Jósika Sámuel (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jósika Sámuel Erdélyi Mór fényképén

Jósika Sámuel (branyicskai báró; Salzburg, 1848. augusztus 23.Kolozsvár, 1923. június 4.) főispán, főrendiházi elnök, országgyűlési képviselő, a király személye körüli miniszter, belső titkos tanácsos.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Báró Jósika Lajos főispán és Bethlen Adél grófnő fia. Elemi iskoláit Nagyszebenben, majd Párizsban és Stonghurtsban (Anglia) végezte; a jogtudományi tanulmányokat Pozsonyban (1867-68) és Kolozsvárt folytatott. Tanulmányainak végeztével birtokain gazdálkodott, de e mellett bekapcsolódott a megyei közéletbe. 1870-ben Hunyad vármegye, 1872-ben Kolozs vármegye tiszteletbeli főjegyzője lett; de ez utóbbi állásában csak pár hónapig működött. A következő két évtizedben az erdélyrészi politikai, gazdasági s egyházi élet mozgalmaiban élénk részt vett.

1879-ben az Erdélyi Gazdasági Egyesület másod-elnökének választotta. 1885. július 27-én Kolozs vármegye s Kolozsvár főispánjává nevezték ki; majd még ugyanezen év szeptemberében az erdélyrészi katolikus státus igazgató tanácsának alelnöke, 1887-ben császári és királyi kamarás. Munkásságát 1888-ban a Lipót-rend lovagja kitüntetéssel jutalmazták.

1888. márciusában főispáni állásáról lemondott és a kolozsi választó-kerület szabadelvű programmal képviselőnek választotta. A képviselőházban a közigazgatási bizottság tagja lett. 1893. január 12-én belügyminiszteri másodállamtitkár lett, mely állásáról 1894. májusában lemondott, hogy a főrendiházban az egyházpolitikai reformjavaslatokat megszavazhassa, köztük a kormányjavaslatban foglalt kötelező polgári házasságot. E független szabadelvű szavazata miatt heves támadások érték az egyház részéről, ennek ellenére az uralkodó ház továbbra is bizalommal volt iránta, Bánffy Dezső minisztériumában 1895. január 19-től a király személye körüli miniszter és ugyanezen év. decemberétől valóságos belső titkos tanácsos lett.

Az Erdélyi Gazdának volt munkatársa; beszédeit a kolozsvári hírlapok közölték.

1923-ig az Országos Magyar Párt elnöki tisztségét töltötte be.[forrás?]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]