneteknek nevezte. Mindennaposak voltak az egész területén végrehajtott kivégzések (ezt azzal indokolták, hogy az egész ország hadi terület, ami nem volt igaz), a tömeges vérengzések (így a kb. 3600 áldozatot követelő Duna-parti kivégzések)[4], melyek keretében összességében mintegy 65 000–70 000 budapesti zsidó veszett oda a halálmenetekben, a gettó embertelen körülményei közepette, illetve a kivégzések során alig négy hónap alatt[5] (a vidékieket ekkora már nagyrészt deportálták), miközben a Vörös Hadsereg körbevette a fővárost.

A nyilas vezetőség – miközben jelentős erőket hagyott Budapesten, hogy a német ígéretekben bízva egy ellentámadást indítva visszaveszik a főváros környékét – a nyugati országrészbe tette át székhelyét 1944 végén. Szálasi először Farkasgyepűn (Gyepű I.), majd Brennbergbányán, végül Kőszegen (Gyepű II.) állította fel főhadiszállását. A fellegekben járó Szálasi ekkor még hétkötetes könyvet készült írni a dicsőséges hungarizmusról. Munkáját nem fejezhette be: a szovjetek elől Ausztriába, Mattseebe menekült 1945. március 27-én, ahol április 29-én feleségül vette Lutz Gizella tisztviselőnőt, akivel 1927 óta jegyben járt. Május 5-én esett amerikai fogságba.

A háború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az amerikaiak október 3-án adták ki Magyarországnak Szálasit, hasonlóan a nyilas vezérkar zöméhez. Ellene 1946. február 5-én népbírósági eljárás indult, amelynek keretében végül március 1-jén halálra ítélte a Jankó Péter által vezetett bíróság emberiesség elleni és háborús bűntettekért. Szálasit március 12-én 15:24-kor akasztották fel, egy napon Vajna Gábor nyilas belügyminiszterrel, Beregfy Károly hadügyminiszterrel, Rajniss Ferenc nyilas vallás- és közoktatási miniszterrel és dr. Gera József ideológussal és propagandistával, nem várva meg a kegyelmi kérvényük elbírálását.

Szálasi Ferenc és társai kegyelmi kérvényét a Népbíróságok Országos Tanácsa március 13-án (tehát már egy nappal a kivégzésük után!) tárgyalta, és az igazságügy miniszternek javasolta elutasítását. Dr. Ries István igazságügy miniszter, Tildy Zoltán köztársasági elnöknek 1946. március 14-én küldött előterjesztésében nem javasolta a kegyelmet, egyben megjegyezte, hogy 4 elítéltet – az élen Szálasival – a népbíróság kegyelemre méltónak nem találta, így esetükben a halálos ítéletet már végrehajtották. Tildy Zoltán az előterjesztésre 1946. március 15-én írta rá a halálos ítélet végrehajtását megengedő döntését.[6]

A volt nyilas vezért ismeretlen helyen temették el. 2008-ban egy történész azt állította, hogy 1946-ban a rendőrség politikai osztálya meghamisította a nevét és halotti anyakönyvi kivonatát, s valójában „Lukács Ferenc” álnéven a Rákoskeresztúri temető 298-as parcellájában nyugszik.[7] A felvetést a történésztársadalom megütközve fogadta, arra semmilyen forrást eddig nem leltek fel, és a felvetés eddig nem nyert kétséget kizáróan igazolást.

Megítélése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szálasi Ferenc neve ma is ellentmondásos érzelmeket kelt. Regnálása idején indították a halálmeneteket, végeztek ki sokakat Duna-parton, valamint Magyarország második világháborúban tartása a Harmadik Birodalom egyik utolsó európai szövetségeseként.[8]

Karsai László történész véleménye szerint azonban a Szálasi Ferencről kialakult kép némi átértékelésre szorul. Szálasit politikai ellenfelei gyakran dilettáns kalandornak, vallási hóborttól szenvedő vagy tébolyodott személynek tartották. A holokausztról tudott, és Sztójay Dömével szemben ő vonakodva deportálta a magyar zsidóságot. Ugyan antiszemitizmusa vitathatatlan, de a németek erőteljes nyomása ellenére 1944 novemberében létrehozatta a védett pesti gettót. A német fél felhívta Szálasi figyelmét a védlevelek nemzetközi jog szerinti érvénytelenségére, ő azonban mégis elfogadta azokat.[8]

Karsai szerint Szálasi állítólagos elmebetegségének, melyet a háború utáni marxista történetírás erőteljesen hangoztatott, az is ellentmond, hogy az 1939-es képviselőházi választáson 900 ezer fő szavazott rá. Mozgalma főleg Horthy Miklós kormányzó és a Horthy-rendszer számos vezető politikusának köszönhetően szorult háttérbe. Ennélfogva Szálasi személyisége és programja még további elemzésre szorul. Annál is inkább, mert Szálasi sokakra vitathatatlanul nagy hatást gyakorolt. Tette ezt annak ellenére, hogy kortársaival (Hitlerrel vagy Mussolinivel) szemben sem jó szónoki képességekkel, sem választékos írásmóddal nem rendelkezett.[8]

Karsai szerint Szálasi nem volt sem művelt, sem intelligens. Fantaszta volt és nemzetvezetői szerepét egyfajta krisztusi áldozatvállalásnak tartotta. Ebben megszállottan hitt. A második világháborúban bekövetkezett sztálingrádi fordulat után sem tudta elhinni a Harmadik Birodalom bukását. A társadalomról alkotott képe meglehetősen egyszerű volt. Az árak és bérek megállapítása után az azt el nem fogadókkal szembeni kemény fellépés híve volt. Programja bizonyos hasonlóságot mutatott az 1917-es bolsevik programmal. Szálasit és követőit az úri Magyarország vezetői „zöldinges bolsevikoknak” nevezték. Horthy Miklós 1944 májusáig nem fogadta személyes kihallgatáson. A nyilas propaganda Horthyt, családját és körét nap mint nap lezsidóbérencezte. Az általuk terjesztett röplapokon ilyenek álltak, hogy „Rebecca, ki a várból!”.[8] Ez célzás volt Horthy feleségére, Purgly Magdolnára akiről valótlanul azt híresztelték, hogy zsidó származású. A másik oldalon az állt: „Éljen Szálasi!”. Szálasi azonban dühösen tagadta, hogy ehhez neki köze lett volna, és „piszkos hamisítványnak” nevezte a röplapot. Ezek a támadások is jelentősen hozzájárultak a Horthy és Szálasi között fennálló rendkívül feszült viszonyhoz.[9] Szálasi állítását látszik alátámasztani az, hogy a hatalmat csak kormányzói elismeréssel akarta átvenni. Ezért 1941 elejétől kezdve a kormányzói audiencia és Horthy elismerése életkérdéssé vált számára. Ezt mind Ormos Mária, mind C. A. Macartney történészek is megerősítik.[10][11]

Szálasi zsidókkal kapcsolatos politikája jelentősen jobb volt, mint a német megszállás után a Sztójay-kormányé. Szálasi nem akarta megölni a zsidókat, hanem inkább a dolgoztatásuk híve volt. A megnyert háború után pedig a zsidóságot ki akarta telepíteni Magyarországról. Ezt megerősíti C. A. Macartney történész is, aki szerint Szálasi a zsidókérdés megoldását tömeges kivándorlásukban látta. Emellett antiszemitizmusa ellenére Szálasiban nyoma sem volt a Hitlerre, Streicherre vagy Endrére jellemző vad zsidógyűlöletnek.[12] A hungarizmust magasabb rendűnek tartotta Hitler nácizmusánál vagy Mussolini fasizmusánál. Munkatársai sokszor figyelmeztették arra, hogy nem lehet érteni az általa írt szövegeket. Erre a következőket válaszolta:[8]

Nem baj, ha nem értenek, a lényeg, hogy higgyenek nekem.

Karsai László szerint a nyilasok kényelmes bűnbaknak bizonyultak a háború után és árnyaltabb Szálasi-képre van szükség ahhoz, hogy az 1930-as és 40-es évek történéseit megérthessük.[8]

Szálasi Ferenc utódai, mozgalma jelenünkben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szálasi Ferenc kivégzésével nem halt meg a mozgalma. Emigrációból tovább irányították a Hungarista mozgalmat. A Nemzetvezető Henney Árpádra ruházta át a tisztséget, illetve megbízta a szervezési feladatokkal. Henney Árpád altábornagy Nyisztor Zoltánnal és Tarnói Lászlóval alapította meg 1946-ban a venezuelai Caracasban a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatát (HMH), melyet a HMH utolsó hírfőnöke, Szemenyei-Kiss Tamás újságíró 1998. március 7-én megszüntnek nyilvánított, a HMH irattárát átadva az Országos Széchényi Könyvtár Irattárának (Szemenyei-kéziratok, fond 567). Henney 1980-ban, a Németországban élő Tatár Imrét – aki egykor a Korona Tanács tagja volt – bízta meg az emigráció irányításával. Tatár az egyre öregedő, belviszályoktól nem mentes mozgalmat nem tudta egységesíteni, így 1989 után nem maradt más választása, minthogy itthoni szélsőjobboldali politikusnak adja át a jogot a Szálasi nevéhez fűződő Hungarista Mozgalom szervezésére és irányítására. Feladatként határozta meg, hogy tegyék a politikát módosító tényezővé a hungarizmust Magyarországon. Tatár Imre végül – több személy megvizsgálása után – Győrköst találta a legalkalmasabbnak, és nevezte ki utódjául. 1995-ben meghalt Tatár Imre, és ezzel a hungarista emigráció történetét lezártnak tekintjük.

Győrkös István 1956-ban börtönbe került, ahol megismerkedett nyilasokkal. 1989-ben a Magyar Nemzetiszocialista Akciócsoportok életre hívásával igyekezett Szálasi örökébe lépni. A hungarista jellegű szerveződést a kilencvenes évek elején azonban betiltották, így az mozgalmi formává átalakulva Magyar Nemzeti Arcvonal (MNA) néven kísérli meg folytatni működését.

2008-ban megalakult egy másik hungarista szervezet, a Pax Hungarica Mozgalom. Vezetője Domokos Endre János.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Halálesete bejegyezve a Budapest V. ker. polgári halotti akv. 180/1946. folyószáma alatt.
  2. Sipos Péter: Nemzetvesztő nemzetvezető – Historia.hu.
  3. TabuATV, 2012. március 11.
  4. Tabajdi Gábor: Duna-parti gyilkosságok 1944–1945. In: Rubicon 2004/11, pp. 32-39
  5. Szita Szabolcs: Üldöztetés és embermentés. In: Rubicon 2004/11, pp. 23-31
  6. Karsai Elek, Karsai László: A Szálasi-per, Reform Lap- és Könyvkiadó Rt., 1988, ISBN 963-02-5942-7
  7. Nemzeti emlékhelyen nyugszik Szálasi? – FigyelőNet, 2008. február 8.
  8. ^ a b c d e f Karsai László: Lesz, amit újra kell értékelnünk Népszabadság, 2008. március 25.. (Hozzáférés: 2009. január 11.)
  9. C.A.Macartney. Október tizenötödike. Budapest: Gede Testvérek, I. kötet, 300. o. ISBN 963 9298 662 (2006) 
  10. Ormos Mária: Az ámokfutás Népszabadság, 2007. október 14.. (Hozzáférés: 2009. január 11.)
  11. C.A.Macartney. Október tizenötödike. Budapest: Gede Testvérek, I. kötet, 225. o. ISBN 963 9298 662 (2006) 
  12. C.A.Macartney. Október tizenötödike. Budapest: Gede Testvérek, I. kötet, 224. o. ISBN 963 9298 662 (2006) 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hadtörténeti Levéltár: Gömbös Ernő PERSONALIA (hagyatékában, a C jelű dobozból)
  • Kassa város levéltára (Kassa, Bacsikova ul. 3.) Mikrofilmszámok: 167/82; 226/79; 231/52
  • Dobszay Károly összeállításában: PERÚJRAFELVÉTEL – Bűnös volt-e Szálasi Ferenc? Dortmund, A Magyar Rezervátum kiadása, 1997. Történelmi Tanulmányok
  • Szemenyei-Kiss Tamás: Tömegsírok Budapesten - Horthysta ex-miniszterelnök felügyeli a...
  • Kanadai Magyar Hírlap, 2012 (Előzmény: Hol temették el a kivégzett hungarista vezetőket? -
  • 24.Óra, Montreal, 1995 - 24.Óra, Montreal-Brossard, Országos Széchényi Könyvtár, OSZK)
  • Kanadai Hírlap 2012.04.28.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szálasi Ferenc témájú médiaállományokat.
Elődje:
Lakatos Géza
Magyarország miniszterelnöke
1944-1945
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
Utódja:
dálnoki Miklós Béla