Szántó Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szántó Béla
Szanto-vicecomisario-guerra-hungria--outlawsdiary02tormuoft.png
Született 1881. február 1.
Homokkomárom
Elhunyt 1951. június 1. (70 évesen)
Budapest

Szántó Béla Lőb (szül. Schreiber, Homokkomárom, 1881. február 1.Budapest, 1951. június 1.) tisztviselő, politikus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Schreiber Sándor és Günsberger Szelina fia. Az elemi iskolát Homokkomáromban kezdte el, később Nagykanizsán járt a polgári fiúiskolába. 1900-ban végzett a felsőkereskedelmi iskolában, könyvelőként állt munkába Kanizsán. 1901-ben költözött fel Budapestre, ahol mint magántisztviselő dolgozott. 1904-ben lett tagja a Szociáldemokrata Pártnak. 1906-ban alapították meg a Magyarországi Magántisztviselők Egyesületét, melynek ő nyerte el elnöki tisztjét. Az antimilitarista mozgalomban is részt vett.

1911. február 18-án Budapesten, az Erzsébetvárosban hazásságot kötött Feldbránd (Krammer) Mária polgári iskolai tanárral, Feldbránd Izrael és Treibitsch Zsófia lányával.[1]

A Budapesti Katonatanács egyik vezetője volt az 1918-as polgári demokratikus forradalom alatt. A KMP egyik alapító tagja, valamint titkára volt a Központi Bizottságnak. 1919. február 20-án letartóztatták.[2] A gyűjtőfogházban egyik aláírója volt a MSZDP és a KMP egyesülését, illetve a proletárdiktatúra kikiáltását kimondó nyilatkozatnak.[3] A Magyarországi Tanácsköztársaság idején hadügyi népbiztosként tevékenykedett, illetve szervezte a Vörös Hadsereget is. 1911-ben[4] és 1919-ben is vallási felekezeten kívül álló volt.[5]

Miután a Tanácsköztársaság megbukott, először Bécsbe, aztán Berlinbe, végül a Szovjetunióba emigrált. Itt később tagja volt Szakszervezeti Internacionálénak a Kommunista Internacionálénak. 1927-ben illegális pártmunkát végzett Magyarországon, 1932-től 1938-ig pedig újfent a Szovjetunióban a Nehézipari Népbiztosság Állami Tudományos Könyvtárának lett az igazgatója. A Szovjetunió Nagy Honvédő háborúja előtt és annak folyamán közreműködött a moszkvai rádió magyar adásaiban és a Szovjet Tájékoztató Irodánál is dolgozott.

1946-ban tért vissza Magyarországra, a szövetkezeti mozgalom egyik vezetője lett. 1947-től belgrádi, majd 1948-tól varsói követként dolgozott, míg 1950-ben vissza nem rendelték. Szívrohamban hunyt el.

Fontosabb munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A magyar munkásmozgalom 1914-ig (Bp., 1947);
  • Szántó Béla tanulmánya az első világháború előtti magyarországi ellenzéki szociáldemokrata irányzatokról (Erényi Tibor forrásközlése, Párttört. Közl. 1962. 4. sz.).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992.
  • Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.
  • Munkásmozgalomtörténeti lexikon. Szerk. vezetője Vass Henrik. Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1972.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Zalai életrajzi kislexikon. 3. javított, bővített kiadás. Szerk. Fatér Bernadett, Horváth József, Kiss Gábor [és mások]. Zalaegerszeg, Deák Ferenc Megyei Könyvtár, 2005.